Hopa 31
1 Kua oti taku kawenata ki oku kanohi; kia whakaaroaro ahau hei aha ki te kotiro?
Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
2 He aha ta te Atua wahi e tuwha mai ai i runga? He aha ta te Kaha Rawa taonga tupu i te wahi tiketike?
És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
3 He teka ianei he whakangaromanga mo te tangata kino? he whiu mo nga kaimahi o te he?
Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
4 He teka ianei e kitea ana e ia oku ara, e taua ana e ia oku hikoinga katoa?
Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
5 Ki te mea i haere ahau i runga i te tekateka noa, a i hohoro toku waewae ki te tinihanga;
Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
6 Kia paunatia ahau i runga i te pauna tika, kia mohio ai te Atua ki toku tapatahi:
Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
7 Ki te mea i kotiti ke toku hikoinga i te ara, a i whai toku ngakau i oku kanohi; a ki te mea i mau te tongi ki oku ringa;
Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
8 Kati, ko ahau hei whakato, a ma tetahi atu e kai; ae ra, tukua nga hua o taku mara kia hutia atu.
Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
9 Ki te mea i whakawairangitia toku ngakau e te wahine, a i whanga ahau i te tatau o toku hoa;
Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
10 Heoi kia huri paraoa taku wahine ma tetahi atu, kia piko iho ano hoki nga tangata ke ki runga i a ia.
Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
11 He kino rawa hoki tera; ae ra, he he e tika ana kia whiua e nga kaiwhakawa:
Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
12 He ahi hoki tera e kai ana ki te whakangaromanga rawa, poto noa aku hua katoa.
Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)
13 Ki te mea i whakahaweatia e ahau te whakawa a taku pononga tane, a taku pononga wahine, i a raua e totohe ana ki ahau;
Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
14 Ka pehea ra ahau ina whakatika te Atua? He aha taku kupu e whakahoki ai ki a ia ina tae mai ia ki te titiro?
Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
15 He teka ranei na toku kaihanga ia i hanga i roto i te kopu? a nana, na te kotahi, i whai ahua ai maua i roto i te puku?
Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
16 Ki te mea i kaiponuhia e ahau ta nga rawakore i hiahia ai, a meinga ana e ahau nga kanohi o te pouaru kia pau i te minamina;
Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
17 Ki te mea ranei i kainga taku maramara e toku kotahi, a kihai te pani i kai i tetahi wahi;
És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
18 He mea whakatupu ia naku no toku taitamarikitanga ra ano me te mea ko tona papa ahau: ko te pouaru he mea arahi naku no te kopu ra ano o toku whaea;
Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
19 Ki te mea i kite ahau i tetahi e tata ana ki te mate, he kore no te kakahu, a kahore he uhi mo te rawakore;
Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
20 Ki te mea kihai tona hope i whakapai ki ahau, a kihai ia i mahana i nga huruhuru o taku kahui:
Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
21 Ki te mea i ara toku ringa hei pehi i te pani, i toku kitenga he awina tera moku kei te kuwaha;
Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
22 Na kia marere atu toku pokohiwi i roto i te peke, kia whati te takakau o toku ringa.
A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
23 Ko te whiu hoki a te Atua taku i wehi ai; kihai hoki i taea e ahau te aha i tona nui.
Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
24 Ki te mea i u toku whakaaro ki te koura, a i mea ahau ki te koura parakore, Ko koe taku e whakawhirinaki atu ai;
Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
25 Ki te mea i koa ahau ki te maha o oku rawa, a ki te nui o ta toku ringa i whiwhi ai;
Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
26 Ki te mea i kite ahau i te ra e whiti ana, i te marama ranei e haere ana i tona tiahotanga;
Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
27 A ka kumea pukutia atu toku ngakau, ka kihia toku ringa e toku mangai:
És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
28 Na he kino tenei hei whiunga ma nga kaiwhakawa: he teka hoki naku ki te Atua i runga.
Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
29 Ki te mea i koa ahau ki te whakangaromanga o te tangata i kino ki ahau, i whakaara ake ranei i ahau i te panga o te he ki a ia;
Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
30 Ae, kihai ahau i tuku i toku mangai kia hara, kihai i whai kia kanga tona wairua;
(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
31 Ki te mea kahore nga tangata o toku teneti i mea, Tena koa te tangata kihai nei i makona i tona kikokiko?
Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
32 Kihai te manene i moe i waho; i whakatuwheratia ano e ahau oku tatau ki te tangata haere;
(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
33 Ki te mea i pera ahau me Arama, i hipoki i oku he, i huna i toku kino ki roto ki toku uma;
Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
34 I wehi hoki ahau i te huihui nui, i mataku ki te whakahawea a nga hapu, a whakarongo kau ana, kihai hoki i puta ki waho
Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
35 Aue, me i whakarongo mai tetahi ki ahau! Nana, tenei taku tohu, ma te Kaha Rawa e whakahoki mai he kupu ki ahau; me i ahau noa te pukapuka i tuhituhia e toku hoariri!
Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
36 Ina, kua amohia e ahau i runga i toku pokohiwi; kua herea e ahau hei karauna moku.
Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
37 Kua whakaaturia e ahau ki a ia te maha o oku hikoinga; rite tonu ki ta te rangatira taku whakatata atu ki a ia.
Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
38 Ki te tangi taku oneone, he whakahe ki ahau, ki te uru ano ona moa ki te aue,
Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
39 Ki te mea i kainga e ahau ona hua, he mea kihai i utua, a naku ranei ona ariki i mate ai,
Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
40 Na, kia riro pu te witi i te tataramoa, te parei i te taru kino. Heoi ano nga korero a Hopa.
Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
