Jobs 27
1 Og Job blev ved å fremføre sin visdomstale og sa:
És továbbra előadta Jób a példázatát és mondta;
2 Så sant Gud lever, som har tatt min rett fra mig, den Allmektige, som har voldt mig bitter sorg
Él az Isten, ki elvette jogomat, s a Mindenható, ki elkeserítette lelkemet:
3 - for ennu er hele mitt livspust i mig og den Allmektiges ånde i min nese -:
bizony, valameddig lelkem bennem van és Isten lehelete orromban;
4 Mine leber taler ikke urett, og min tunge taler ikke svik.
nem beszélnek; ajkaim jogtalanságot s nyelvem nem szól csalárdságot!
5 Det være langt fra mig å gi eder rett! Inntil jeg opgir ånden, lar jeg ikke min brødefrihet tas fra mig.
Távol legyen tőlem, nem adok nektek igazat, amíg ki nem múltam, nem vétetem el magamtól gáncstalanságomat.
6 Jeg holder fast på min rettferdighet og slipper den ikke; mitt hjerte laster mig ikke for nogen av mine dager.
Igazságomhoz ragaszkodom, nem engedem el, nem szid szívem egyet sem napjaim közül.
7 La min fiende stå der som en ugudelig, og min motstander som en urettferdig!
Legyen olyan mint a gonosz az ellenségem és támadóm olyan, mint a jogtalan!
8 For hvad håp har den gudløse, når Gud avskjærer hans liv, når han tar hans sjel fra ham?
Mert mi az istentelennek reménye, midőn elvágja, midőn kirántja Isten a lelkét?
9 Hører vel Gud hans skrik når trengsel kommer over ham?
Kiáltását hallja-e Isten, midőn rája jön a szorongatás?
10 Eller kan han glede sig i den Allmektige, kan han påkalle Gud til enhver tid?
Avagy gyönyörködni fog-e a Mindenhatóban, hívhatja-e Istent minden időben?
11 Jeg vil lære eder om Guds hånd; jeg vil ikke dølge hvad den Allmektige har i sinne.
Megtanítlak benneteket Isten keze iránt, a mi a Mindenhatónál van, azt nem titkolom el.
12 I har jo alle selv sett det; hvorfor fører I da så tom en tale?
Lám, ti mindnyájatok láttátok, minek is hivalogtok hiábavalóan?
13 Dette er det ugudelige menneskes lodd hos Gud og den arv som voldsmennene får av den Allmektige:
Ez a gonosz ember osztályrésze Istennél s az erőszakosok birtoka, melyet a Mindenhatótól kapnak.
14 Får han mange barn, så er de hjemfalt til sverdet; hans ætlinger får ikke brød å mette sig med.
Ha sokasodnak gyermekei – a kard számára, s ivadékai nem fognak jóllakni kenyérrel;
15 De av dem som slipper unda, legges i graven ved pest, og enkene holder ikke sørgefest over dem.
maradékai halálvészben temettetnek el s özvegyei nem fognak sírni.
16 Når han dynger op sølv som støv og samler sig klær som lere,
Ha fölhalmoz ezüstöt, mint a por és öltözéket szerez, mint az agyag:
17 så blir det de rettferdige som klær sig med det han har samlet, og sølvet skal de skyldfrie dele.
szerez, de az igaz ölti fel, s az ezüstön az ártatlan osztozkodik.
18 Som møllet har han bygget sitt hus og som den hytte en markvokter lager sig.
Felépítette, mint a moly, a házát s mint a kunyhót, melyet csősz készített:
19 Rik legger han sig, og intet er tatt bort; han slår sine øine op, og det er der ikke.
gazdagon fekszik le, mint a ki nem ragadtatik el; kinyitotta szemeit s nincsen.
20 Som en vannflom innhenter redsler ham, om natten fører en storm ham bort.
Utoléri őt, mint a víz, a rémség, éjjel lopta el a szélvész.
21 Østenvinden løfter ham op, så han farer avsted, og den blåser ham bort fra hans sted.
Felkapja őt a keleti szél, és eltűnik, és elviharozza helyéből.
22 Gud skyter sine piler mot ham og sparer ham ikke; for hans hånd flyr han i hast.
Hajít reá s nem kímél, keze elől kell futva futnia;
23 Folk klapper i hendene og håner ham og piper ham bort fra hans sted.
összecsapják fölötte kezüket és pisszegnek rajta az ő helyéről.
