< Ohabolana 31 >
1 Ty enta’ i Lemoela Mpanjaka, ty onin-drehake nanaren-drene’e aze:
Lemúel királynak szavai. Beszéd, mellyel oktatta őt az anyja.
2 Anhan ry anako! Anhan ry anake tañ’ ovako ao! Anhan ry anako nafantoko!
Mit, én fiam, mit én méhem fia és mit én fogadalmim fia?
3 Ko atolo’o aman’ ampela ty haozara’o, ndra amo mpandrotsake mpanjakao o sata’oo.
Ne add az asszonyoknak erődet, sem útjaidat a királyrontóknak.
4 Tsy mañeva ty mpanjaka, ry Lemoela, tsy sazo’ i mpanjakay ty mikama divay, ndra o mpamelek’ arivoo ty hilelalela toake;
Ne a királyoknak, Lemúel, ne a királyoknak borivás, ne a fejedelmeknek részegítő ital!
5 kera hinoñe naho handikoke i liliy vaho hañamengoke ty zo’ o anan-kasotriañeo.
Nehogy igyék és elfelejtené a szabott törvényt és elváltoztatná a nyomorúság minden fiának jogát.
6 Anjotsò toake ty heta’e, vaho divay ty voretra añ’arofo,
Adjatok részegítő italt a bujdosónak és bort az elkeseredett lelkűeknek;
7 angao hinon-dre hañaliñoa’e ty hararaha’e, tsy ho tiahy ka o hasotria’eo.
igyék és felejtse el szegénységét és szenvedésére ne emlékezzék többé.
8 Manokafa falie hisolo ty moañe, ho ami’ty zo’ o anam-pamàrañe iabio.
Nyisd meg szájadat a némának, a mulandóság minden fiának jogáért.
9 Manokafa falie vaho mizakà an-kahiti’e; ambeno ty zo’ o rarake naho mavomavoo.
Nyisd meg szájadat, ítélj igazsággal és szerezd jogát a szegénynek és szűkölködőnek.
10 Ia ty mahaonin-drakemba mañeva? Ie sarotse te amo safirao.
Derék asszonyt ki talál, a korálokat felülmúlja értéke.
11 Atokisa’ ty trom-bali’e, ie tsy ho po-vara.
Bízott benne férjének szíve és nyereség sem hiányzott.
12 Hasoa’e fa tsy mañànto, amy ze hene andro fiveloma’e.
Jót tett vele s nem rosszat éltének minden napjaiban.
13 Paia’e ty volon-añondry naho ty vinda, vaho an-kafaleañe ty ifanehafa’e am-pitàñe.
Gondja volt gyapjúra és lenre, és dolgozott kezei kedvével.
14 Manahake o lakam-pañondrañeo, boak’añe ty añandesa’e mahakama.
Úgy volt, mint a kalmár hajói, meszszünnen hozta kenyerét.
15 Mitroatse te mbe haleñe, hamahañe o keleia’eo, vaho handiva amo anak’ ampata’eo.
Fölkelt, midőn még éjszaka, s kiadta, az eledelt házának, s a kiszabott kenyeret szolgálóinak.
16 Ereñerè’e ty teteke vaho vilie’e; ambolea’e tanem-bahe ami’ty vokam-pità’e.
Gondolt mezőre és megvette, kezének gyümölcséből ültetett szőlőt.
17 Midian-kafatrarañe, naho ampaozare’e o sira’eo.
Erővel övezte föl derekát és szilárdította karjait.
18 Oni’e te soa o balibalie’eo, tsy mikipe haleñe i failo’ey.
Megérezte, hogy jó a keresete nem alszik el éjjel mécsese.
19 An-dravem-pità’e ty fañareta’e, le tana’e an-delam-pità’e ty antsòli’e.
Kezeit kinyújtotta a guzsalyra és ujjai tartották az orsót.
20 Velare’e amo rarakeo ty sira’e, vaho ahiti’e amo mavomavoo o fita’eo.
Tenyerét megnyitotta a szegénynek és kezeit kinyújtotta a szűkölködőnek.
21 Tsy hembaña’e i fanalay amo keleia’eo; fa songa misiki-mañabasà o ana’eo.
Nem féltette házát a hótól, mert egész háza karmazsinba van öltözve.
22 Anjaira’e saroñe ty vata’e, hene leny naho malòmavo o siki’eo.
Takarókat készített magának, bysszus és bíbor az öltözete.
23 Fohiñe an-dalam-bey eo ty vali’e, ie mitrao-piambesatse amo androanavi’ i taneio.
Ismeretes a kapukban férje, midőn együtt ül az ország véneivel.
24 Mitenoñe lamba leny re vaho aleta’e, tolora’e sokotry o mpanao takinakeo.
Gyolcsot készített és eladta és övet, melyet adott a kanaáninak.
25 Haozarañe naho havantañañe ro fisiki’e, itohafa’e ty ho avy.
Erő és dísz az öltözete és nevetett a jövendő nap elé.
26 Sokafe’e an-kihitse ty falie’e, le fañòham-patarihañe ty am-pivimbi’e eo.
Száját fölnyitotta bölcsességgel, s szeretetnek tana a nyelvén.
27 Halahalae’e soa o satan-keleia’eo, vaho tsy kamae’e ty mofon-kavotroañe.
Szemléli házának menetét, és a restség kenyerét nem eszi.
28 Miongake o ana’eo mañandriañ’ aze, naho mandrenge aze i valie’ey.
Előálltak fiai és boldognak mondták, férje és megdicsérte.
29 Maro ty ampela manao soa, fe fonga ilikoara’o.
Sok a nő, kik derekasat végeztek, de te föléje jutottál mindnyájának.
30 Mpamañahy ty hasoa vintañe, kòake ty hamotramotràñe, fe rengèñe ty rakemba mañeveñe am’ Iehovà.
Hazugság a kellem, és hiábavalóság a szépség; asszony, ki istenfélő, az dicsértessék.
31 Atoloro aze ty havokaram-pità’e! le handrenge aze an-dalam-bey eo o sata’eo.
Adjatok neki kezei gyümölcséből és dicsérjék őt a kapukban tettei!