ईयोब 3
Ezután felnyitotta Jób a száját és megátkozta napját.
Megszólalt Jób és mondta:
3 ३ “मी ज्या दिवशी जन्मलो तो दिवस नष्ट होवो, मुलाची गर्भधारणा झाली अशी जी रात्र म्हणाली ती भस्म होवो.
Vesszen el a nap, melyen születtem, s az éj, mely mondta: fiúgyermek fogantatott.
4 ४ तो दिवस अंधकारमय होवो, देवाला त्याचे विस्मरण होवो, त्यावर सुर्यप्रकाश पडला नसता तर फार बरे झाले असते.
Az a nap legyen sötétség, ne tartsa számon Isten fölülről s ne tündököljön reája napfény.
5 ५ मृत्यूची सावली आणि अंधार त्यास आपल्या स्वतःचा समजो, ढग सदैव त्यावर राहो, जी प्रत्येक गोष्ट दिवसाचा अंधार करते ती त्यास खरेच भयभीत करो,
Váltsák magukhoz sötétség és vakhomály, lakozzék rajta felhőzet, ijesszék nappalnak elborulásai.
6 ६ ती रात्र काळोख घट्ट पकडून ठेवो, वर्षाच्या दिवसांमध्ये ती आनंद न पावो. महिन्याच्या तिथीत तिची गणती न होवो.
Az az éj – vigye el homályosság, ne örvendjen az év napjai között, a hónapok számába ne jusson.
Íme, az az éj legyen meddő, ne jusson belé ujjongás.
Szidalmazzák a napnak átkozói, kik készek felriasztani a leviatánt.
9 ९ त्या दिवसाच्या पहाटेचे तारे काळे होत. तो दिवस प्रकाशाची वाट पाहो पण तो कधी न मिळो, त्याच्या पापण्यास उषःकालाचे दर्शन न घडो.
Sötétedjenek el szürkületének csillagai, reménykedjenek világosságra, de ne legyen, s ne lássa a hajnal szempilláit.
Mert nem zárta el méhemnek ajtait, hogy elrejtette volna a szenvedést szemeim elől.
11 ११ उदरातुन बाहेर आलो तेव्हाच मी का मरण पावलो नाही? माझ्या आईने मला जन्म देताच मी का प्राण त्यागला नाही?
Miért nem haltam el az anyaméhtől fogva, hogy a méhből kijövet kimúltam volna?
12 १२ तिच्या मांडयानी माझा स्विकार का केला? किंवा मी जगावे म्हणून तिच्या स्तनांनी माझा स्विकार का केला?
Miért jöttek elémbe térdek, s miért emlők, hogy szopjak?
Mert most fekünném és pihennék, aludnám, akkor nyugtom volna;
királyokkal s országtanácsosokkal együtt, a kik romokat építettek maguknak,
15 १५ किंवा ज्या राजकुमारांनी आपली घरे सोन्या रुप्यांनी भरली त्यांच्या बरोबरच मलाही मरण आले असते तर बरे झाले असते.
vagy nagyokkal, kiknek aranyuk van, kik ezüsttel töltötték meg házaikat.
16 १६ कदाचित मी जन्मापासूनच मृत मूल का झालो नाही, किंवा प्रकाश न पाहिलेले अर्भक मी असतो तर बरे झाले असते.
Vagy úgy, mint az elföldelt idétlen, nem volnék, mint kisdedek, kik világosságot nem láttak!
Ott felhagynak a gonoszok a háborgással, s ott nyugosznak a fáradt erejűek.
Egyaránt gond nélkül vannak a rabok, nem hallják a robottisztnek hangját.
Kicsiny és nagy ott van, s a szolga szabad az urától.
Miért ad a szenvedőnek világosságot s életet az elkeseredett lelkűeknek?
21 २१ ज्याला मरण पाहीजे त्यास मरण येत नाही, दु: खी मनुष्य गुप्त खजिन्यापेक्षा मृत्यूच्या अधिक शोधात असतो?
Kik várják a halált, de nincs, jobban ásnak utána, mint kincsek után;
kik örülnek ujjongásig, örvendenek, midőn a irt találják.
A férfinak, kinek útja el van rejtve, a kit az Isten körülkerített?
Mert kenyerem előtt jön sóhajtásom, és ömlenek, mint a víz, jajdulásaim.
Mert mitől rettegve rettegtem, az utolért, és a mitől féltem, az reám jött.
Nem volt boldogságom, s nem volt pihenésem és nem volt nyugtom, s jött a háborgás.
