Jobs 23
1 Da tok Job til orde og sa:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Ennu idag gjelder min klage for å være gjenstridighet; min hånd hviler dog tungt på mitt sukk.
Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
3 Bare jeg visste å finne ham og kunde komme frem til hans trone!
Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.
4 Jeg skulde legge min sak frem for hans åsyn og fylle min munn med beviser.
Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.
5 Jeg skulde få vite de ord han vilde svare mig, og merke mig hvad han vilde si til mig.
Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
6 Skulde han da med full kraft stride mot mig? Mon ikke just han skulde akte på mine ord?
Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
7 Da skulde en rettskaffen mann gå i rette med ham, og jeg skulde slippe fra min dommer for all tid.
Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
8 Men går jeg mot øst, så er han ikke der; går jeg mot vest, så blir jeg ikke var ham;
Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.
9 er han virksom i nord, så ser jeg ham ikke; går han mot syd, så øiner jeg ham ikke.
Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.
10 For han kjenner den vei jeg holder mig til; prøvde han mig, så skulde jeg gå frem av prøven som gullet.
De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
11 Min fot holdt sig i hans spor; jeg fulgte hans vei og bøide ikke av.
Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.
12 Fra hans lebers bud vek jeg ikke; fremfor min egen lov aktet jeg på hans munns ord.
Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
13 Men han er den eneste, og hvem hindrer ham? Hvad hans sjel lyster, det gjør han.
Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.
14 For han fullbyrder det han har fastsatt for mig, og av sådant er det meget hos ham.
Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.
15 Derfor reddes jeg for ham; tenker jeg på det, så bever jeg for ham.
Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.
16 Og Gud har knekket mitt mot, og den Allmektige har forferdet mig,
Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
17 fordi jeg ikke blev rykket bort før mørket kom, og fordi han ikke skjulte ulykkens natt for mig.
Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!
