Jobs 39
1 Kjenner du tiden når stengjetene føder, og gir du akt på hindenes veer?
Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
2 Teller du månedene til de skal bære, og vet du tiden når de føder?
Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
3 De bøier sig, føder sine unger og blir fri for sine smerter.
Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
4 Deres unger blir kraftige og vokser op ute på marken; de løper bort og kommer ikke tilbake til dem.
Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
5 Hvem har gitt villeslet dets frihet, hvem løste dets bånd,
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
6 det som jeg gav ørkenen til hus og saltmoen til bolig?
A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
7 Det ler av byens ståk og styr; driverens skjenn slipper det å høre.
Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
8 Hvad det leter op på fjellene, er dets beite, og det søker efter hvert grønt strå.
A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
9 Har vel villoksen lyst til å tjene dig? Vil den bli natten over ved din krybbe?
Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
10 Kan du binde villoksen med rep til furen? Vil den harve dalene efter dig?
Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
11 Kan du stole på den, fordi dens kraft er så stor, og kan du overlate den ditt arbeid?
Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
12 Kan du lite på at den fører din grøde hjem, og at den samler den til din treskeplass?
Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
13 Strutsen flakser lystig med vingene; men viser dens vinger og fjær moderkjærlighet?
Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
14 Nei, den overlater sine egg til jorden og lar dem opvarmes i sanden,
Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
15 og den glemmer at en fot kan klemme dem itu, og markens ville dyr trå dem i stykker.
És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
16 Den er hård mot sine unger, som om de ikke var dens egne; den er ikke redd for at dens møie skal være spilt.
Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
17 For Gud nektet den visdom og gav den ingen forstand.
Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
18 Men når den flakser i været, ler den av hesten og dens rytter.
De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
19 Gir du hesten styrke? Klær du dens hals med bevrende man?
Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
20 Lar du den springe som gresshoppen? Dens stolte fnysen er forferdelig.
Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
21 Den skraper i jorden og gleder sig ved sin kraft; så farer den frem mot væbnede skarer.
Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
22 Den ler av frykten og forferdes ikke, og den vender ikke om for sverd.
Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
23 Over den klirrer koggeret, blinkende spyd og lanse.
Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
24 Med styr og ståk river den jorden op, og den lar sig ikke stagge når krigsluren lyder.
Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
25 Hver gang luren lyder, sier den: Hui! Og langt borte værer den striden, høvedsmenns tordenrøst og hærskrik.
A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
26 Skyldes det din forstand at høken svinger sig op og breder ut sine vinger mot Syden?
A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
27 Er det på ditt bud at ørnen flyver så høit, og at den bygger sitt rede oppe i høiden?
A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
28 Den bor på berget og har nattely der, på tind og nut.
A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
29 Derfra speider den efter føde; langt bort skuer dens øine.
Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
30 Dens unger drikker blod, og hvor der er lik, der er den.
Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
