Waiata 122

1 He waiata; he pikitanga. Na Rawiri. I koa ahau i ta ratou meatanga mai ki ahau; Tatou ka haere ki te whare o Ihowa.

Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

2 E tu ana o matou waewae ki ou tatau, e Hiruharama:

Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

3 Ko te hanganga o Hiruharama, rite tonu ki to te pa kua tuhonohonoa ki a ia ano.

Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

4 Haereere ana ki reira nga iwi, nga iwi o Ihowa, ki to Iharaira whakaaturanga, ki te whakawhetai ki te ingoa o Ihowa.

A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

5 Kua whakaturia hoki ki reira nga torona whakawa, nga torona o te whare o Rawiri.

Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

6 Inoia he ata noho mo Hiruharama: ka whiwhi ki te pai te hunga e aroha ana ki a koe.

Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

7 Kia mau te rongo ki ou taiepa, me te pai ki ou whare kingi.

Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

8 He mea mo oku teina, mo oku hoa, taku e mea nei, Kia mau te rongo ki roto ki a koe.

Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

9 He whakaaro ki te whare o Ihowa, o to tatou Atua, ka rapu ahau i te pai mou.

Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!