Salamo 75

1 Fa nañandriañe Azo zahay ry Andrianañahare! fa nañandriañe Azo, fa marine i tahina’oy, fa nitaroñeñe o fitoloña’o fanjakao.

Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének. Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.

2 Ie amotoañako andro; le hizaka ami’ty fahiti’e iraho.

Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek.

3 Mitranake ty tane toy naho ze kila mimoneñe ao, Izaho ty nampijadoñe o faha’eo. Selà

A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem meg annak oszlopait. (Szela)

4 Hanoeko ty hoe amo mpirengevokeo: Ko mandroharoha! le amo lo-tserekeo: Ko mañonjon-tsifa.

A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!

5 Ko zonjoeñe añ’abo o tsifa’ areoo, vaho ko mivolañe an-kagàn-kàtoke.

Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;

6 Fa tsy boak’atiñana ndra ahandrefa ndra am-patrambey añe ty fañonjonañe.

Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás;

7 I Andrianañahare ro mizaka; afotsa’e ty raike le aonjo’e ty raike.

Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!

8 Am-pità’ Iehovà ao ty fitovy pea divay mandroso, lifo-pilaroañe; le ampidoañe’e; toe ho drofote’ ze fonga lo-tsereke an-tane atoy, vaho hagodra’ iareo o karafo’eo.

Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevője.

9 Fa naho izaho, ho talilieko nainai’e, ho rengeko an-tsabo t’i Andrianañahare’ Iakobe.

Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.

10 Fonga ho kitsiheko ty tsifa’ o lo-tserekeo, fe honjoneñe ty tsifa’ o vantañeo.

És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.