Predikerens 6

1 Det er en ulykke som jeg har sett under solen, og som hviler tungt på mennesket:

Van egy baj, melyet láttam a nap alatt, és sokszor nehezedik az emberre:

2 Når Gud gir en mann rikdom og skatter og ære, så han for sin del ikke fattes noget som han attrår, men Gud ikke setter ham i stand til å nyte godt av det, men en fremmed mann får nyte det, så er det tomhet og en ond lidelse.

Valaki, kinek Isten ád gazdagságot és javakat és dicsőséget, és nincs híjával a maga számára semminek mind abból, a mit kiván, de Isten nem teszi úrává annak, hogy élvezzen belőle, hanem idegen ember fogja élvezni: ez is hiúság és gonosz betegség!

3 Om en mann får hundre barn og lever i mange år, så tallet på hans levedager blir stort, men hans sjel ikke mettes av det gode, og han heller ikke får nogen jordeferd, da sier jeg: Et ufullbåret foster er bedre faren enn han.

Ha százat is nemzene valaki és sok esztendőt élne és legyenek bármily számosak életének évei, de lelke nem lakik jó1 a jóból és még temetése sem volt neki: azt mondom, jobb nálánál az idétlen!

4 For som et intet kom det til verden, og i mørke går det bort, og med mørke blir dets navn skjult,

Mert hiúsággal jött és sötétségben megy, és sötétségbe boríttatik a neve;

5 og det har hverken sett eller kjent solen; det har mere ro enn han.

a napot sem látta s nem ismerte: nyugalma ennek inkább van, mint amannak.

6 Og om han så hadde levd tusen år to ganger, men ikke nytt noget godt - går ikke alt til ett sted?

S habár ezer esztendőt él kétszer, de jót nem lát: nemde egy helyre megy el minden?

7 Alt menneskets strev er for hans munn, og allikevel blir hans attrå aldri tilfredsstilt;

Az embernek minden fáradsága a szájáért van, de a lélek még sem telik meg.

8 for hvad fortrin har den vise fremfor dåren? Hvad fortrin har den fattige som vet å skikke sig blandt de levende?

Mert mi elsőbbsége van a bölcsnek a balga fölött, mi a szegénynek, ki tud járni az élők előtt?

9 Bedre er det at øinene dveler ved det en har, enn at sjelen farer urolig om; også det er tomhet og jag efter vind.

Jobb a szemnek látása, mint a lélek barangolása. Ez is hiúság és szélnek hajhászása.

10 Hvad der er blitt til, er for lenge siden nevnt med navn, og det er kjent hvad et menneske skal bli; han kan ikke gå i rette med den som er sterkere enn han;

Minden, a mi van, rég neveztetett annak neve, s tudva van, hogy az ember micsoda, és nem tud pörölni azzal, ki nálánál hatalmasabb.

11 for der er mange ord som bare øker tomheten - hvad gagn har mennesket av det?

Noha van sok beszéd, mely hiúságot sokasít: mi nyeresége van az embernek?

12 For hvem vet hvad som gagner et menneske i livet, i alle hans tomme levedager, dem han tilbringer som en skygge? For hvem kan si et menneske hvad som skal hende under solen efter hans tid?

Mert ki tudja, mi jó az embernek az életben, hívságos élete napjainak tartamára, melyeket eltölt mint az árnyék? Ugyanis ki mondja meg az embernek, hogy mi lesz ő utána a nap alatt?