Jobs 13
1 Se, alt sammen har mitt øie sett, mitt øre hørt og merket sig.
Lám, mindet látta szemem, hallotta fülem s meg értette.
2 Det I vet, vet også jeg; jeg står ikke tilbake for eder.
Tudástokhoz képest tudom én is, nem esem messze tőletek.
3 Men jeg vil tale til den Allmektige, og jeg har lyst til å rettferdiggjøre mig for Gud.
Azonban én a Mindenhatóval beszélnék s Istennel szemben védekezni kívánok.
4 Men I spinner løgn sammen, I er alle dårlige læger.
Azonban ti hazugsággal tapasztók vagytok, semmit se gyógyítók mindnyájatok.
5 Gid I vilde tie stille! Det skulde bli regnet eder til visdom.
Vajha hallgatva hallgatnátok, s az bölcseségül lenne nektek!
6 Hør nu på min tilrettevisning og merk på refselsene fra mine leber!
Halljátok csak védekezésemet s ajkaim pörlésére figyeljetek.
7 Vil I tale urett til forsvar for Gud, og vil I til hans forsvar tale svik?
Istenért beszéltek-e jogtalanságot és érte beszéltek csalárdságot?
8 Vil I ta hans parti, eller vil I være sakførere for Gud?
Személyét tekintitek-e, avagy Istenért pöröltök?
9 Vil det gå eder godt når han ransaker eder, eller vil I narre ham, som en narrer et menneske?
Jó lesz-e, midőn kikutat benneteket, avagy mint embert ámítanátok, ámítjátok őt?
10 Han vil tukte eder, om I i lønndom tar parti for ham.
Feddve fedd majd titeket, ha titokban személyt válogattok.
11 Vil ikke hans høihet forferde eder, og redselen for ham falle over eder?
Nemde a fensége megrémítene benneteket, s rátok esne rettentése?
12 Eders tankesprog er askesprog; eders skanser blir til skanser av ler.
Emlékmondásaitok hamu-példázatok, akár agyag-magaslatok a ti magaslataitok.
13 Ti, la mig være, så jeg kan tale, så får det komme over mig hvad det vil!
Hallgassatok el előttem, hadd beszélek én, essék meg rajtam bármi is!
14 Hvorfor skulde jeg bære mitt kjøtt mellem mine tenner? Jeg vil legge mitt liv i min hånd.
Bármiképpen – fogaim között viszem húsomat, s lelkemet tenyeremre teszem.
15 Se, han vil drepe mig - jeg venter på ham; jeg vil bare rettferdiggjøre mine veier for hans åsyn.
Lám, megöl engem: várakozom ő rá; csak útjaimat védeném arcza előtt.
16 Også det skal bli mig til frelse; for ingen gudløs kommer for hans åsyn.
Az is segítségemre való, hogy színe elé nem juthat képmutató.
17 Hør da nøie på mitt ord og la min forklaring trenge inn i eders ører!
Hallva halljátok szavamat és közlésemet füleitekkel.
18 Se, jeg har saken i orden; jeg vet jeg skal få rett.
Íme, kérlek, elrendeztem a jogügyet, tudom, hogy nekem lesz igazam.
19 Hvem er den som vil gå i rette med mig? Ja, da vil jeg tie og opgi ånden.
Ki az, ki perbe száll velem, mert most ha hallgatnom kell, kimúlok.
20 Bare to ting må du ikke gjøre mot mig, da skal jeg ikke skjule mig for ditt åsyn:
Csak kettőt ne tégy velem, akkor színed elől nem rejtőzöm el:
21 Ta din hånd bort fra mig, og la ikke dine redsler forferde mig!
Kezedet távolítsd el rólam, és ijesztésed ne rémítsen engem;
22 Så kall da, og jeg skal svare; eller la mig tale, og svar du mig!
aztán szólíts és én felelek, vagy beszélek én s te válaszolj nekem.
23 Hvor mange misgjerninger og synder har jeg? La mig få vite min brøde og min synd!
Mennyi bűnöm és vétkem van nekem, bűntettemet és vétkemet tudasd velem!
24 Hvorfor skjuler du ditt åsyn og holder mig for din fiende?
Miért rejted el arczodat és ellenségednek tekintesz engem?
25 Vil du skremme et bortblåst blad og forfølge det tørre strå? -
Vajon elhajtott levelet riasztasz-e, és száraz tarlót üldözöl?
26 siden du idømmer mig så hårde lidelser og lar mig arve min ungdoms misgjerninger
Hogy keserűségeket irsz föl ellenem s örökölteted velem ifjúkorom bűneit;
27 og setter mine føtter i stokken og vokter på alle mine veier og drar en ring om mine fotsåler,
és karóba tested lábaimat, megvigyázod mind az ösvényeimet, lábaim gyökerei köré húzod jeledet.
28 og dette gjør du mot en som tæres bort som makk-ett tre, som et klædebon møllet har ett.
És ő mint a rothadék szétmállik, mint ruha, melyet moly emésztett:
