Jobs 37
1 Ja, over dette forferdes mitt hjerte og hopper i mitt bryst.
Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
2 Hør, hør braket av hans røst og det drønn som går ut av hans munn!
Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
3 Under hele himmelen lar han det fare, og han sender sitt lys til jordens ytterste ender.
Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
4 Efterpå brøler røsten, han tordner med sin veldige røst; han holder ikke lynene tilbake når hans røst lar sig høre.
Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
5 Gud tordner underfullt med sin røst; han gjør storverk, og vi forstår dem ikke.
Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
6 Han sier til sneen: Fall til jorden! - og likeså til skyllregnet, sitt sterke skyllregn.
Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
7 Hvert menneskes hånd forsegler han, forat alle mennesker som han har skapt, må komme til å kjenne ham.
Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
8 Da går de ville dyr inn i sine huler, og de holder sig i sine hi.
Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
9 Fra Sydens innerste kammer kommer storm, og med nordenvinden kommer kulde.
Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
10 Av Guds ånde kommer is, og brede vann bindes.
Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
11 Med væte fyller han skyen, og han spreder sine lynskyer,
Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
12 og de svinger hit og dit, efter som han leder dem, forat de skal utføre alt det han byder dem, over den vide jord;
És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
13 enten til tukt, når det er til gagn for hans jord, eller til velsignelse lar han dem komme.
Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
14 Vend ditt øre til dette, Job! Stå stille og gi akt på Guds under!
Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
15 Forstår du hvorledes Gud styrer dem og lar sine skyers lyn blinke frem?
Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
16 Forstår du hvorledes skyene svever om i luften, forstår du den Allvitendes under,
Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
17 du hvis klær blir varme når jorden ligger og dormer i sønnenvind?
Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
18 Kan du med ham spenne ut himmelen, så fast som et speil av støpt metall?
Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
19 Lær oss hvad vi skal si til ham! Vi kan ikke fremføre noget for bare mørke.
Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
20 Skal det fortelles ham at jeg vil tale med ham? Har nogen sagt at han ønsker sin egen undergang?
Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
21 Og nu, menneskene ser ikke lyset, enda det skinner klart på himmelen, og en vind er faret frem og har renset den.
Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
22 Fra Norden kommer gull; om Gud er der en forferdende herlighet.
Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
23 Den Allmektige finner vi ikke, han som er så stor i makt; men retten og den strenge rettferdighet krenker han ikke.
Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
24 Derfor frykter menneskene ham; men han enser ikke nogen selvklok mann.
Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
