Jobs 15

1 Da tok Elifas fra Teman til orde og sa:

Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:

2 Svarer vel en vis mann med en kunnskap som bare er vind, og fyller han sitt indre med stormvær?

Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?

3 Vil han vel forsvare sin sak med ord som ikke nytter, og med tale hvormed han intet utretter?

Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.

4 Du nedbryter endog gudsfrykten og svekker andakten for Guds åsyn;

Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!

5 for din synd legger ordene i din munn, og du velger falske menns tale.

Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.

6 Din egen munn domfeller dig, ikke jeg; dine leber vidner mot dig.

A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.

7 Blev du født først av alle mennesker, eller kom du til verden før alle haugene var til?

Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?

8 Har du vært tilhører i Guds lønnlige råd og der tilranet dig visdom?

Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?

9 Hvad vet du som vi ikke vet? Hvad forstår du som er ukjent for oss?

Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?

10 Det er blandt oss en som er både gammel og gråhåret, rikere på dager enn din far.

Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.

11 Er Guds trøsteord for lite for dig, og et ord som er talt i saktmodighet til dig?

Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?

12 Hvorfor lar du dig rive med av ditt hjerte, og hvorfor gnistrer dine øine? -

Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?

13 siden du vender din vrede mot Gud og lar ordene strømme fra din munn.

Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?

14 Hvad er et menneske, at han skulde være ren, og en som er født av en kvinne, at han skulde være rettferdig?

Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?

15 Endog på sine hellige stoler han ikke, og himlene er ikke rene i hans øine,

Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:

16 langt mindre da en vederstyggelig, en fordervet, en mann som drikker urett som vann.

Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!

17 Jeg vil kunngjøre dig noget, hør på mig! Hvad jeg har sett, det vil jeg fortelle,

Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;

18 det som vise menn forkynner og ikke har dulgt, det som de mottok fra sine fedre,

A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;

19 til hvem landet alene var gitt, og blandt hvem ingen fremmed hadde draget igjennem.

A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.

20 En ugudelig lever i angst alle sine dager, og få i tall er de år som er gjemt for voldsmannen.

Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.

21 Redselstoner lyder i hans ører; midt i freden kommer ødeleggeren over ham.

A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!

22 Han tror ikke han skal komme tilbake fra mørket, og han er utsett til å falle for sverdet.

Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.

23 Han flakker om efter brød og spør: Hvor er det å finne? Han vet at en mørkets dag står ferdig ved hans side.

Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

24 Nød og trengsel forferder ham; den overvelder ham, lik en stridsrustet konge,

Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.

25 fordi han rakte ut sin hånd mot Gud og våget å trosse den Allmektige,

Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;

26 stormet frem mot ham med opreist nakke, med sine skjolds tette tak,

Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.

27 fordi han dekket sitt ansikt med sin fedme og la fett på sin lend

Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;

28 og bodde i ødelagte byer, i hus hvor ingen skulde bo, og som var bestemt til å bli grusdynger.

És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:

29 Han blir ikke rik, og hans gods varer ikke ved, og hans grøde luter ikke mot jorden.

Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.

30 Han slipper ikke ut av mørket; ildslue skal tørke hans kvister, og han skal komme bort ved hans munns ånde.

Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.

31 Ei sette han sin lit til det som forgjengelig er! Da narrer han sig selv, for bare forgjengelighet blir hans vederlag.

Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.

32 Før hans dag kommer, blir det opfylt, og hans gren grønnes ikke.

Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.

33 Han blir som et vintre som mister sine druer før de er modne, og som et oljetre som feller sine blomster;

Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.

34 for den gudløses hus er ufruktbart, og ild fortærer deres telter som lar sig underkjøpe.

Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.

35 De undfanger ulykke og føder nød, og deres morsliv fostrer svik.

Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.