Waiata 126

1 He waiata; he pikitanga. I ta Ihowa whakahokinga mai i nga pononga o Hiona i rite matou ki te hunga e moehewa ana.

Grádicsok éneke. Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók.

2 Katahi to matou mangai ka ki i te kata, to matou arero hoki i te waiata: katahi ka korerotia i roto i nga tauiwi, He nui nga mahi a Ihowa ki a ratou.

Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vígadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!

3 He mea nunui a Ihowa i mea ai mo tatou, a e koa ana tatou.

Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk.

4 E Ihowa, whakahokia matou i te whakarau: kia pera me nga awa o te tonga.

Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön!

5 Ko te hunga e rui ana i runga i te roimata, ka kokoti i runga i te hari.

A kik könyhullatással vetnek, vígadozással aratnak majd.

6 Ahakoa haere tangi atu ia me te kawe i ana purapura hei whakatokanga; tera ia e haere hari mai ano me te mau mai i ana paihere.

A ki vetőmagját sírva emelve megy tova, vígadozással jő elő, kévéit emelve.