Jobs 41
1 Kan du dra Leviatan op med en krok og trykke dens tunge ned med et snøre?
Kihúzod-e a leviátánt horoggal, s kötéllel lenyomod-e nyelvét?
2 Kan du sette en sivline i dens nese og gjennembore dens kjeve med en krok?
Teszel-e kákagúzst orrába és kampóval átlyukaszthatod-e állkapcsát?
3 Vil den rette mange ydmyke bønner til dig eller tale blide ord til dig?
Fog-e könyörögni neked, avagy szelíden beszél-e hozzád?
4 Vil den gjøre en pakt med dig, så du kan få den til din træl for all tid?
Köt-e veled szövetséget, veheted-e örökre szolgául?
5 Kan du leke med den som med en fugl og binde den fast for dine små piker?
Játszhatsz-e vele mint madárral, s megkötöd-e leányzóid számára?
6 Kan et lag av fiskere kjøpslå om den, stykke den ut mellem kjøbmennene?
Alkudnak-e rajta kalmártársak, szétosztják-e kereskedők közt?
7 Kan du fylle dens hud med spyd og dens hode med harpuner?
Megrakod-e tüskékkel a bőrét és halászszigonnyal fejét?
8 Prøv å legge hånd på den! Den strid skal du komme til å minnes og ikke gjøre det igjen!
Vesd rá kezedet, gondolj harczra – nem teheted többé.
9 Nei, den som våger slikt, hans håp blir sveket; allerede ved synet av den styrter han til jorden.
Lám, az ember várakozása megcsalatkozott, hisz már láttára is leterül.
10 Ingen er så djerv at han tør tirre den; hvem tør da sette sig op imot mig?
Nincs vakmerő, ki felingerelné: ki az tehát, ki én elémbe áll?
11 Hvem gav mig noget først, så jeg skulde gi ham vederlag? Alt under himmelen hører mig til.
Ki előzött meg valamivel, hogy fizessek? Mi az egész ég alatt van, enyém az.
12 Jeg vil ikke tie om dens lemmer, om dens store styrke og dens fagre bygning.
Nem hallgathatom el tagjait, sem hatalmának mivoltát, sem testalkatának kellemét.
13 Hvem har dradd dens klædning av? Hvem tør komme innenfor dens dobbelte rad av tenner?
Ki takarta fel ruhájának felszínét, páros fogsora közé ki hatol be?
14 Hvem har åpnet dens kjevers dør? Rundt om dens tenner er redsel.
Arczának ajtait ki nyitotta fel, fogai körül rettenet!
15 Stolte er skjoldenes rader; hvert av dem er tillukket som med et fast segl.
Büszkeség pajzsainak csatornái, szoros pecséttel lezárva;
16 De ligger tett innpå hverandre, og ingen luft trenger inn imellem dem.
egyik éri a másikat, s levegő sem jut közéjök;
17 Det ene skjold henger fast ved det andre; de griper inn i hverandre og skilles ikke at.
egyik tapad a másikhoz, összefogódznak s nem válnak szét.
18 Når den nyser, stråler det frem lys, og dens øine er som morgenrødens øielokk.
Tüsszentése fényt sugároztat és szemei olyanok mint a hajnal szempillái.
19 Bluss farer ut av dens gap, gnister spruter frem.
Szájából fáklyák csapnak ki, tüzes sziporkák szökkennek el.
20 Fra dens nesebor kommer røk som av en gryte som koker over siv.
Orrlyukaiból füst megy ki, mint forró üstből kákatörzsön.
21 Dens ånde tender kull i brand, og luer går ut av dens gap.
Lehelete parazsat lobbant föl, és láng megy ki szájából.
22 På dens hals har styrken sin bolig, og angsten springer foran den.
Nyakán erő tanyázik, előtte szökik a csüggedés.
23 Dens doglapper sitter fast; de er som støpt på den og rører sig ikke.
Húsának lafantyúi feszesek, szilárdak rajta, nem fityegnek.
24 Dens hjerte er fast som sten, fast som den underste kvernsten.
Szíve szilárd mint a kő és szilárd mint az alsó malomkő.
25 Når den hever sig, gruer helter; av redsel mister de sans og samling.
Emelkedésétől hatalmasak félnek, megtöretésétől megzavarodnak.
26 Rammes den med sverd, så biter det ikke på den, heller ikke lanse, pil eller kastespyd.
Ha ki karddal éri, ez nem áll meg benne, sem dárda, kopja s nyílvas.
27 Den akter jern som strå, kobber som ormstukket tre.
Szalmának tekinti a vasat, korhadt fának az érczet;
28 Buens sønn jager den ikke på flukt; slyngens stener blir som halm for den.
meg nem szalasztja az íjj fia, tarlóvá változnak át rajta parittyakövek.
29 Stridsklubber aktes som halm, og den ler av det susende spyd.
Tarlónak tekinti a buzogányt, s nevet a lándzsának süvítésén.
30 På dens buk sitter skarpe skår, den gjør spor i dyndet som efter en treskeslede.
Alul rajta kiélezett cserepek, cséplőszánt terít az iszapra.
31 Den får dypet til å koke som en gryte; den får havet til å skumme som en salvekokers kjele.
Felforralja, mint a fazekat, a mélységet, olyanná teszi a tengert, mint keverő üstöt.
32 Efter den lyser dens sti; dypet synes å ha sølvhår.
Mögötte világít egy ösvény, őszhajnak lehet gondolni az árt.
33 Det er intet på jorden som er herre over den; den er skapt til ikke å reddes.
Nincs földön párja neki, mely alkotva van rettenthetetlennek.
34 Alt som er høit, ser den i øiet; den er en konge over alle stolte dyr.
Minden magast lenéz, király ő mind a büszke vadak fölött.
