स्तोत्रसंहिता 139
A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, átkutattál engem és megismertél.
Te ismered ültemet és keltemet, érted gondolatomat messziről.
Jártamat és fektemet meghánytad, s mind az útjaimat kitapasztaltad,
mert nincs szó nyelvemen; immár Örökkévaló, ismered azt egészen.
Hátul és elől körülzártál engem és reám tetted kezedet.
Csodálatos nekem a megismerése, túlmagas, nem birom meg.
Hová menjek szellemedtől, s hová szökjem színed elől?
8 ८ मी जर वर आकाशात चढलो तर तिथे तू आहेस; जर मी खाली मृत्यूलोकात अंथरूण केले तरी, पाहा, तेथे तू आहेस. (Sheol h7585)
Ha felszállok az égbe, te ott vagy, s ha ágyat terítenék az alvilágban, ímhol vagy. (Sheol h7585)
Venném hajnalnak szárnyait, laknám tengernek végén:
ott is kezed vezet engem, és megragad a te jobbod.
Ha mondom: bizony, sötétség borit el engem és éjjellé válik a világosság körülöttem:
12 १२ काळोख देखील तुझ्यापासून काहीच लपवित नाही. रात्रही दिवसासारखीच प्रकाशते, कारण तुला काळोख आणि प्रकाश दोन्ही सारखेच आहेत.
a sötétség sem sötét neked, s az éjjel világít mint a nappal, akár sötétség akár világosság!
Mert te szerzetted veséimet, szöttél engem anyám testében.
14 १४ मी तुला धन्यवाद देतो, कारण तुझी कृत्ये भयचकीत आणि आश्चर्यकारक आहेत, हे तर माझा जीव पूर्णपणे जाणतो.
Magasztallak azért, hogy félelmetesen csodás lettem; csodásak a műveid és lelkem tudja nagyon.
15 १५ मी गुप्तस्थळी निर्माण होत असता, आणि पृथ्वीच्या अधोभागी विलक्षण प्रकारे माझी घडण होत असता माझी आकृती तुला गुप्त नव्हती.
Nem volt rejtve előtted csontozatom, a hogy alkottattam titokban, himeztettem földnek aljaiban.
16 १६ तू मला गर्भात पिंडरूपाने असताना पाहिलेस; माझा एकही दिवस उगवण्यापूर्वी ते सर्व तुझ्या पुस्तकात नमूद करून ठेवले होते.
Idomtalan testemet látták szemeid; a könyvedben mind be vannak irva-e a napok, melyek alkotandók, midőn egy sem volt még közülök.
Nekem pedig mi drágák a gondolataid, oh Isten, mi tetemesek az összegeik!
18 १८ मी जर ती मोजू लागलो तर ती वाळूच्या कणांपेक्षाही जास्त ठरतील. जेव्हा मी जागा होतो, तेव्हाही मी तुझ्याजवळच असतो.
Megolvasnám – számosabbak a fövenynél; fölébredek és még veled vagyok.
Vajha megölnéd, oh Isten, a gonoszt! És vérontás emberei ti, távozzatok tölem!
Kik téged megemlítenek fondorlatnál, hamisan ejtették ki nevedet ellenségeid.
21 २१ परमेश्वरा! तुझा द्वेष करणाऱ्यांचा मी का द्वेष करू नये? तुझ्याविरुध्द उठणाऱ्यांचा मी का तिरस्कार करू नये?
Nemde gyűlölőidet, oh Örökkévaló, gyülölöm és az ellened támadóktól elundorodom.
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek nekem!
Kutass át engem, Isten s ismerd meg szivemet; vizsgálj meg, s ismerd meg tépelődésemet!
S lásd, van-e bennem bosszantásnak útja, s vezess engem az örök útra!
