Jobs 32
1 De tre menn svarte ikke Job mere, fordi han var rettferdig i sine egne øine.
S megszűnt ez a három férfi felelni Jóbnak, mert igaz volt a maga szemeiben.
2 Da optendtes Elihus vrede - han stammet fra Bus og var sønn av Barak'el, av Rams ætt. Mot Job optendtes hans vrede, fordi han holdt sig selv for å være rettferdig for Gud,
Akkor föllobbant haragja Elihúnak, a Búzbeli Barakél fiának a Rám nemzetségből; Jób ellen lobbant föl haragja, mivelhogy igazabbnak vélte magát Istennél,
3 og mot hans tre venner optendtes hans vrede, fordi de ikke fant noget svar og allikevel dømte Job skyldig.
s három barátja ellen lobbant föl haragja, mivelhogy nem találtak feleletet, de Jóbot gonosznak ítélték.
4 Elihu hadde ventet med å tale til Job, fordi de andre var eldre av år enn han.
Elihú pedig kivárta Jóbot szavaival, mert azok korra öregebbek voltak nálánál.
5 Da nu Elihu så at det ikke var noget svar i de tre menns munn, da optendtes hans vrede.
De látta Elíhú, hogy nincsen felelet a. három férfi szájában, akkor föllobbant haragja.
6 Så tok da Elihu, sønn av Barak'el, busitten, til orde og sa: Jeg er ung av år, og I er gråhårede; derfor holdt jeg mig tilbake og torde ikke uttale for eder hvad jeg vet.
S megszólalt Elíhú, a Búzbeli Barakélnek fia és mondta: Fiatal vagyok én korra, ti pedig aggastyánok, azért tartózkodtam és féltem attól, hogy tudásomat közöljem veletek.
7 Jeg tenkte: La alderen tale og de mange år forkynne visdom!
Azt mondtam: Napok beszéljenek és az évek sokasága tudasson bölcsséget.
8 Dog, det er menneskets ånd og den Allmektiges åndepust som gjør forstandig.
Ámde a szellem az a halandóban s a Mindenható lehelete, a mi értelmessé teszi őket.
9 De gamle er ikke alltid vise, ikke alltid forstår oldinger hvad rett er.
Nem a sokévűek bölcsek, s nem a vének értenek ítéletet;
10 Derfor sier jeg: Hør nu på mig! Også jeg vil uttale hvad jeg vet.
azért mondtam: hallgass reám, hadd közöljem én is tudásomat.
11 Jeg ventet på eders ord, jeg lyttet efter forstandig tale fra eder, mens I grundet på hvad I skulde si.
Lám, várakoztam szavaitokra, figyeltem értelmezéseitekre, míg átkutatnátok a beszédeket.
12 Jeg gav akt på eder; men det var ingen av eder som gjendrev Job, ingen som svarte på hans ord.
Ügyeltem is reátok, de íme nincs, ki Jóbot megczáfolná, ki közületek mondásaira felelne.
13 Si ikke: Vi har funnet visdom hos ham; bare Gud kan få bukt med ham, ikke noget menneske!
Nehogy mondjátok: találtunk bölcsességet; Isten taszítsa őt el, nem ember!
14 Han har jo ikke rettet sin tale mot mig, og med eders ord vil jeg ikke svare ham.
De nem én hozzám intézett beszédet, nem is a ti mondásaitokkal válaszolnék neki.
15 De er forferdet og svarer ikke mere; ordene er blitt borte for dem.
Megrettentek, nem feleltek többet, elszakadtak tőlük a szavak.
16 Skal jeg vente, fordi de ikke taler, fordi de står der og ikke svarer mere?
Várakozzam-e, mert ők nem beszélnek, mert elállottak, nem feleltek többé?
17 Også jeg vil nu svare for min del; også jeg vil uttale hvad jeg vet.
Hadd felelek: én is a részemmel, hadd közlöm én is tudásomat.
18 For jeg er full av ord; ånden i mitt indre driver mig.
Mert tele vagyok szavakkal, szorít engem bensőm szelleme.
19 Mitt indre er som innestengt vin; som nyfylte skinnsekker vil det revne.
Íme bensőm olyan, mint nyitatlan bor, mint a mely új tömlőkből kifakad.
20 Jeg vil tale, så jeg kan få luft; jeg vil åpne mine leber og svare.
Hadd beszélek, hogy megkönnyebbüljek, kinyitom ajkaimat és felelek.
21 Jeg vil ikke ta parti for nogen, og jeg vil ikke smigre for noget menneske;
Nem kell senki személyét tekintenem és embernek nem fogok hízelkedni;
22 for jeg forstår ikke å smigre; ellers kunde min skaper lett rykke mig bort.
mert nem is tudok én hízelkedni; csakhamar elvinne engem alkotóm.
