1 Krønikebok 16
1 Så førte de Guds ark inn og satte den midt i det telt som David hadde reist for den, og de bar frem brennoffer og takkoffer for Guds åsyn.
Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égő- és hálaáldozatokkal az Isten előtt.
2 Og da David var ferdig med å ofre brennofferet og takkofferne, velsignet han folket i Herrens navn.
És mikor Dávid elvégezte az egészen égőáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet.
3 Og han utdelte til hver enkelt i Israel, både mann og kvinne, et brød og et stykke kjøtt og en rosinkake.
És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.
4 Og han satte nogen av levittene til å gjøre tjeneste foran Herrens ark og til å prise og takke og love Herren, Israels Gud:
És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét.
5 Asaf var den øverste, næst efter ham kom Sakarja og så Je'iel og Semiramot og Jehiel og Mattitja og Eliab og Benaja og Obed-Edom og Je'iel med harper og citarer; Asaf skulde slå på cymblene
Asáf vala a fő, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala;
6 og prestene Benaja og Jahasiel stadig blåse i trompetene foran Guds pakts-ark.
Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája előtt.
7 Den dag satte David første gang Asaf og hans brødre til å synge Herrens pris:
Azon a napon adott Dávid először éneket az Úrnak dícséretére Asáfnak és az ő atyjafiainak kezébe.
8 Pris Herren, påkall hans navn, kunngjør blandt folkene hans store gjerninger!
Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek minden népek között az ő nagy dolgait.
9 Syng for ham, lovsyng ham, grund på alle hans undergjerninger!
Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.
10 Ros eder av hans hellige navn! Deres hjerte glede sig som søker Herren!
Dicsekedjetek az ő szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik.
11 Spør efter Herren og hans makt, søk hans åsyn all tid!
Keressétek az Urat és az ő erősségét; keressétek az ő orczáját szüntelen.
12 Kom i hu hans undergjerninger som han har gjort, hans under og hans munns dommer,
Emlékezzetek meg az ő csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az ő csudáiról és az ő szájának ítéletiről.
13 I, hans tjener Israels avkom, Jakobs barn, hans utvalgte!
Óh Izráelnek, az ő szolgájának magva! Jákóbnak, az ő választottjának fiai!
14 Han er Herren vår Gud; hans dommer er over all jorden.
Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az ő ítéletei!
15 Kom evindelig hans pakt i hu, det ord han fastsatte for tusen slekter,
Emlékezzetek meg örökké az ő szövetségéről, és az ő beszédéről, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig;
16 den pakt han gjorde med Abraham, og hans ed til Isak!
A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjéről.
17 Han stadfestet den som en rett for Jakob, som en evig pakt for Israel,
Amelyet állíta Jákóbnak örök végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,
18 idet han sa: Dig vil jeg gi Kana'ans land til arvelodd,
Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek.
19 da I var en liten flokk, få og fremmede der.
Midőn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön;
20 Og de vandret fra folk til folk og fra et rike til et annet folk.
Mert járnak vala egyik nemzetségtől a másikhoz, és egyik országból más országba:
21 Han tillot ikke nogen å gjøre vold imot dem, og han straffet konger for deres skyld:
Mégsem engedé senkinek őket bántani, sőt még a királyokat is megbünteté érettök.
22 Rør ikke ved mine salvede, og gjør ikke mine profeter noget ondt!
Ezt mondván: Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok.
23 Syng for Herren, all jorden! Forkynn fra dag til dag hans frelse!
Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az ő szabadítását.
24 Fortell blandt hedningene hans ære, blandt alle folkene hans undergjerninger!
Beszéljétek a pogányok között az ő dicsőségét, minden népek között az ő csudálatos dolgait;
25 For stor er Herren og høilovet, og forferdelig er han over alle guder.
Mert nagy az Úr és igen dícsérendő, és rettenetes minden istenek felett;
26 For alle folkenes guder er intet; men Herren har gjort himmelen.
Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket.
27 Høihet og herlighet er for hans åsyn, styrke og glede er på hans sted.
Dicsőség és tisztesség van ő előtte, erősség és vígasság az ő helyén.
28 Gi Herren, I folkeslekter, gi Herren ære og makt!
Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és erősséget!
29 Gi Herren hans navns ære, bær frem gaver og kom for hans åsyn, tilbed Herren i hellig prydelse!
Adjatok az Úr nevének dicsőséget, hozzatok ajándékot, és jőjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.
30 Bev for hans åsyn, all jorden! Jorderike står fast, det rokkes ikke.
Rettegjen az egész föld az ő orczájától; a föld kereksége is megerősíttetik, hogy ne ingadozzék.
31 Himmelen glede sig, og jorden fryde Sig, og de skal si iblandt hedningene: Herren er blitt konge.
Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!
32 Havet bruse og alt som fyller det! Marken fryde sig og alt som er på den!
Zengjen a tenger és az ő teljessége; örvendezzen a mező és minden, a mi azon van.
33 Da jubler trærne i skogen for Herrens åsyn; for han kommer for å dømme jorden.
Akkor örvendezni kezdenek az erdőnek fái az Úr előtt, mikor eljövend megítélni a földet.
34 Lov Herren! For han er god, hans miskunnhet varer evindelig.
Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az ő irgalmassága.
35 Og si: Frels oss, du vår frelses Gud, og samle oss og utfri oss fra hedningene til å love ditt hellige navn, rose oss av å kunne prise dig!
És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyűjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben!
36 Lovet være Herren, Israels Gud, fra evighet og til evighet! Og alt folket sa amen og lovet Herren.
Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat.
37 Så lot han Asaf og hans brødre bli der foran Herrens pakts-ark for stadig å gjøre tjeneste foran arken, hver dag det som skulde gjøres på den dag,
Ott hagyá azért Dávid az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az ő atyjafiait, hogy a láda előtt szüntelen minden napon szolgáljanak,
38 og Obed-Edom og deres brødre, åtte og seksti, Obed-Edom, sønn av Jeditun, og Hosa som dørvoktere.
Obed-Edomot és az ő hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak.
39 Men presten Sadok og hans brødre prestene lot han bli foran Herrens tabernakel på haugen i Gibeon.
Sádók papot pedig és az ő pap atyjafiait, az Úr sátora előtt hagyá a magaslaton, mely Gibeonban vala;
40 forat de stadig skulde ofre Herren brennoffer på brennofferalteret morgen og aften og gjøre alt det som skrevet står i den lov som Herren hadde gitt Israel,
Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égőáldozattal az égőáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent a szerint cselekedjenek, a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek,
41 og sammen med dem Heman og Jedutun og de andre utvalgte, som var nevnt ved navn, forat de skulde love Herren, fordi hans miskunnhet varer evindelig,
Hémánt is és Jédutunt velök hagyá, és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az ő irgalmassága örökkévaló.
42 og hos dem - Heman og Jedutun - var der trompeter og cymbler til bruk for dem som skulde spille, og likeledes andre instrumenter til sangen ved gudstjenesten. Og Jedutuns sønner var dørvoktere.
És ő velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká tevé.
43 Derefter drog alt folket hver til sitt, og David vendte hjem for å velsigne sitt hus.
Akkor eltávozék az egész nép, kiki az ő házához. Dávid pedig visszatére, hogy az ő háznépét is megáldja.
