Jobs 17
1 Min ånd er brutt, mine dager utslukket; bare graver har jeg for mig.
Szellemem meg van törve, napjaim elenyésztek, sírok várnak rám!
2 Sannelig, spott omgir mig på alle kanter, og mitt øie må dvele ved deres trettekjære ferd.
Bizony csúfolkodással illetnek engem, és zaklatásukon kell időznie szememnek.
3 Så sett nu et pant, gå i borgen for mig hos dig selv! Hvem skulde ellers gi mig håndslag?
Állj jót, kérlek: kezeskedjél értem tenmagadnál! Ki az, ki kezet csap velem?
4 Du har jo lukket deres hjerte for innsikt; derfor vil du ikke la dem vinne.
Mert az ő szívöket elzártad az eszességtől, azért nem engeded felülkerekedniök.
5 Den som forråder venner, så de blir til bytte, hans barns øine skal tæres bort.
Ki osztályrészért elárul barátot, fiainak szemei el fognak epedni.
6 Jeg er satt til et ordsprog for folk; jeg er en mann som blir spyttet i ansiktet.
Oda állított engem, hogy példálózzanak népek, s azzá lettem, hogy arczúl köpnek.
7 Mitt øie er sløvt av gremmelse, og alle mine lemmer er som en skygge.
Elhomályosúlt bosszúságtól szemem, s tagjaim akár az árnyék mindannyi.
8 Rettskafne forferdes over dette, og den skyldfrie harmes over den gudløse;
Eliszonyodnak e miatt az egyenesek, s az ártatlan fölgerjed az istentelen ellen;
9 men den rettferdige holder fast ved sin vei, og den som har rene hender, får enn mere kraft.
és az igaz ragaszkodik útjához s a tiszta kezű gyarapodik szilárdságban.
10 Men I - kom bare igjen alle sammen! Jeg finner dog ikke nogen vismann blandt eder.
Azonban ti mindannyian csak jöjjetek újra, de nem találok köztetek bölcset.
11 Mine dager er faret forbi, mine planer sønderrevet - mitt hjertes eiendom!
Napjaim elmúltak, gondolataim elszakadtak, szívemnek tulajdonai!
12 Natt gjør de til dag, lyset, sier de, er nærmere enn det mørke som ligger like for mig.
Az éjszakát nappallá teszik, a világosságot közelebbé a sötétségnél
Ha az alvilágot házamul reméltem, a sötétségben megterítette mágyamat, (Sheol h7585)
14 roper til graven: Du er min far, til makken: Du er min mor og min søster,
a veremnek így szóltam: atyám vagy! anyám és testvérem! a féregnek:
15 hvor er da mitt håp? Mitt håp - hvem øiner det?
hol van tehát reménységem, és reménységem – ki látja meg?
