< Salamo 121 >

1 Andrandrako mb’amo vohitseo o masokoo, aia ty hiboaha’ ty fañimbañ’ ahiko?
Grádicsok éneke. Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem.
2 Hirik’am’ Iehovà o fañolorañ’ ahikoo, I namboatse i likerañey naho ty tane toiy.
Az én segítségem az Úrtól van, a ki teremtette az eget és földet.
3 Tsy henga’e hasitse o fandia’oo, tsy hirotse i Mpañaro azoy;
Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te őriződ.
4 Eka, tsy hidròdreke, tsy hirotse ty Mpitamiri’ Israele.
Ímé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek őrizője!
5 Iehovà ro Mpañambeñ’ azo, Iehovà ro fialofa’ ty fitàn-kavana’o;
Az Úr a te őriződ, az Úr a te árnyékod a te jobbkezed felől.
6 Tsy hipisañe ama’o i tariñandrokey, ndra i volañey te haleñe.
Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold.
7 Hañaro azo amy ze fonga haratiañe t’Iehovà; vaho ho tamirie’e ty fiai’o.
Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet.
8 Harova’ Iehovà ty fiengà’o naho ty fiziliha’o henane zao vaho nainai’e donia.
Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!

< Salamo 121 >