Jakobs 4

1 Hvorfra kommer all ufreden, og hvorfra kommer all striden iblandt eder? Er det ikke av eders lyster, som fører krig i eders lemmer?

Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a bennetek dúló bűnös kívánságokból erednek-e?

2 I attrår, og har ikke; I slår ihjel og bærer avind, og kan ikke få; I ligger i strid og ufred. I har ikke, fordi I ikke beder;

Kívántok valamit és nem teljesül. Öltök és irigykedtek, de nem érhetitek el, harcoltok és viszálykodtok, és még sincs semmitek, mert nem kéritek.

3 I beder og får ikke, fordi I beder ille, for å øde det i eders lyster.

Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert nem jól kéritek, hiszen csak bűnös kívánságaitokra akarjátok fordítani.

4 I utro! vet I ikke at vennskap med verden er fiendskap mot Gud? Den altså som vil være verdens venn, han blir Guds fiende.

Ti Istenhez hűtlenek, nem tudjátok, hogy a világgal való barátság, ellenségeskedés Istennel? Aki azért a világ barátja akar lenni, az Isten ellensége lesz.

5 Eller mener I at Skriften taler fåfengt? Med nidkjærhet attrår han den ånd han lot bo i oss, men dess større er den nåde han gir.

Vagy azt gondoljátok, hogy az Írás hiába mondja: „A bennünk lakó lélek tele van önző vággyal!“

6 Derfor heter det: Gud står de stolte imot, men de ydmyke gir han nåde.

De nagyobb kegyelmet ad, ezért mondja: „Isten a kevélyeknek ellen áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad.“

7 Vær derfor Gud undergitt! Men stå djevelen imot, og han skal fly fra eder;

Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.

8 hold eder nær til Gud, og han skal holde sig nær til eder! Tvett hendene, I syndere, og rens hjertene, I tvesinnede!

Közeledjetek Istenhez, és ő is közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveteket, ti kétszívűek.

9 Kjenn eders nød og sørg og gråt! Eders latter vende sig til sorg, og gleden til bedrøvelse!

Gyötrődjetek, gyászoljatok és sírjatok, nevetésetek forduljon gyászra, örömötök szomorúságra.

10 Ydmyk eder for Herren, og han skal ophøie eder!

Alázzátok meg magatokat az Úr előtt és felmagasztal titeket.

11 Baktal ikke hverandre, brødre! Den som baktaler en bror eller dømmer sin bror, han baktaler loven og dømmer loven; men dømmer du loven, da er du ikke lovens gjører, men dens dommer.

Ne szóljátok meg egymást, atyámfiai. Aki megszólja atyafiát, és aki kárhoztatja atyjafiát, az a törvény ellen szól, és a törvényt ítéli el. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója, hanem bírája vagy a törvénynek.

12 Én er lovgiveren og dommeren, han som er mektig til å frelse og til å ødelegge; men du, hvem er du som dømmer din neste?

Egy a törvényhozó, akinek hatalma van, hogy felmentsen vagy elmarasztaljon. Kicsoda vagy te, hogy megítéled felebarátodat?

13 Og nu, I som sier: Idag eller imorgen vil vi dra til den by og bli der et år og kjøpslå og ha vinning,

Nos hát, akik ezt mondjátok: „Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyerünk“,

14 I som ikke vet hvad som skal hende imorgen! For hvad er eders liv? I er jo en røk som viser sig en liten stund og så blir borte!

akik azt sem tudjátok, mit hoz a holnap, mert mi a ti életetek? Bizony olyan, mint a pára, amely rövid ideig látszik, azután pedig eltűnik.

15 Istedenfor at I skulde si: Om Herren vil, så blir vi i live, og vi skal gjøre dette eller hint.

Holott ezt kellene mondanotok: „Ha az Úr akarja és élünk, ezt vagy azt fogjuk cselekedni“.

16 Men nu roser I eder i eders overmot. All sådan ros er ond.

Ti ellenben elbizakodottságotokban dicsekedtek. Minden ilyen dicsekedés gonosz.

17 Den som altså vet å gjøre godt og ikke gjør det, han har synd av det.

Aki tehát tudna jót cselekedni, és nem cselekszi, bűne az annak.