2 Korintierne 11
1 Gid I vilde tåle litt dårskap av mig! Dog, I skal tåle mig.
Bárcsak elszenvednétek tőlem egy kevés balgaságot! Sőt szenvedjetek el engem is.
2 For jeg er nidkjær for eder med Guds nidkjærhet; jeg trolovet eder jo med én mann, for å fremstille en ren jomfru for Kristus;
Mert Isten féltő szeretetével aggódom értetek, mivel eljegyeztelek titeket egy Férfiúval, hogy mint szeplőtelen szüzet állítsalak titeket Krisztus elé.
3 men jeg frykter for at likesom slangen dåret Eva med sin list, således skal også eders tanker forderves og vendes bort fra den enfoldige troskap mot Kristus.
Félek azonban, hogy amiként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, úgy a ti gondolataitokat is megronthatja és eltávolíthatja a Krisztus iránt való őszinte és tiszta hűségtől.
4 For om det kommer en til eder og forkynner en annen Jesus, som vi ikke har forkynt, eller I får en annen ånd, som I ikke før har fått, eller et annet evangelium, som I ikke før har mottatt, da vil I gjerne tåle det!
Mert ha valaki jön hozzátok, és más Jézust prédikál, nem akit mi prédikáltunk, vagy más lelket fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy szépen eltűritek a más evangéliumot, nem amit befogadtatok.
5 For jeg mener at jeg ikke i noget stykke står tilbake for de såre store apostler;
Pedig úgy gondolom, hogy semmiben sem vagyok alábbvaló a legfőbb apostoloknál.
6 men er jeg enn ulærd i tale, så er jeg det dog ikke i kunnskap; tvert imot har vi alltid lagt den for dagen for eder i alle stykker.
Ha pedig járatlan is vagyok a beszédben, de nem az ismeretben, amint ez mindenben és mindenképpen nyilvánvalóvá lett előttetek.
7 Eller gjorde jeg synd da jeg ydmyket mig selv forat I skulde ophøies, idet jeg uten vederlag forkynte eder Guds evangelium?
Vagy vétkeztem, amikor önmagamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, mert ingyen hirdettem nektek az Isten evangéliumát?
8 Andre menigheter skattla jeg, idet jeg tok lønn av dem for å tjene eder, og da jeg var hos eder og kom i trang, falt jeg ikke nogen til byrde;
Más gyülekezeteket szegényítettem meg, amikor támogatást fogadtam el tőlük, hogy nektek szolgáljak, és amikor nálatok voltam és szűkölködtem, mégsem voltam terhére senkinek.
9 for det jeg manglet, det utfylte brødrene som kom fra Makedonia, og i alle måter har jeg holdt mig og vil holde mig fra å falle eder til byrde.
Mert az én hiányomat kipótolták a Macedóniából jött atyafiak, és azon voltam és azon is leszek, hogy semmiben sem legyek terhetekre.
10 Så sant Kristi sannhet er i mig: Denne ros skal ikke frarøves mig i Akaias bygder!
Krisztus igazsága van bennem, ezért ettől a dicsekvésemtől Akhája vidékén sem fognak megfosztani.
11 Hvorfor? fordi jeg ikke elsker eder? Det vet Gud!
Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten jól tudja!
12 men det jeg gjør, vil jeg og herefter gjøre for å avskjære dem leiligheten som søker en leilighet, forat de skal finnes like med oss i det som de roser sig av.
De amit cselekszem, azt ezután is megteszem, hogy ne adjak alkalmat azoknak, akik alkalmat keresnek, arra, hogy dicsekvésükkel olyannak tűnjenek föl, mint amilyenek mi vagyunk.
13 For disse er falske apostler, svikefulle arbeidere, som skaper sig om til apostler for Kristus.
Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolainak tüntetik fel magukat.
14 Og det er intet under; for Satan selv skaper sig om til en lysets engel;
Nem is csoda, hiszen a sátán is a világosság angyalává változtatja el magát.
15 derfor er det ikke noget stort om og hans tjenere skaper sig om til rettferdighets tjenere; men deres ende skal være efter deres gjerninger.
Nem olyan nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magukat az igazság szolgáivá. De végük cselekedeteik szerint lesz.
16 Atter sier jeg: Ingen akte mig for en dåre! men selv om så er, da ta imot mig, om enn som en dåre, forat også jeg kan få rose mig litt!
Ismét mondom: ne tartson engem senki sem esztelennek, de ha mégis, úgy fogadjatok be, mint esztelent is, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem.
17 Det jeg her taler, det taler jeg ikke efter Herrens vilje, men som i dårskap, idet jeg roser mig så tillitsfullt.
Amit most mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem szinte esztelenül, a dicsekedésnek ebben a dolgában.
18 Eftersom mange roser sig på kjødelig vis, vil jeg og rose mig.
Minthogy olyan sokan dicsekednek test szerint, dicsekedem én is.
19 For I tåler jo gjerne dårene, I som er så kloke;
Hiszen ti okosok vagytok, örömest eltűritek az eszteleneket.
20 I tåler det jo om nogen gjør eder til træler, om nogen opeter eder, om nogen fanger eder, om nogen ophøier sig over eder, om nogen slår eder i ansiktet!
Mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki kifoszt, ha valaki kihasznál, ha valaki fölétek kerekedik, ha valaki arcul ver titeket.
21 Med skam sier jeg det, fordi vi har vært svake; men det som nogen gjør sig stor av - jeg taler i dårskap - det gjør også jeg mig stor av.
Szégyenkezve mondom, minthogy mi ehhez erőtlenek voltunk. De ha valaki merész, esztelenül szólok, merész vagyok én is.
22 Er de hebreere? Jeg og. Er de israelitter? Jeg og. Er de Abrahams ætt? Jeg og.
Héberek ők? Én is! Izraeliták? Én is! Ábrahám utódai? Én is!
23 Er de Kristi tjenere? Jeg taler i vanvidd: Jeg er det mere; jeg har arbeidet mere, fått flere slag, vært flere ganger i fengsel, ofte i dødsfare.
Krisztus szolgái? (Balgatagul szólók) én még inkább, hiszen többet fáradoztam, többször vetettek börtönbe, sokszor vertek meg, gyakran voltam halálos veszedelembe,
24 Av jødene har jeg fem ganger fått firti slag på ett nær;
a zsidóktól ötször kaptam negyven botütést egy híján,
25 tre ganger blev jeg hudstrøket, én gang stenet, tre ganger led jeg skibbrudd, et døgn har jeg vært i dypet.
háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, egy éjt és egy napot hányódtam a tengeren.
26 Ofte har jeg vært på reiser, i farer i elver, i farer blandt røvere, i farer fra mitt folk, i farer fra hedninger, i farer i by, i farer i ørken, i farer på hav, i farer blandt falske brødre,
Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak között,
27 i strev og møie, ofte i nattevåk, i hunger og tørst, ofte i faste, i kulde og nakenhet.
fáradtságban és nyomorúságban, gyakori virrasztásban, éhségben, szomjúságban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben.
28 Foruten alt annet har jeg ennu det daglige overløp, omsorgen for alle menighetene.
Mindezen felül az én naponkénti zaklattatásom az összes gyülekezetek gondja miatt.
29 Hvem er skrøpelig uten at og jeg blir skrøpelig? hvem voldes anstøt uten at det brenner i mig?
Ki erőtlen, hogy én is erőtlen ne volnék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék?
30 Må jeg endelig rose mig, da vil jeg rose mig av det som hører min skrøpelighet til.
Ha dicsekednem kell, az én gyengeségemmel dicsekedem.
31 Gud og vår Herre Jesu Kristi Fader, han som er velsignet i evighet, vet at jeg ikke lyver! (aiōn g165)
Isten, a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudok. (aiōn g165)
32 I Damaskus holdt kong Aretas' landshøvding vakt om damaskenernes by for å gripe mig,
Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy engem elfogasson.
33 og gjennem en glugge på muren blev jeg firt ned i en kurv og slapp bort av hans hender.
De egy ablakon át, kosárban eresztettek le a kőfalon, és így megmenekültem kezei közül.
