Jobs 20

1 Da tok Sofar fra Na'ama til orde og sa:

Felelt a Náamabeli Czófár és mondta:

2 Derfor legger mine tanker mig svaret i munnen, og derfor stormer det i mig;

Azért gondolataim válaszra bírnak, s minthogy bennem van fel buzdulásom.

3 hånende tilrettevisning må jeg høre, og min ånd gir mig svar ut fra min innsikt.

Megszégyenítésem feddését hallom, és szellemem az én értelmemből bír feleletre.

4 Vet du da ikke at slik har det vært fra evighet, fra den tid mennesker blev satt på jorden,

Nem tudod-e azt, a mi öröktől fogva van, a mióta embert tettek a földre,

5 at de ugudeliges jubel er kort, og den gudløses glede bare varer et øieblikk?

hogy a gonoszok ujjongása rövid ideig tart a az istentelennek öröme egy pillanatig?

6 Stiger enn hans stolthet til himmelen, og når enn hans hode til skyen,

Ha égbe nyúl föl emelkedése és feje a felhőig ér:

7 så går han dog likesom sitt skarn til grunne for evig; de som så ham, spør: Hvor er han?

mint sara örökre elvész, a kik látták, azt mondják: hol van?

8 Som en drøm flyr han bort, og ingen finner ham mere; han jages bort som et nattesyn.

Mint álom elrepül, s nem találják meg, s elűzetik, mint éji látomány;

9 Det øie som så ham, ser ham ikke mere, og hans sted skuer ham ikke lenger.

a szem rátekintett, de nem teszi többé, és nem pillantja őt meg újra helye.

10 Hans barn må søke småfolks yndest, og hans hender må gi hans gods tilbake.

Fiai kérlelik a szegényeket, s önkezei adják vissza jogtalan vagyonát.

11 Hans ben var fulle av ungdomskraft, men nu ligger den med ham i støvet.

Csontjai tele vannak ifjú erejével, s vele együtt porba fekszik.

12 Smaker enn det onde søtt i hans munn, skjuler han det under sin tunge,

Ha édesnek ízlik szájában a rosszaság, rejtegeti nyelve alatt,

13 sparer han på det og slipper det ikke, men holder det tilbake under sin gane,

kíméli, de nem ereszti el, és visszatartja ínyében:

14 så blir dog hans mat omskapt i hans innvoller og blir til ormegift i hans liv.

beleiben elváltozik étele, viperák mérge van belsejében.

15 Han slukte gods, og han må spy det ut igjen; Gud driver det ut av hans buk.

Vagyont nyelt el és kihányta, hasából hajtja ki Isten.

16 Ormegift må han innsuge; huggormens tunge dreper ham.

Viperamérget szopik, megöli őt az áspis nyelve.

17 Han skal ikke få se bekker, elver av honning og elver av melk.

Nem szabad néznie ereit, folyóit, patakjait méznek és tejnek.

18 Han må gi tilbake det han har tjent, og får ikke nyte det; meget gods har han vunnet, men han får liten glede av det.

Visszaadja a szerzeményt, a nem nyeli le, cserébe vett vagyonával nem fog örvendeni.

19 For han knuste småfolk og lot dem ligge der; han rante hus til sig, men får ikke bygge dem om;

Mert elnyomta, cserben hagyta a szegényeket, házat rabolt s nem építi föl.

20 han kjente aldri ro i sitt indre; han skal ikke slippe unda med sine skatter.

Mert nem ismert nyugtot hasában, azzal a mit megkívánt, nem menekül meg.

21 Det var intet som undgikk hans grådighet; derfor varer ikke hans lykke.

Nincsen maradék evéséből; azért nem lesz maradandó az ő java.

22 Midt i hans rikdom blir det trangt for ham; hver nødlidende vender sin hånd mot ham.

Bősége teljében meg fog szorulni; a szenvedésnek minden keze reá jön.

23 For å fylle hans buk sender Gud sin brennende vrede mot ham og lar sin mat regne på ham.

Lesz majd hasának megtöltésére: belé bocsátja fellobbant haragját, esőként hullatja a testébe.

24 Flykter han for våben av jern, så gjennemborer en bue av kobber ham.

Menekül a vasfegyver elől, érczíj járja által;

25 Når han så drar pilen ut av sin rygg, og den lynende odd kommer frem av hans galle, da faller dødsredsler over ham.

húzza és kijön hátából, villogó nyíl megy ki epéjéből – rajta ijedelmek.

26 Alt mørke er opspart for hans vel gjemte skatter; en ild som intet menneske puster til, fortærer ham; den eter det som er igjen i hans telt.

Minden sötétség ólálkodik kincseire, megemészti őt szítatlan tűz, lelegeli a maradékot sátrában.

27 Himmelen åpenbarer hans misgjerning, og jorden reiser sig mot ham.

Bűnét feltárják az egek s föltámad ellene a föld.

28 Det han har samlet i sitt hus, føres bort, det skylles bort på Guds vredes dag.

Elköltözik háza terméke, szétfoly haragja napján.

29 Dette er den lodd som et ugudelig menneske får av Gud, den arv som er tilkjent ham av den Allmektige.

Ez a gonosz ember része az Istentől és a rá kimondott örökség Istentől.