< Nehemia 6 >

1 A, no te rongonga o Hanaparata, o Topia, o Keheme Arapi, o era atu o o matou hoariri, kua hanga e ahau te taiepa, kahore hoki he wahi pakaru i mahue: kahore ano ia kia oti noa i ahau nga tatau te whakatu ki nga kuwaha:
És volt, midőn hallomására jutott Szanballátnak és Tóbijának és az arab Gésemnek s többi ellenségünknek, hogy fölépítettem a falat s nem maradt rés benne – habár addig az ideig ajtókat nem állítottam föl a kapukban –
2 Na ka unga tangata mai a Hanaparata raua ko Keheme ki ahau, ka mea, Haere mai, tatou ka runanga ki tetahi o nga pa ririki i te mania i Ono. Otiia i whakaaro raua ki te mahi kino ki ahau.
küldött Szanballát és Gésem én hozzám, mondván: Jer, hadd találkozunk együtt a falvak egyikében, Ónó völgyében. Ők ugyanis arra gondoltak, hogy nekem bajt szereznek.
3 Na ka unga tangata ahau ki a raua hei ki atu, He nui te mahi e mahi nei ahau; e kore e ahei kia heke atu. Kia whakamutua hei aha te mahi? ka whakarerea nei hoki e ahau, ki te heke atu ahau ki a korua.
És küldtem hozzájuk követeket, mondván: Nagy munkát végzek én s nem mehetek le; miért szüneteljen a munka, a mikor én abbahagyom és lemegyek hozzátok.
4 Na e wha a raua tononga tangata mai ki ahau, ko taua tikanga ano; heoi whakahokia ana e ahau ko aua kupu ra ano.
Ekkor küldtek hozzám ekképpen négy ízben s én ugyanekképpen válaszoltam nekik.
5 Katahi a Hanaparata ka unga mai i tana tangata ki ahau, ko te rima o nga ngarenga mai, ko taua tikanga ano, he pukapuka tuwhera i tona ringa.
És küldte hozzám Szanballát ekképpen ötödízben a legényét, nyílt levéllel a kezében.
6 Ko te mea tenei tuhituhia ki reira, Kua paku te rongo ki nga tauiwi, e ki ana ano hoki a Kahamu, tenei koutou ko nga Hurai te mea nei kia whakakeke: koia i hanga ai e koe te taiepa; a e mea ana koe ko koe hei kingi mo ratou; ko ta nga korero hoki tenei.
Abban írva volt: A nemzetek között hírlik, Gasmú is mondja: te és a zsidók arra gondoltok, hogy fellázadjatok, azért építed te a falat; te pedig királyukká akarsz lenni eme beszédek szerint.
7 Kua whakaturia ano e koe etahi poropiti hei karanga mou ki Hiruharama, hei ki, Kua whai kingi a Hura. Na ka whakaaturia enei kupu ki te kingi. Heoi, haere mai, kia korerorero taua.
Prófétákat is állítottál fel, hogy hirdessenek rólad Jeruzsálemben, mondván: király van Jehúdában! Már most hallomására fog jutni a királynak eme beszédek szerint; most tehát jer, hadd tanácskozzunk együtt.
8 Katahi ahau ka unga tangata ki a ia, hei ki atu, Ehara kau enei mea e korero nei koe; he mea tito noa hoki na tou ngakau ake.
És én küldtem hozzá, mondván: nem történt semmi eme beszédek szerint, a melyeket te mondasz; hanem szívedből koholod azokat.
9 Ko ta ratou katoa hoki, he whakawehi i a matou; i mea ratou, Tera o ratou ringa e whakawarea ki te mahi, e kore ai e mahia. Tena, e te Atua, whakakahangia oku ringa.
Mert mindannyian megfélemlítettek bennünket, mondván: kezeik majd ellankadnak a munkától s nem fog elvégeztetni. Most tehát erősítsd kezeimet!
10 Katahi ahau ka haere ki te whare o Hemaia tama a Teraia tama a Mehetapeere, he mea tutaki hoki ia ki roto; a ka mea ia, Me runanga tatou ki te whare o te Atua, ki roto ki te temepara, me tutaki hoki e tatou nga tatau o te temepara; tera hoki rat ou e haere mai ki te patu i a koe; ina, ko a te po ratou haere mai ai ki te patu i a koe.
Én pedig bementem Semájának, Delája fiának, Mehétabél fiának házába ő ugyanis el volt zárva; és mondta: Találkozzunk az Isten házában, a templomon belül, és zárjuk be a templom ajtait; mert jönnek megölni téged, és pedig éjjel jönnek megölni téged.
11 Na ka mea ahau, Me oma ranei te tangata penei i ahau nei? ko wai te tangata o toku rite e haere ki roto ki te temepara kia ora ai? E kore ahau e haere ki roto.
De én mondtam: Oly ember, mint én, megfusson és ki az, olyan mint én, a ki bemenne a templomba és életben maradna? Nem megyek be!
12 Na ka mahara ahau ehara ia i te mea unga mai na te Atua; heoi hei he moku tana kupu i poropiti ai: he mea utu hoki ia na Topia raua ko Hanaparata.
Én fölismertem, hogy íme nem Isten küldötte őt, mert e prófétai igét ellenem mondta, és Tóbija meg Szanballát bérelték őt föl.
13 I utua ai ia, kia wehi ai ahau, kia mahi pera a ka hara; kia whai mea ai ratou hei whakaingoa kino, hei tawai ma ratou ki ahau.
Azért volt ő bérelve, azért hogy féljek s így cselekedjem s vétkezzem; s ez szolgálna nekik rossz hírül, hogy engem gyalázzanak.
14 Kia mahara, e toku Atua, ki a Topia raua ko Hanaparata, ki enei mahi a raua, ki a Noaria poropiti wahine, ki era atu ano o nga poropiti i mea nei ki te whakawehi i ahau.
Emlékezzél meg, Istenem, Tóbijáról és Szanballátról eme cselekedetei szerint és Nóadja prófétanőről s a többi prófétákról, a kik engem megfélemlítettek.
15 Heoi kua oti te taiepa i te rua tekau ma rima o nga ra o te marama o Eruru; e rima tekau ma rua nga ra.
És befejeződött a fal Elul huszonötödikén, ötvenkét nap múlva.
16 A, i te rongonga o o matou hoariri katoa, i taua mea, ka wehi nga tauiwi katoa i tetahi taha o matou, i tetahi taha, a ko te tino hokinga iho o o ratou whakaaro; i kite hoki ratou he mea mahi tenei mahi e to matou Atua.
És volt, midőn ezt hallották mind az ellenségeink, megfélemlettek mind a körülöttünk levő nemzetek és nagyon süllyedtek saját szemeikben; megtudták, hogy Istenünk részéről végeztetett ez a munka.
17 He tini ano nga pukapuka a nga rangatira o Hura i aua ra i tae ki a Topia, me a Topia hoki i tae ki a ratou.
Ama napokban is Jehúda nemesei sűrűn küldték Tóbijához menő leveleiket, a Tóbijától valók pedig jöttek hozzájuk.
18 He tokomaha hoki o Hura i oati ki a ia, he hunaonga hoki ia na Hekania tama a Araha; i tango ano tana tama a Iehohanana i te tamahine a Mehurama tama a Perekia hei wahine.
Mert sokan voltak Jehúdában az ő esküdt emberei, mert ő veje volt Sekhanjának, Árach fiánák; a fia Jehóchánán pedig elvette Mesullámnak, Berekhja fiának leányát.
19 I korerotia ano e ratou ana mahi pai ki toku aroaro: i kawea ano e ratou aku kupu ki a ia. Heoi tukua mai ana e Topia etahi pukapuka hei whakawehi i ahau.
Az ő, jó tetteit is mondogatták előttem s az én szavaimat megvitték neki; leveleket küldött Tóbija megfélemlítésemre.

< Nehemia 6 >