< Salamo 73 >

1 Toe soaen’ Añahare t’Israele naho o malio añ’arofoo.
Zsoltár Ászáftól. Bizony, jóságos Izraélhez az Isten, a tisztult szívűekhez.
2 Aa naho izaho, didý tsy ho nipolatitse o tombokoo; ho nidorasitse o liakoo.
Én pedig, kevés híja elhajlottak lábaim, semmi híja megcsúsztak lépteim.
3 Ie nitsikirike o mpievoñevoñeo, naho nitreako ty havokara’ o lo-tserekeo,
Mert megirígyeltem a, kevélykedőket, midőn a gonoszok jólétét láttam.
4 Ie tsy manaintaiñe te mihomake, jangañe ka ty sandri’ iareo.
Mert nincsenek kínjaik halálukig, hízott az erejük.
5 Tsy ampoheke manahake ondatio; mbore tsy tokoen-draha manahake ondaty ila’eo.
Halandónak szenvedésében nincsenek benne s emberekkel együtt nem sújtatnak.
6 Aa le miravake fiebotseborañe am-bozo’eo; manaroñ’ iareo hoe sikiñe o hasiahañe mandoviakeo.
Azért nyakukat díszíti gőgösség, ruhaként borítja őket erőszak.
7 Mampiboti­ritse o fihaino’eo ty solike, etsake naho tampe-­draha-irieñe ty tro’e.
Kidülledt kövérségtől szemük, túlcsapongtak szívük képzelődései.
8 Manivetive iereo, mikinia famorekekeañ’ an-karatiañe.
Csúfolódnak és gonoszúl fosztogatásról beszélnek, szinte a magasból beszélnek:
9 Fa najado’ iareo hiatreatre o likerañeo o falie’ iareoo, mikariokariok’ an-tane atoy o famele’ iareoo.
az egekbe helyezték szájukat, de nyelvük a földön jár.
10 Aa le mimpoly atoy ondati’eo, naho genohe’ iereo i rano era’ey.
Azért erre felé tér az ő népe, s tele szürcsölik magukat vízzel;
11 Le hoe iereo: Aia te haharofoanan’ Añahare? mahilala hao i Andindimoneñey?
és mondják: Miként tudhatja Isten, s van-e tudás a legfelsőbben?
12 Inay ie, o lo-tserekeo— ie mierañerañe manombo vara avao.
Íme, gonoszok ezek és mint örökkön gondtalanok gyarapítottak vagyont.
13 Toe tsy vente’e ty nañalioveko ty troko; naho nanasa tañañe an-kalio-tahiñe.
Bizony, hiába tisztítottam szivemet és mostam ártatlanságban kezeimet;
14 Nalovilovy lomoñandro iraho; vaho nililoveñe boa-maraiñe.
de sújtva vagyok egész nap s reggelenként itt a fenyítésem.
15 Lehe ataoko te, zao ty ho volañeko; hete! tsy ho nahity amo tariran’ ana’oo.
Ha mondanám, hadd beszélek olykép, íme gyermekeid nemzedékét elárulnám.
16 Fa ie nitsakoreako, haharendreke o raha zao, le nihamokorañe o masokoo,
Gondolkodtam is, hogy megtudjam ezt, gyötrődés volt az szemeimben
17 Ampara’ te niziliheko an-toen’Añahare miavake ao; vaho nahaisake ty figadoña’ iareo.
míg be nem mentem Isten szentélyébe, s figyelhettem az ő végükre.
18 Toe apo’o an-tane malama iereo; ampikorovohe’o mb’an-karotsahañe ao.
Bizony, sikamlós térre helyezted őket, ledöntöd őket romokká.
19 Hoke! akore ty fiantoa’ iareo anianike, Fa binotsa’ ty firevendreveñañe.
Miként lettek pusztulássá egy pillanat alatt; eltüntek, végük lett a rémülettől.
20 Hoe nofy t’ie tsekake; ry Talè, ie mivañon-dRehe le ho heje’o vintañ’ iareo.
Mint álmot ébredés után, Uram, fölserkenvén képüket megveted.
21 Fa nikokentrekokentreñe ty troko naho niteveke ty an-tsapavoako ao,
Midőn elkeseredett szívem és töprenkedtem veséimben:
22 Akore ty hanèko naho ty habahimoako, hoe biby añatrefa’o eo.
oktalan voltam és tudásom nem volt, akár a barom voltam veled szemben.
23 Fe mpiama’o nainai’e iraho; rinambe’o ty tañako havana,
De én mindig veled vagyok, megragadod jobb kezemet;
24 Hiaoloa’o ami’ty fanoroa’o, vaho ho rambese’o mb’añ’engeñe mb’eo.
tanácsoddal vezetsz engem, és aztán dicsőséggel magadhoz veszel engem.
25 Ia ro ahiko an-dikerañe ao, naho tsy Ihe? le tsy amam-pisalalàko an-tane atoy naho tsy Ihe.
Kim van nekem az egekben? S melletted mit sem kivánok a földön.
26 Milesa ty nofoko naho o ovakoo, fa i Andrianañahare ro haozaran- troko naho ty anjarako nainai’e.
Elfogyott bár húsom és szivem – szívem sziklája és osztályrészem az Isten örökké.
27 Toe hihomake ze lavits’ Azo; songa aitoa’o ze miamboho ama’o hañarapiloa’e.
Mert íme a tőled eltávolodók elvesznek, megsemmisítesz mindenkit, ki elparáználkodik tőled.
28 Fe soa ho ahy ty fañarineako aman’Añahare, fipalirako t’i Iehovà Talè, hataliliko iaby o tolon-draha’oo.
Én pedig – Isten közelsége jó nekem; az Úrba, az Örökkévalóba helyeztem bizalmamat, hogy elbeszéljem mind a te műveidet.

< Salamo 73 >