Jeremias 22

1 Så sa Herren: Gå ned til Judas konges hus og tal der dette ord:

Így szól az Örökkévaló: Menj le Jehúda királyának házába és mondd el ott ezt az igét.

2 Hør Herrens ord, du Judas konge som sitter på Davids trone, du selv og dine tjenere og ditt folk, I som går inn gjennem disse porter!

Szólj: Halljad az Örökkévaló igéjét, Jehúda királya, ki Dávid trónján ülsz, te meg szolgáid és néped, akik bejönnek e kapukon.

3 Så sier Herren: Gjør rett og rettferdighet, fri den plyndrede ut av undertrykkerens hånd, og gjør ikke urett og vold mot den fremmede, den farløse og enken, og utøs ikke uskyldig blod på dette sted!

Így szól az Örökkévaló: Cselekedjetek jogot és igazságot és mentsétek meg a kiraboltat a fosztogató kezéből, jövevényt, árvát és özvegyet ne szorongassatok, erőszakot ne tegyetek és ártatlan vért ne ontsatok e helyen.

4 For dersom I gjør efter dette ord, så skal konger som sitter på Davids trone, dra inn gjennem portene til dette hus på vogner og hester, kongen selv og hans tjenere og hans folk.

Mert ha megteszitek ezt a dolgot: akkor bejönnek e ház kapuin királyok, kik Dávidnak ülnek a trónján, szekereken és lovakon járnak, ő meg szolgái és népe.

5 Men dersom I ikke hører på disse ord, da sverger jeg ved mig selv, sier Herren, at dette hus skal bli ødelagt.

De ha nem hallgattok e szavakra, magamra esküszöm, úgymond az Örökkévaló, hogy rommá lesz e ház.

6 For så sier Herren om Judas konges hus: Et Gilead er du for mig, en Libanons topp; men sannelig, jeg vil gjøre dig til en ørken, til byer som ingen bor i.

Mert így szól az Örökkévaló Jehúda királyának házáról: Gileád vagy nekem, Libanon csúcsa, bizony pusztává teszlek, lakatlan városokká.

7 Og jeg vil innvie ødeleggere mot dig, hver med sine våben, og de skal hugge ned dine herligste sedrer og kaste dem på ilden.

És szentelek ellened pusztítókat, kikit szerszámával, és levágják válogatott cédrusaidat és tűzbe vetik.

8 Og mange hedninger skal gå forbi denne by og si til hverandre: Hvorfor har Herren gjort så med denne store by?

És elmegy sok nemzet e város mellett és így szólnak egyik a másikához miért tett így az Örökkévaló e nagy várossal?

9 Og de skal svare: Fordi de forlot Herrens, sin Guds pakt og tilbad andre guder og dyrket dem.

És mondják: mert elhagyták az Örökkévalónak, Istenüknek szövetségét, és leborultak más istenek előtt és szolgálták őket.

10 Gråt ikke over en død og klag ikke over ham! Gråt over ham som har draget bort! For han skal ikke mere komme tilbake og se sitt fødeland.

Ne sírjatok a halottért és ne szánjatok senkit érte, sírjatok az elmenőért, mert nem tér többé vissza, hogy lássa szülőföldjét.

11 For så sier Herren om Judas konge Sallum, Josias' sønn, som blev konge efter sin far Josias, og som drog bort fra dette sted: Han skal ikke mere komme tilbake hit;

Mert így szól az Örökkévaló Sallúmról, Jósijáhú, Jehúda királyának fiáról, aki király lett atyja Jósijáhú helyett, s aki eltávozott e helyről: Nem fog oda visszatérni többé;

12 men på det sted som de har ført ham til i fangenskap, der skal han dø, og dette land skal han ikke se mere.

hanem azon helyen, ahová őt számkivetették, ott fog meghalni, és ezt az országot nem fogja többé látni.

13 Ve ham som bygger sitt hus med urettferdighet og sine saler med urett, som lar sin næste træle for intet og ikke gir ham hans lønn,

Oh, aki házát igazság nélkül építi és emeleteit jog nélkül, felebarátjával ingyen dolgoztat és munkabérét nem adja meg neki.

14 som sier: Jeg vil bygge mig et rummelig hus og luftige saler, og som hugger ut vinduer på det og paneler det med sedertre og maler det med rødt.

Aki azt mondja: majd építek magamnak tágas házat és téres emeleteket; vág magának ablakokat, bepadlózza cédrusfával és befesti vörös festékkel.

15 Er du konge fordi du kappes i å bygge av sedertre? Din far - mon han ikke åt og drakk og gjorde rett og rettferdighet? Da gikk det ham vel.

Vajon király vagy-e, hogy cédrusfában versenyzel? Atyád nemde evett és ivott és cselekedett jogot és igazságot, akkor jó volt dolga.

16 Han hjalp den elendige og fattige til hans rett; da gikk det vel. Er ikke dette å kjenne mig? sier Herren.

Jogot szerzett a szegénynek és szűkölködőnek, akkor jól volt. Nemde ez az: engem megismerni, úgymond az Örökkévaló.

17 Men dine øine og ditt hjerte er ikke rettet på annet enn på vinning og på å utøse den uskyldiges blod og på å bruke vold og undertrykkelse.

De a szemed és szíved nincsen másra, ha csak nem nyereségedre és az ártatlannak vérére, hogy ontsad és a fosztogatásra és elnyomásra, hogy megtegyed.

18 Derfor sier Herren så om Judas konge Jojakim, Josias' sønn: De skal ikke holde sørgehøitid over ham og rope: Ve, min bror! Ve, søster! De skal ikke holde sørgehøitid over ham og rope: Ve, herre! Ve, hans herlighet!

Azért így szól az Örökkévaló Jehójákimról, Jósijáhú fiáról, Jehúda királyáról: nem tartanak érte gyászt: Jaj, fivér és jaj, nővér! nem tartanak érte gyászt: Jaj, úr és jaj, fensége!

19 Som de begraver et asen, skal han begraves; de skal slepe ham bort og slenge ham vekk langt fra Jerusalems porter.

Amint szamarat temetnek, fogják őt temetni, hurcolva és eldobva messze Jeruzsálem kapuitól.

20 Stig op på Libanon og skrik, og la din røst lyde i Basan og skrik fra Abarim! For alle dine elskere er knust.

Menj föl a Libanonra és kiálts, és Básánban hallasd hangodat, kiálts az Abárimról, mert megtörettek mind a szeretőid.

21 Jeg talte til dig i din trygghet; men du sa: Jeg vil ikke høre. Dette var din ferd fra din ungdom av at du ikke hørte på min røst.

Beszéltem hozzád jólétedben, azt mondtad: nem hallom; ez a te utad ifjúkorodtól fogva, hogy nem hallgattál szavamra.

22 Alle dine førere skal vinden bortføre, og dine elskere må gå i fangenskap; ja, da skal du vanæres og bli til skamme for all din ondskaps skyld.

Mind a legeltetőidet legeltetni fogja a szél és szeretőid fogságba mennek; bizony akkor meg fogsz szégyenülni és el fogsz pirulni minden gonoszságod miatt.

23 Du som bor på Libanon, som har ditt rede i sedrene, hvor du vil stønne når smerter kommer over dig, veer som den fødende kvinnes!

Ki a Libanonon lakozol, cédrusfák közt fészkelsz, mily sajnálni való vagy, midőn jönnek rád fájdalmak, vajúdás mint a szülő nőre.

24 Så sant jeg lever, sier Herren, selv om du Konja, Jojakims sønn, Judas konge, var en signetring på min høire hånd, så vilde jeg rive dig derfra.

Ahogy élek, úgymond az Örökkévaló, bizony, ha Konjáhú, Jehójákim fia, Jehúda királya, pecsétgyűrű volna jobb kezemen, bizony onnan szakítanálak le.

25 Og jeg vil gi dig i deres hånd som står dig efter livet, og i deres hånd som du gruer for, i Babels konge Nebukadnesars hånd og i kaldeernes hånd.

Azok kezébe adlak téged, kik életedre törnek és azok kezébe, kiktől félsz: Nebúkadnecczár, Bábel királyának kezébe és a kaldeusok kezébe.

26 Og jeg vil kaste dig og din mor som fødte dig, bort til et annet land, hvor I ikke blev født, og der skal I dø.

És elhajítlak téged és anyádat, aki téged szült, más országba, amelyben nem születtetek, és ott fogtok meghalni.

27 Men det land de stunder efter å komme tilbake til, til det skal de ikke komme tilbake.

Azon országba pedig, ahova vágyódik a lelkük, hogy oda visszatérjenek, oda nem fognak visszatérni.

28 Er han da en foraktet, knust lerkrukke, denne mann Konja, eller et kar som ingen bryr sig om? Hvorfor er de bortkastet, han og hans ætt, og slengt bort til det land de ikke kjente?

Vajon megvetett eltört csinálmány-e ez az ember Konjáhú, avagy edény-e, melyet nem kedvelnek, miért hajíttattak el ő és magzatja és eldobattak oly országba, melyet nem ismertek?

29 Land! land! land! Hør Herrens ord!

Ország, ország, ország, halljad az Örökkévaló igéjét!

30 Så sier Herren: Skriv denne mann op som barnløs, som en mann som ingen lykke har i sine levedager! For ingen av hans ætt skal mere få lykke til å sitte på Davids trone og herske over Juda.

Így szól az Örökkévaló: Írjátok be ezt az embert gyermektelennek, férfiúnak, ki soha napjaiban nem boldogul, mert magzatjából nem boldogul senki, hogy üljön Dávid trónján és még uralkodjék Jehúdán.