Hopa 4

1 Katahi a Eripata Temani ka oho, ka mea,

És felele a témáni Elifáz, és monda:

2 Ki te anga matou ki te korero ki a koe, e pouri ranei koe? otira e taea e wai te pehi te kupu?

Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?

3 Nana, he tokomaha i whakaakona e koe: nau hoki i whakakaha nga ringa kahakore.

Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;

4 Ara ana i au kupu te tangata e hinga ana; nau hoki i kaha ai nga turi kua piko.

A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;

5 Inaianei kua tae mai ki a koe, a e hemo ana koe: e pa ana ki a koe, ohorere ana koe.

Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!

6 He taka ianei kei tou wehi ki te Atua he okiokinga whakaaro mou? Kei te tapatahi o ou huarahi he tumanakohanga mou?

Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?

7 Maharatia ra, ko wai o nga tangata harakore i huna? I ngaro ranei ki hea te hunga tika?

Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?

8 Ko taku hoki tenei i kite ai, ko te hunga e parau ana i te he, e rua ana i te raruraru, ko ia ra ano ta ratou e kokoti ai.

A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.

9 Huna ana ratou e te ha o te Atua, moti iho ratou i te hau o tona riri.

Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.

10 Ko te hamama o te raiona, ko te reo o te raiona tutu, ko nga niho o nga kuao raiona, whati ana.

Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.

11 Ngaro ana te raiona katua i te kore kai, a marara noa atu nga kuao a te raiona.

Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.

12 Na i kawea pukutia mai he korero ki ahau, a kapohia ana e toku taringa he komuhumuhu.

Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.

13 I nga whakaaroaronga, no nga kite o te po, i te mea ka au iho te moe a te tangata,

Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.

14 Ka pa te wehi ki ahau, me te ihiihi, a wiri ana oku wheua katoa.

Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.

15 Na ka tika atu he wairua i toku aroaro, tutu ana nga huruhuru o toku kikokiko.

Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.

16 Tu ana ia, otiia kihai ahau i mohio ki tona mata; he ahua te mea i toku aroaro: tu puku ana; na ka rongo ahau i te reo e ki ana,

Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:

17 He nui atu ranei te tika o te tangata i to te Atua? He nui atu ranei i to tona Kaihanga to ma o te tangata?

Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?

18 Nana, kahore rawa ia e whakawhirinaki ki ana pononga; a ki tana, he he kei ana anahera.

Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:

19 Tera atu to te hunga e noho ana i roto i nga whare uku, he puehu to ratou turanga; mongamonga kau ratou i te aroaro o te purehurehu.

Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!

20 I waenganui o te ata, o te ahiahi, ka whakangaromia ratou; huna ana ratou ake tonu atu, te ai tetahi hei whakaaro atu.

Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.

21 Kahore ranei to ratou taura here teneti i motuhia i roto i a ratou? Mate ana ratou, kahore hoki he matauranga.

Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?