Salamo 47

1 Mitehafa fitañe, ry hene ondatio; poñafo aman’Añahare ty fiarañanañam-pirebehañe.

A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár. Ti népek mind, csapjátok össze kezeteket, riadozzatok Istennek újjongás hangjával!

2 Mampañeveñe t’Iehovà andindimoneñe ey, ie mpanjaka jabahina’ ty tane toy.

Mert az Örökkévaló, a legfelső, félelmetes, nagy király ő az egész föld fölött.

3 Ampiambane’e aman-tika ondatio, ze kilakila ondaty ambanem-pandian-tikañ’ ao.

Népeket hódoltat alánk s nemzeteket lábaink alá.

4 Ie i nijoboñe lova ho antikañey, ty firengea’ Iakobe kokoa’ey. Selà

Kiválasztja számunkra birtokunkat, büszkeségét Jákóbnak, a kit szeret. Széla.

5 Nionjoñe am-pipoñafam-pitreñañe t’i Andrianañahare; ami’ty fivolan’antsiva t’Iehovà.

Felszállt Isten riadás közt, az Örökkévaló karsona hangja közt.

6 Takasio t’i Andrianañahare, isabo; takasio i mpanjakan-tikañey, isabo.

Zengjetek Istennek, zengjetek; zengjetek királyunknak, zengjetek!

7 I Andrianañahare ro mpanjaka’ ty tane toy; mitakasia an-tsabo soa arake.

Mert királya az egész földnek Isten, zengjetek dalt.

8 Fehen’ Andrianañahare o fifeheañeo; miambesatse am-piambesa’e masiñe eo t’i Andrianañahare.

Királylyá lett az Isten a nemzetek fölött, Isten ráült az ő szent trónjára.

9 Mifanontoñe o roandria’ ondatio; ondatin’ Andrianañahare’ i Avrahameo fa an’Andrianañahare o fikalan-defo’ ty tane toio; ie onjoneñ’ an-tiotiotse ey.

Népek nemesei gyűlekeztek, Ábrahám Istenének a népe; mert Istenéi a föld paizsai: igen emelkedett ő!