Hebreerne 3
1 Derfor, hellige brødre, I som har fått del i et himmelsk kall, gi akt på den apostel og yppersteprest som vi bekjenner, Jesus,
Ezért szent atyafiak, a mennyei elhívás részesei, figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézus Krisztusra,
2 han som var tro mot den som gjorde ham dertil, likesom og Moses var i hele hans hus.
aki hű ahhoz, aki őt erre rendelte, ahogyan Mózes is az volt az ő házában.
3 For denne er aktet så meget større ære verd enn Moses, som den som har gjort huset, har større ære enn huset selv.
Ő ugyanis nagyobb dicsőségre volt méltó, mint Mózes, mint ahogy a ház építőjének nagyobb a tisztessége, mint a háznak.
4 Hvert hus blir jo gjort av nogen; men den som har gjort alt, er Gud;
Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent felépített, az Isten az.
5 og Moses var vel tro i hele hans hus som tjener til å vidne om det som skulde tales,
Mózes is hű volt az ő egész házában, mint szolga, bizonyságául annak, amit hirdetett.
6 men Kristus som Sønn over hans hus, og hans hus er vi, såfremt vi holder vår frimodighet og det håp som vi roser oss av, fast inntil enden.
Krisztus ellenben, mint Fiú áll a maga háza felett. Az Ő háza mi vagyunk, ha a bizodalmat és a reménység dicsekedését mindvégig szilárdan megtartjuk.
7 Derfor, som den Hellige Ånd sier: Idag, om I hører hans røst,
Ezért amint a Szentlélek mondja: „Ma, ha az ő szavát halljátok,
8 da forherd ikke eders hjerter som ved forbitrelsen, på fristelsesdagen i ørkenen,
meg ne keményítsétek szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés napján a pusztában,
9 hvor eders fedre fristet mig ved å sette mig på prøve, enda de så mine gjerninger i firti år;
ahol a ti atyáitok próbára tettek és megkísértettek engem, bár látták cselekedeteimet.
10 derfor harmedes jeg på denne slekt og sa: De farer alltid vill i hjertet; men de kjente ikke mine veier,
Ezért negyven esztendeig haragudtam arra a nemzedékre, és ezt mondtam: mindig tévelyegnek szívükben, nem ismerték meg az én utaimat.
11 så jeg svor i min vrede: Sannelig, de skal ikke komme inn til min hvile!
Ezért megesküdtem haragomban, hogy nem fognak bemenni az én nyugodalmamba.“
12 Se til, brødre, at det ikke i nogen av eder er et ondt, vantro hjerte, så han faller fra den levende Gud;
Vigyázzatok, atyámfiai, hogy ne legyen közületek senkinek sem hitetlen, gonosz szíve, nehogy az élő Istentől elszakadjon,
13 men forman hverandre hver dag, så lenge det heter idag, forat ikke nogen av eder skal forherdes ved syndens svik;
hanem intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtöket se keményítse meg a bűn csalárdsága.
14 for vi har fått del med Kristus, såfremt vi holder vår første fulle visshet fast inntil enden.
Mert részeseivé lettünk a Krisztusnak, ha eleitől fogva mind végig szilárdan megtartjuk bizodalmunkat.
15 Når det sies: Idag, om I hører hans røst, da forherd ikke eders hjerter som ved forbitrelsen,
Azt mondja ugyanis: „Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket, mint az elkeseredéskor.“
16 hvem var det da vel som hørte den og dog forbitret ham? var det ikke alle de som gikk ut av Egypten ved Moses?
Kik keseredtek el, amikor ezt hallották? Nem azok, akik Mózes vezetésével kijöttek Egyiptomból?
17 Og hvem var det han harmedes på i firti år? var det ikke på dem som hadde syndet, så deres kropper falt i ørkenen?
Kikre haragudott negyven esztendeig? Nem azokra, akik vétkeztek, akiknek teste elhullott a pusztában?
18 Og om hvem var det han svor at de ikke skulde komme inn til hans hvile, uten om dem som ikke hadde villet tro?
Kiknek esküdött meg, hogy nem mennek be nyugodalmába? Nem azoknak, akik engedetlenek voltak?
19 Så ser vi da at det var for vantros skyld de ikke kunde komme inn.
Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenségük miatt.
