Lioka 9
1 Kinanji’e hirimboñe eo i folo ro’ amby rey, le tinolo’e haozarañe naho lily handroake ze atao kokolampa naho hañaha ze hasilofañe;
Miután összehívta Jézus tizenkét tanítványát, erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett, és betegségek gyógyítására is.
2 le nirahe’e hitaroñe i Fifehean’ Añaharey vaho hampijangañe o marareo.
Aztán elküldte őket, hogy prédikálják Isten országát, és betegeket gyógyítsanak.
3 Hoe re am’ iareo: Ko minday inoñ’ inoñe ami’ty lia’areo, ndra kobaiñe ndra kotrañe ndra vaty ndra drala vaho ko minday saron-droe.
Ezt mondta nekik: „Semmit ne vigyetek az útra, se botot, se táskát, se kenyeret, se pénzt, két-két ruhátok se legyen.
4 Mañialoa amy ze anjomba iziliha’ areo le hirik’ao ka ro hienga.
Amelyik házba bementek, ott maradjatok, és onnan induljatok tovább.
5 Naho tsy mampiantraño anahareo ty ao, le ie miakatse i rovay, ahintsankintsaño ty lembok’ am-pandia’areo hanjehazehàñe iareo.
Ha nem fogadnak be titeket, amikor kimentek abból a városból, még a port is verjétek le lábatokról, bizonyságul ellenük.“
6 Aa le niavotse iereo nanitsike rova, nitsey i talili-soay vaho nampijangañe tok’aia tok’aia.
Azok tehát útra keltek, bejárták a falvakat, hirdették az evangéliumot, és gyógyítottak mindenütt.
7 Ie jinanji’ i Heroda mpizaka o nanoe’e iabio, le nitsimboetse, fa inao nitroatse t’i Jaona,
Heródes, a negyedes fejedelem meghallotta mindazt, ami történt, és zavarban volt, mert némelyek azt mondták, hogy János támadt fel a halálból.
8 hoe ka ty ila’e te, i Elia ty niboake; ty ila’e ka nanao ty hoe: raik’ amo mpitoky haehaeo ro niheren-ko veloñe.
Mások szerint Illés jelent meg, ismét mások pedig, hogy a próféták közül támadt fel valaki.
9 Fa hoe ka t’i Heroda: Nampikitsìheko ty loha’ i Jaona, aa ia arè i andrendrehañ’ ahy te manao i raha rezay? le nipay ty hahaoniñe aze.
Heródes ezt mondta: „Jánost lefejeztettem, kicsoda hát ez, akiről én ilyen dolgokat hallok?“És látni akarta őt.
10 Ie nimpoly i Firàheñe rey le nitalilia’ iareo ze hene nanoeñe, vaho natola’e mb’am-patrambei’ i rova atao Betsaida ao.
Amikor visszatértek, az apostolok elbeszéltek neki mindent, amit cselekedtek. Akkor maga mellé vette őket, és elvonult velük egy magányos helyre, egy Bétsaida nevű városba.
11 Aa ie nifohi’ i lahialeñey le norihe’iereo, fe rinambe’e soa naho nitaroñe i Fifehean’ Añaharey vaho hene jinanga’e ze nitaha.
Amikor a sokaság ezt megtudta, követte őt, és ő örömmel fogadta őket, Isten országáról beszélt nekik, és akiknek gyógyulásra volt szükségük, azokat meggyógyította.
12 Ie niròñe i àndroy, niheo mb’ ama’e i folo ro’amby rey, nanao ty hoe: Ampiavoto o lahialeñeo homb’ amo rovao naho mb’ am-pariparitse atoy hañialo naho hivaty; fa loho an-kazihazin-tane atoy tika.
Amikor a nap már hanyatlani kezdett, a tizenkettő odament hozzá, ezt mondták neki: „Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el, és a környező falvakban és majorokban megszálljanak, és élelmet találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk.“
13 Hoe ty natoi’e: Anjotsò hikama’e. Natoi’ iereo ty hoe: Tsy ama’e zahay naho tsy mofo lime vaho fiañe roe, naho tsy hiavotse hey hivily mahakama ho a ondaty iabio.
Ő pedig ezt mondta nekik: „Adjatok nekik ti enni!“Azok így válaszoltak: „Nekünk sincs több öt kenyérnél és két halnál, ha csak el nem megyünk, és nem veszünk eledelt az egész sokaságnak.“
14 Va’e lime arivo ty lahilahy teo. Aa hoe re amo mpiama’eo: Ampiambesaro kilimampolo.
Mert mintegy ötezer férfi volt ott. Így szólt tanítványaihoz: „Ültessétek le őket csoportokban ötvenenként.“
15 Nanoe’ iareo, vaho songa nampiambesareñe.
Így cselekedtek, és leültették valamennyit.
16 Rinambe’ Iesoà i mofo lime rey naho i fiañe roe rey le niandra mb’ andikerañe ey naho nañandriañe, le finola’e vaho natolo’e amo mpiama’eo hazotso amy lahialeñey.
Ő pedig vette az öt kenyeret és két halat, égre emelte szemét, megáldotta azokat, és megszegte, és a tanítványoknak adta, hogy a sokaság elé tegyék.
17 Nikama iereo le sindre nianjañe vaho natontoñe an-karoñe folo ro’amby ze sisa nifitafita.
Mindnyájan ettek és jóllaktak, és összeszedték a megmaradt darabokat, tizenkét kosárral.
18 Teo t’ie nilolok’ am-bangiñe ao rekets’ o mpiama’eo le nañontanea’e ty hoe: Atao’ ondatio ho ia v’o ahoo?
Történt, hogy amikor egyszer magában imádkozott, és csak a tanítványok voltak vele, megkérdezte őket: „Kinek mond engem a sokaság?“
19 Tinoi’ iereo ty hoe: I Jaona Mpandipotse, fa ty ila’e ka manao ty hoe, i Elia, vaho ty ila’e te niheren-ko veloñe ty mpitoky haehae.
Azok így válaszoltak: „Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások pedig azt mondják, hogy a régi próféták közül támadt fel valaki.“
20 Hoe re: Aa inahareo? Atao’ areo ho ia iraho? Tinoi’ i Petera ty hoe: I Norizan’ Añaharey.
Ő ekkor ezt mondta nekik: „Hát ti kinek mondtok engem?“Péter így válaszolt: „Az Isten Krisztusának!“
21 Hinatahata’e t’ie tsy hivolañe am’ ondaty,
Ő pedig rájuk parancsolt, és meghagyta nekik, hogy ezt senkinek se mondják.
22 le hoe re: Tsy mahay tsy hanilofeñe raha maro i Ana’ ondatiy, le harinjèñe’ o roandriañeo naho o mpisorom-beio naho o mpanoki-dilio vaho ho vonoeñe, fe hampitroareñe ami’ty andro fahatelo.
Majd így szólt: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie, és megvettetnie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, és meg kell öletnie, és harmadnapon feltámadnia.“
23 Aa le hoe re tam’ iereo iaby: Naho eo ty te hanonjohy ahy, soa re te hihirimbeloñe naho hitarazo ty hatae ajale’e lomoñandro vaho hañorik’ ahy,
Azután így szólt mindnyájukhoz: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel keresztjét mindennap, és kövessen engem.
24 fa ndra iaia ro te handrombak’ ay ro hahamotso aze, le ndra iaia ty mamoe arofo ty amako, ho rombaheñe.
Mert aki meg akarja tartani életét, elveszti azt, aki pedig elveszti életét énérettem, megtartja azt.
25 Ino ty tombo’e ho a t’indaty te fonga azo’e ty voatse toy, fe, ke t’ie motso, he haitoañe.
Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, önmagát pedig elveszti, vagy kárt vall?
26 Aa ndra iaia ty ho meñatse ahy ndra amo entakoo, ty ho meñare’ i Ana’ ondatiy t’ie mitotsak’ ami’ty enge’e naho ty an-dRae’e vaho ty amo Anjely masiñeo.
Mert aki szégyell engem és az én beszédemet, az Emberfia is szégyellni fogja azt, amikor eljön a maga, az Atya és az angyalok dicsőségében.
27 Eka! to t’itaroñako te, amo mijohañe etoañeo ty tsy ho lian-kavilasy ampara’ te oni’e i Fifehean’Añaharey.
Bizony mondom nektek, hogy vannak az itt állók között, akik nem ízlelnek halált, míg meg nem látják Isten országát.“
28 Ie modo ty valo andro te nitsara izay, le nampindreze’e ama’e t’i Petera naho i Jaona naho Iakobe vaho nitroa-bohitse hitalaho.
Történt e beszédek után mintegy nyolc nappal, hogy maga mellé vette Pétert, Jánost és Jakabot, és felment a hegyre imádkozni.
29 Ie niloloke le niova ty vinta’e naho nihafoty nitsipelatsipelatse ty sarimbo’e.
Imádkozás közben arckifejezése megváltozott, és ruhája fehér és fénylő lett.
30 Le heheke, te nifanaontsy ama’e ty androanavy roe, i Mosè naho i Elia,
És íme két férfi beszélt vele: Mózes és Illés,
31 niboak’ am-bolonahetse vaho nisaontsieñe i fivetrahañe ho henefa’e e Ierosaleme añey.
akik dicsőségben jelentek meg, és az ő haláláról beszéltek, amelyet Jeruzsálemben kell beteljesítenie.
32 Fe nikonkòñe te hirotse t’i Petera naho i rañe’e rey, f’ie nañente le nahaoniñe ty enge’e naho i roe-lahy niharo fijohañe ama’e rey.
Pétert és a vele lévőket elnyomta az álom, de amikor felébredtek, látták az ő dicsőségét és azt a két férfit, akik ott álltak vele.
33 Ie nienga’ aze iereo le hoe t’i Petera ama’e: O Rañandria, soa ‘nio te etoan-tikañe; angao hañoreñe kijà telo: Ty ho Azo naho ty ho a i Mosè vaho ty ho a i Elia, fa tsy napota’e i linaño’e.
Történt, hogy amikor azok távozóban voltak, Péter ezt mondta Jézusnak: „Mester, jó nekünk itt lennünk. Csináljunk azért három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.“De nem tudta, mit beszél.
34 Aa ie mbe nisaontsy, teo ty rahoñe niforoñe nandrongoñe iareo, naharevendreveñe te nisafora’ i rahoñey.
Amikor ezeket mondta, felhő támadt, és beárnyékolta őket, ők pedig megijedtek, amikor felhőbe kerültek.
35 Hirik’amy rahoñey amy zao ty fiarañanañañe nanao ty hoe: Anako kokoako toy. Ijanjiño!
Szózat hallatszott a felhőből: „Ez az én Fiam, akit kiválasztottam, őt hallgassátok!“
36 Ie nianjiñe i fiarañanañañey, le Iesoà avao ty nizoeñe eo. Aa le nidìñe iereo tsy nahabeok’ am’ondaty amy andro rezay ndra inoñe amy nioni’ iareo rezay.
Miközben a szózat hallatszott, Jézus már egyedül maradt ott. Ők pedig hallgattak, és azokban a napokban semmit sem mondtak el abból, amit hallottak és láttak.
37 Amy loakandroy, ie nizotso i vohitsey le nifanalaka ami’ty lahialeñe.
Történt a következő napon, amikor lementek a hegyről, nagy sokaság ment eléje.
38 Le hoe ty napazapaza’ t’indaty boak’ amy lahialeñey ao: O Rañandria, mitoreo ama’o vazohò ty anako bako-tokañe toy.
És íme, egy ember így kiáltott a sokaságból: „Mester, kérlek téged, tekints a fiamra, mert ő az én egyetlenem.
39 Inao! ie azin-draha le mikoriak’ amy zao; avokovoko’e an-tsintosintoñe reke-bore; le fiain-drifi’e te ifaoha’e, toe joie’e.
És íme, valami lélek szokta megragadni őt, és hirtelen kiáltozni kezd, és rázza őt annyira, hogy tajtékzik, és nehezen távozik tőle, miután gyötörte.
40 Aa le nihalalieko o mpiama’oo ty handroak’ aze fe tsy nilefe.
Kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták.“
41 Hoe ty natoi’ Iesoà: Ty tariratse tsy mañaoñe naho mitangingìñe toy, ombiam-bao ty mbe hitraofako naho hifeahako? Endeso mb’etoa i ana’oy.
Jézus így szólt: „Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek közöttetek, és meddig tűrlek titeket? Hozd ide a fiadat!“
42 Ie niharine mb’eo i ajajay le nigore’ i kokolampay naho sinintotsinto’e. Trinevo’ Iesoà i anga-maleotsey le nihaha’e i ajalahiy vaho nahere’e aman-drae’e.
Amíg odament, az ördög leteperte, és megrázta. De Jézus ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a gyermeket, és visszaadta atyjának.
43 Aa le hene nivereñe ty amy hara’ elahin-kaozaran’ Añaharey. Ie mbe nilatsa amy ze hene fanoe’ Iesoà, le hoe re amo mpiama’eo:
Ekkor elámultak mindnyájan Isten nagyságán. Amikor mindnyájan csodálkoztak mindazon, amit Jézus cselekedett, ezt mondta tanítványainak:
44 Ajoño an-dravembia ao o tsara zao, te hafotetse am-pità’ ondaty i Ana’ ondatiy;
„Jegyezzétek meg jól ezeket a szavakat: mert az Emberfia az emberek kezébe adatik!“
45 Fe namoea’ iereo i saontsiy, amy te nampietahañe, tsy ho rendreke, le nihembañe tsy te hañontane aze ty amy tsaraeñey.
De ők nem értették ezt a mondást, és el volt rejtve előlük, hogy ne értsék meg, és féltek őt megkérdezni e mondás értelme felől.
46 Le nitsakoreñe am ‘iereo ao te ia ty zoke’e.
Majd az a gondolat támadt bennük, hogy ki a nagyobb közöttük.
47 Niarofoana’ Iesoà i fivetsevetsen-tro’ iareoy le nandrambe ajaja naho navotra’e añ’ila’e eo,
Jézus látva szívük gondolatát, kézen fogott egy kis gyermeket, maga mellé állította,
48 le hoe re am’ iereo: Ndra iaia mandrambe ty ajaja toy ami’ty añarako ro mandrambe ahiko, vaho ndra iaia mampihova ahy ro mampihova i nañirak’ ahiy; aa le ty tsitso’areo ty ho zoke.
és ezt mondta nekik: „Aki egy kisgyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött, mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az a nagy.“
49 Hoe ty natoi’ i Jaona, O Rañandria, nitrea’ay ty nandroake kokolampa amy tahina’oy le nendaha’ay amy te tsy mpitrao-pañorik’ ama’ay.
Megszólalt János, és ezt mondta: „Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz, és eltiltottuk, mert nem követ minket.“
50 Hoe t’Iesoà tama’e: Ko sebaña’o, fa ze tsy mandietse antika ro mone mañimba.
Jézus azonban ezt mondta neki: „Ne tiltsátok el, mert aki nincs ellenünk, mellettünk van.“
51 Ie an-titotse ty andro hañonjonañe aze le nionjoñe mb’ Ierosaleme mb’eo
Történt, amikor már közeledett felemeltetésének ideje, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy.
52 naho nañitrike ty hiaolo aze, vaho nimoak’ ami’ty rova e Samaria ao iereo hañalankañe ho aze.
Követeket küldött maga előtt. Azok elindultak, és betértek egy samáriai faluba, hogy neki szállást készítsenek.
53 Fe tsy nampihovaeñe, amy t’ie nitolin-daharañe mb’e Ierosaleme.
De nem fogadták be őt, mivel Jeruzsálembe ment.
54 Aa ie nioni’ Iakobe naho i Jaona, mpiama’e rey, le hoe iareo: O Rañandria, satri’o hao te handilia’ay afo boak’ andindìñe añe hidoiñe ey hampangotomomoke iareo?
Amikor ezt látták tanítványai, Jakab és János, ezt mondták: „Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: Tűz szálljon le az égből, és égesse meg őket, amint Illés is tette?“
55 Tinoli’e iereo le nitrevoha’e
Jézus azonban megfordulva megdorgálta őket, és ezt mondta: „Nem tudjátok, hogy milyen lélek van bennetek,
56 vaho nionjomb’ an-tanañe ila’e mb’eo.
mert az Emberfia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek életét, hanem hogy megtartsa.“Elmentek azért más faluba.
57 Ie nañavelo amy lalañey, le nanoañe ty hoe: O Talè horiheko ndra aia aia ty homba’o.
Történt pedig, amikor mentek az úton, valaki ezt mondta neki: „Követlek téged, Uram, bárhová mégy.“
58 Hoe t’Iesoà tama’e: Manan-davake o farasio naho amam-pipetaha’e o voron-dikerañeo; fe tsy amy Ana’ ondatiy ty fanjoàn’ añambone’e.
Jézus azonban így felelt: „A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs fejét hová lehajtania.“
59 Hoe ka re ami’ty raike: Mañoriha ahy; fe hoe re: O Talè, angao hey handentek’ an-draeko.
Egy másikhoz így szólt: „Kövess engem!“Az pedig ezt mondta: „Uram, engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az atyámat!“
60 Hoe t’Iesoà tama’e: Adono o vilasio handeveñe ty vilasi’ iareo, fa ihe ka, akia, taroño i Fifehean’ Añaharey.
Jézus így válaszolt neki: „Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd Isten országát.“
61 Hoe ka ty raike: O Talè, hañorik’ Azo iraho, fe adono hey hitalily an-trañoko ao.
Egy másik is ezt mondta: „Követlek, Uram, de előbb engedd meg nekem, hogy búcsút vegyek házam népétől.“
62 Aa hoe t’Iesoà tama’e: Tsy eo ty mitan-dasary t’ie mitolike, ro mañeva i Fifehean’Añaharey.
Jézus így felelt: „Aki az eke szarvára veti kezét, és hátratekint, nem alkalmas Isten országára.“
