Salamo 124

1 Naho tsy Iehovà ty nañimba antika —ano ty hoe r’Israele—

Grádicsok éneke, Dávidtól. Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, így szóljon Izráel,

2 Naho tsy nañolotse’ antika t’Iehovà, ie naname an-tikañe ondatio,

Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, mikor ránk támadtak az emberek:

3 le ho nagodra’ iereo veloñe ami’ty fisolebaran-kabosehañe;

Akkor elevenen nyeltek volna el minket, a mint felgerjedt haragjok ellenünk;

4 le ho ­nandempotse antika o ranoo, ho nisorotombak’ amo ain-tikañeo i torahañey,

Akkor elborítottak volna minket a vizek, patak futott volna át felettünk;

5 Eka ho nalipo’ o rano mitroñeo o ain-tikañeo,

Akkor átfutottak volna rajtunk a felbőszült vizek.

6 Andriaño t’Iehovà, fa tsy napò’e tika ho fitsatsàm-pamotsi’ iareo.

Áldott az Úr, a ki nem adott minket fogaik prédájául!

7 Niborofotse tika hoe voroñe am-­bitsom-pitsindro-boroñe, nipototse i fandrikey, le nibotafotse tika.

Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak tőréből. A tőr elszakadt, mi pedig megszabadultunk.

8 Fañimbàn-tikañe ty tahina’ Iehovà, Andrianamboatse i likerañey naho ty tane toy.

A mi segítségünk az Úr nevében van, a ki teremtette az eget és földet.