Waiata 121

1 He waiata; he pikitanga. Ka anga atu oku kanohi ki nga maunga; no reira nei te awhina moku.

Ének a zarándoklásra. A hegyek felé emelem szemeimet: honnan jön segítségem?

2 No Ihowa te awhina moku, no te kaihanga o te rangi, o te whenua.

Segítségem az Örökkévalótól, ki égnek és földnek teremtője.

3 E kore ia e tuku i tou waewae kia nekehia; e kore tou kaitiaki e moe.

Ne engedje ingadozni lábadat, ne szunnyadjon a te őriződ!

4 Ina, e kore te kaitiaki o Iharaira e parangia, e moe.

Íme, nem szunnnyad és nem alszik Izraél őrzője.

5 Ko Ihowa tou kaitiaki, ko Ihowa tou whakamarumaru i tou matau.

Az Örökkévaló a te őrződ, az Örökkévaló a te árnyékod, jobb kezed mellett.

6 E kore koe e pakia e te ra i te awatea, e te marama ranei i te po.

Nappal nem ver téged a nap, sem éjjel a hold.

7 Ma Ihowa koe e tiaki i roto i nga kino katoa; mana e tiaki tou wairua.

Az Örökkévaló megőriz téged minden rossztól, megőrzi lelkedet.

8 Ma Ihowa e tiaki tou haerenga atu, me tou haerenga mai aianei a ake tonu atu.

Az Örökkévaló megőrzi mentedet és jöttödet, mostantól mindörökké!