2 Whakapapa 35
1 Na ka mahia e Hohia te kapenga ki Hiruharama hei mea ki a Ihowa; patua ana e ratou te kapenga i te tekau ma wha o te marama tuatahi.
És megtartá Jósiás Jeruzsálemben a húsvétünnepet az Úrnak; és megölék a páskhabárányt az első hónap tizennegyedik napján.
2 I whakaturia ano e ia nga tohunga ki ta ratou mahi, i whakatenatena ano i a ratou ki nga mahi o te whare o Ihowa.
És állítá a papokat az őrállásukra, és buzdítá őket az Úr házának szolgálatára.
3 A i mea ia ki nga Riwaiti, ki nga kaiwhakaako o Iharaira katoa, ara ki te hunga i tapu ki a Ihowa, Whakatakotoria te aaka tapu ki te whare i hanga e Horomona tama a Rawiri, kingi o Iharaira: a kore ake e tau he pikaunga ki runga ki o koutou pokoh iwi; me mahi koutou aianei ki a Ihowa, ki to koutou Atua, ki tana iwi ano, ki a Iharaira.
És monda a Lévitáknak, a kik az egész Izráelt oktatják, és magokat az Úrnak szentelék: Helyheztessétek a szent ládát a házba, a melyet készített volt Salamon a Dávid fia, az Izráel királya; nem kell most vállatokon hordoznotok; hanem szolgáljatok az Úrnak, a ti Istenteknek, és az ő népének az Izráelnek.
4 Kia ata rite koutou, tenei whare, tenei whare o o koutou matua, i o koutou wehenga, kia rite ki te mea i tuhituhia e Rawiri kingi o Iharaira, ki te mea ano i tuhituhia e tana tama, e Horomona.
És készítsétek el magatokat a ti családjaitok és csoportjaitok szerint, a mint Dávid az Izráel királya elrendelte volt, és megírta az ő fia Salamon.
5 Me tu hoki ki te wahi tapu; kia rite ano nga wehenga o nga whare o nga matua o o koutou tuakana, teina, o nga tama a te iwi, a ma tenei, ma tenei, he wehenga o tetahi o nga whare matua o nga Riwaiti.
És álljatok a szent helyen, a nép közül való testvéreitek családjainak csoportjai és a Léviták családjának egy-egy csoportja szerint.
6 Ka patu ai i te kapenga, ka whakatapu ai i a koutou, ka whakapai ano i o koutou tuakana, teina, kia rite ai ta ratou mahi ki ta Ihowa kupu, i korerotia ra e Mohi.
Azután öljétek meg a páskhabárányt, és szenteljétek meg magatokat, és készítsétek el azt a ti atyátokfiainak, hogy az Úrnak Mózes által tett beszéde szerint cselekedjetek.
7 I homai ano e Hohia ki nga tama a te iwi etahi reme, etahi kuao koati i te kahui, enei katoa mo nga kapenga, hei mea ma te hunga katoa i reira, e toru tekau mano te maha, e toru mano nga puru: no nga taonga enei a te kingi.
És ada Jósiás a nép fiai számára juhokat, bárányokat és gödölyéket, mindezeket a húsvéti áldozatokra; mindenkinek, valaki ott találtatik vala, szám szerint harminczezeret, és háromezer tulkot; ezek mind a királyéból valának.
8 I homai ano e ana rangatira, he mea tapae noa ki te iwi, ki nga tohunga, ki nga Riwaiti. I homai e Hirikia, e Hakaraia, e Tehiere, ara e nga rangatira o te whare o te Atua ki nga tohunga etahi kararehe hei mea kapenga, e rua mano e ono rau, he pu ru hoki e toru rau.
Az ő fejedelmei is szabad akaratjokból a községnek, a papoknak és a Lévitáknak adakozának; Hilkia, Zakariás és Jéhiel, az Isten házának fejedelmei, adának a papoknak a húsvét áldozatira kétezerhatszáz juhot és háromszáz tulkot.
9 Na, ko ona teina, ko Konania, ko Hemaia, ko Netaneere, me nga rangatira o nga riwaiti, me Hahapia, ratou ko Teiere, ko Iotapara, homai ana e ratou ki nga Riwaiti hei mea kapenga, e rima mano o etahi kararehe ano, e rima rau nga puru.
Konánia pedig és Semája és Nétanéel az ő atyjafiai, Hasábia, Jéhiel és Józabád, a Léviták fejedelmei, adának a Lévitáknak a húsvét áldozatira ötezer juhot és ötszáz tulkot.
10 Heoi kua rite nga mea mo te mahi, a kau tu nga tohunga ki o ratou turanga, me nga Riwaiti, tenei wehenga, tenei wehenga o ratou, ko ta te kingi hoki i whakahau ai.
Készen levén a szolgálat, a papok helyeikre állának, a Léviták is csapatjaik szerint, a mint a király parancsolta.
11 Na ka patua te kapenga, tauhuihia ana e nga tohunga te toto i homai nei ki o ratou ringa, a na nga Riwaiti i tihore.
Megölék azért a páskhabárányt, és a papok hintik vala kezökből a vért, a Léviták pedig a bárányok bőrét húzzák le.
12 I wehea hoki e ratou nga tahunga tinana, hei hoatu ki nga wehenga o nga whare o nga matua o te iwi, hei whakahere ki a Ihowa, kia rite ai ki te mea i tuhituhia ki te pukapuka a Mohi: pena ana ano ratou ki nga kau.
És külön választák az egészen égőáldozatra valókat, hogy adnák azokat a nép közül való családok csoportjainak, hogy áldoznának az Úrnak, a mint a Mózes könyvében megiratott; azonképen a tulkokból is elválaszták.
13 A tunua ana e ratou te kapenga ki te ahi, rite tonu ta ratou ki te tikanga. Ko era atu mea tapu ia i kohuatia ki te kohua, ki te pata, ki te hopane, a, hohoro tonu te tuwha ma te iwi katoa.
És megsüték a páskhabárányt szokás szerint a tűznél; a megszenteltetett állatokat pedig megfőzék fazekakban, vasfazekakban és üstökben: és nagy hamarsággal adák az egész községnek.
14 A muri iho ka taka ma ratou ake ko nga tohunga; i te mahi tonu hoki nga tohunga, nga tama a Arona, i te whakaeke i nga tahunga tinana, i te ngako a po noa; no reira ko nga Riwaiti hei taka ma ratou ko nga tohunga, ko nga tama a Arona.
Ezek után magoknak és a papoknak is elkészíték a páskhabárányt, mert a papok, az Áron fiai az égőáldozatoknak és a kövérségeknek megáldozásával el valának foglalva késő éjszakáig, azért a Léviták készíték el mind magoknak, mind a papoknak, az Áron fiainak.
15 Na, ko nga kaiwaiata, ko nga tama a Ahapa i to ratou na turanga, ko ta Rawiri hoki ia i whakahau ai, ratou ko Ahapa, ko Hemana, ko Ierutunu matakite a te kingi. Na, ko nga kaitiaki kuwaha i tenei kuwaha, i tenei kuwaha ratou; kahore he tikanga k ia mahua ta ratou mahi, ko o ratou tuakana hoki, ko nga Riwaiti, hei taka ma ratou.
Az éneklők is, az Asáf fiai, szolgálatukban valának, Dávidnak, Asáfnak, Hémánnak és Jédutunnak, a király prófétájának parancsolatja szerint; az ajtónállók is mindnyájan az ajtóknál valának; nem távozhatának szolgálatukból, hanem az ő atyjokfiai, a Léviták készíték vala el nékik.
16 Heoi oti ake te mahi katoa ki a Ihowa i taua ra ano, ara te mahi i te kapenga, me te whakaeke ano i nga tahunga tinana ki runga ki te aata a Ihowa, ko ta Kingi Hohia hoki i whakahau ai.
És elkészüle az Úrnak minden szolgálata azon a napon, hogy megtartanák a páskhát, egészen égőáldozatokkal áldozván az Úr oltárán, a Jósiás király parancsolatja szerint.
17 Na i mahia i taua wa e nga tama a Iharaira i kitea ki reira te kapenga me te hakari taro rewenakore, e whitu ra:
Megtartották tehát az Izráel fiai, a kik jelen lehetének, a páskhát abban az időben, és a kovász nélkül való kenyerek ünnepét hét napon át.
18 Kahore hoki he kapenga hei rite mo tera i mahia i roto i a Iharaira, no nga ra ano o Hamuera poropiti: kahore hoki he kapenga i mahia e nga kingi katoa o Iharaira hei rite mo ta Hohia i mahi ai, ratou ko nga tohunga, ko nga Riwaiti, ko Hura kato a, me te hunga o Iharaira i reira, me nga tangata ano o Hiruharama.
Ehez hasonló páskhát nem tartottak Izráelben a Sámuel próféta idejétől fogva; Izráel királyai közül is senki sem tartott olyan páskhát, a milyet Jósiás tartott és a papok, a Léviták, egész Júda, és a kik Izráelből jelen voltak, és Jeruzsálem lakosai.
19 No te tekau ma waru o nga tau o te kingitanga o Hohia i mahia ai tenei kapenga.
Jósiás királyságának tizennyolczadik évében tartatott ez a páskha.
20 I muri i tenei katoa, i te mea ka oti i a Hohia te temepara te whakapai ka haere a Neko kingi o Ihipa ki te tatau ki Karakemihi ki te taha o Uparati, a puta ana a Hohia ki te tu i a ia.
Mindezek után, hogy az Isten házát Jósiás helyreállítá, feljöve Nékó, Égyiptom királya, hogy az Eufrátes mellett való Kárkemis városát elfoglalná; és Jósiás ellene ment.
21 Otiia ka tono tangata mai tera ki a ia, hei mea, Ko te aha ta taua, e te kingi o Hura? ehara taku inaianei i te mea ki a koe; engari ki te whare ka whawhaitia nei e ahau; kua mea nei hoki te Atua ki ahau kia hohoro taku. Kei pokanoa koe ki ta te Atua; kei ahau hoki ia, kei whakangaro ia i a koe.
És noha követeket külde ő hozzá Nékó, ezt mondván: Mi közöm te hozzád nékem, Júda királya? Mert én most nem ellened megyek, hanem az én országom ellensége ellen, és Isten parancsolta, hogy siessek; ne tusakodjál az Isten ellen, a ki én velem van, hogy el ne veszessen téged;
22 Kihai ia te mata o Hohia i tahuri atu i a ia. Whakaahua ke ana ia i a ia, he mea kia whawhai raua; kihai ano i rongo ki nga kupu a Neko, no te mangai o te Atua; a haere ana ki te whawhai ki te raorao i Mekiro.
Mindazáltal Jósiás nem tére ki ő előle, hanem, hogy megütköznék vele, öltözetit megváltoztatá, és nem hallgatott Nékó beszédeire, a melyek az Isten szájából származtak vala. Elméne azért, hogy megütközzék vele Megiddó mezején.
23 Na ka kopere nga kaikopere ki a Kingi Hohia. A ka mea te kingi ki ana tangata, Kawea atu ahau; he nui rawa hoki toku tunga.
Akkor a kézívesek nyilakat lövének Jósiás királyra, és monda a király az ő szolgáinak: Vigyetek ki engem innét; mert nagyon megsebesültem.
24 Na ka tangohia ia e ana tangata i te hariata, a utaina ana ki te tuarua o ana hariata, kawea atu ana ki Hiruharama, a mate iho ia; na tanumia ana ia ki nga urupa o ona matua. A tangihia ana a Hohia e Hura katoa, e Hiruharama.
Levévén azért őt az ő szolgái a szekérből, másik szekerére helyezék, és vivék Jeruzsálembe: És meghala, és eltemetteték az ő atyáinak sírjába; s egész Júda és Jeruzsálem siránkozék Jósiás felett.
25 A i waiatatia ano e Heremaia he apakura mo Hohia; i korerotia ano a Hohia e nga kaiwaiata, e nga tane, e nga wahine, i a ratou apakura, a taea noatia tenei ra; a waiho iho e ratou hei tikanga ma Iharaira. Nana, kei roto na i nga waiata tangi.
Jerémiás is siratá Jósiást, és siralmas énekekkel siratják vala őt az éneklő férfiak és asszonyok mindnyájan mind e mai napig, a melyek szokásossá lettek Izráelben, s ímé azok meg vannak írva a Jerémiás siralmaiban.
26 Na, ko era atu meatanga a Hohia, me ana mahi atawhai, rite tonu ki nga mea i tuhituhia ki te ture a Ihowa,
Jósiásnak pedig többi dolgai, és a szerint való jó tettei, a mint az Úrnak törvényében meg van írva;
27 Ko ana meatanga o mua, o muri, nana, kei te tuhituhi i te pukapuka o nga kingi o Iharaira, o Hura.
És az ő első és utolsó dolgai, ímé meg vannak írva az Izráel és Júda királyainak könyvében.
