Salamo 122

1 Nandia-taroba iraho, te nanoa’ iereo ty hoe: Antao hiheo mb’añ’anjomba’ Iehovà.

Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

2 Fa mijohañe amo lalam-bei’oo ty fandia’ay, ry Ierosalaime!

Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

3 Hehe t’Ierosalaime, rova niranjieñe soa-fifamatotse.

Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

4 Ie ty ionjona’ o rofòkoo, o rofòko’ Ià-o, ty amy nitaroñañe am’ Israeley, hañandriaña’iareo ty tahina’ Iehovà.

A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

5 Ao ty nampitroarañe fiambesam-pizakàñe, o fiambesa’ i tarira’ i Davideio.

Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

6 Mihalalia fañanintsiñe am’Ierosalaime: hiraorao o mikoko Azoo.

Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

7 Fañanintsiñe ty ho an-kijoli’o ao, naho fierañerañañe amo anjomba’o mitiotiotseo.

Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

8 O longokoo naho o rañekoo, le hataoko ty hoe: Fañanintsiñe ama’o.

Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

9 I anjomba’ Iehovà Andrianañaharentikañey, ho paiako ty hampibodobodo azo.

Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!