Waiata 126

1 He waiata; he pikitanga. I ta Ihowa whakahokinga mai i nga pononga o Hiona i rite matou ki te hunga e moehewa ana.

Zarándoklás éneke. Midőn visszahozta az Örökkévaló Czión foglyait, úgy voltunk, mint a kik álmodnak.

2 Katahi to matou mangai ka ki i te kata, to matou arero hoki i te waiata: katahi ka korerotia i roto i nga tauiwi, He nui nga mahi a Ihowa ki a ratou.

Akkor megtelt szájunk nevetéssel és nyelvünk újjongással; akkor szóltak a nemzetek közt: nagyokat mívelt az Örökkévaló ezekkel!

3 He mea nunui a Ihowa i mea ai mo tatou, a e koa ana tatou.

Nagyokat mívelt az Örökkévaló velünk; vidámak voltunk.

4 E Ihowa, whakahokia matou i te whakarau: kia pera me nga awa o te tonga.

Hozd vissza, Örökkévaló, foglyainkat, mint folyammedreket a délvidéken.

5 Ko te hunga e rui ana i runga i te roimata, ka kokoti i runga i te hari.

Akik könnyel vetettek, újjongással aratnak:

6 Ahakoa haere tangi atu ia me te kawe i ana purapura hei whakatokanga; tera ia e haere hari mai ano me te mau mai i ana paihere.

menve mén és sír, aki viszi a vetőmag szóratját; jöttön jő, újjongással, aki viszi kévéit.