Amos 8
1 Så lot Herren, Israels Gud, mig se dette syn: Der stod en kurv med moden frukt.
Így láttatta velem az Úr az Örökkévaló: íme egy kosár gyümölcs.
2 Og han sa: Hvad ser du, Amos? Jeg svarte: En kurv med moden frukt. Da sa Herren til mig: Enden er kommet for mitt folk Israel; jeg vil ikke lenger bære over med dets synd.
És mondta: Mit látsz Ámósz? Mondtam: Egy kosár gyümölcsöt. Erre szólt hozzám az Örökkévaló: Eljött a vég, népemre Izraélre, többé már nem fogok megbocsátani neki.
3 Palassets sanger skal bli til klageskrik på den dag, sier Herren, Israels Gud; der ligger lik i mengde, overalt kastes de til side i stillhet.
Jajgatássá lesznek a palota énekei azon a napon, úgymond az Úr az Örökkévaló: sok a hulla, minden helyen eldobják hallgatag!
4 Hør dette, I som higer efter å opsluke den fattige og gjøre ende på de saktmodige i landet,
Halljátok ezt ti, kik áhítoztok a szűkölködőre, és arra, hogy eltüntessétek az ország szegényeit,
5 I som sier: Når er nymånedagen slutt, så vi kan selge korn, og sabbaten, så vi kan åpne kornbodene og gjøre efaen liten og sekelen stor og forfalske vekten
mondván: mikor múlik el az újhold, hogy eladhassunk gabonát, s a szombat, hogy kibocsáthassuk a búzát, megkisebbítve éfát és megnagyobbítva a sékelt és meggörbítve a csalárd mérleget,
6 og kjøpe de ringe for penger og den fattige for et par sko og selge avfall av korn?
hogy pénzen vegyünk szegényeket és szűkölködőt egy pár sarúért, és a búzának hulladékát eladjuk.
7 Herren har svoret ved Jakobs stolthet: Jeg skal aldri glemme alt det de har gjort.
Megesküdött az Örökkévaló Jákób büszkeségére: Nem felejtem el örökké mind az ő tetteiket.
8 Må ikke derfor jorden skjelve, og alle som bor på den, sørge? Må ikke hele jorden heve sig som Nilen, stige og falle som Egyptens elv?
Vajon emiatt ne reszkessen-e meg a föld, hogy gyászba borul minden rajta lakó, s fölemelkedik mint a folyam egészen, fölkavarodik és lecsillapodik, mint Egyiptomnak a folyama?
9 Og det skal skje på den dag, sier Herren, Israels Gud, at jeg vil la solen gå ned om middagen og gjøre det mørkt på jorden ved høilys dag.
És lészen ama napon, úgymond az Úr az Örökkévaló, lenyugtatom a napot délben, és elsötétítem a földet világos nappal.
10 Og jeg vil omskifte eders høitider til sorg og alle eders sanger til klage, jeg vil legge sekk om alle lender og la hvert hode bli skallet; jeg vil gjøre det så som når en sørger over sin eneste sønn, og la enden bli som en ulykkens dag.
Átváltoztatom ünnepeiteket gyásszá és mind az énekeiteket gyászdallá és juttatok minden derékra zsákot és minden fejre kopaszságot s teszem olylyá, min ő a gyász az egyetlenért és végét olyanná, mint. a keserű nap.
11 Se, dager kommer, sier Herren, Israels Gud, da jeg sender hunger i landet, ikke hunger efter brød og ikke tørst efter vann, men efter å høre Herrens ord.
Íme napok jönnek, úgymond az Úr az Örökkévaló, és éhséget bocsátok az országra, nem éhséget kenyérre, s nem szomjúságot vízre, hanem arra, hogy hallják az Örökkévalónak igéit.
12 Da skal de vanke om fra hav til hav og fra nord til øst; de skal flakke omkring og søke efter Herrens ord, men de skal ikke finne det.
S majd bolyongnak tengertől tengerig és északtól egészen keletig, kóborolnak, hogy keressék; az Örökkévalónak igéjét, de nem találják.
13 På den dag skal de fagre jomfruer og de unge menn vansmekte av tørst,
Azon a napon ájuldoznak majd a szép hajadonok, meg az ifjak a szomjúság miatt.
14 de som sverger ved Samarias synd og sier: Så sant din gud lever, Dan, og så sant han lever han de dyrker i Be'erseba! Og de skal falle og ikke reise sig mere.
A kik esküsznek Sómrón bűnére, és mondogatják: él az istened, Dán, meg: él a Beérsébába vivő út! – elesnek és föl nem kelnek többé.
