Lioka 2
1 Nitsatok’ amy andro rezay te niboele mb’eo ty koi-dava’ i Aogosto Kaisara hanoeñe vali-boke amy ze kila ondaty.
És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.
2 Izay ty vali-boke valoha’e nifototse ami’ty naha-bei’ i Siria i Kirenio.
Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.
3 Aa le nañavelo hisokitse amy rova nihirifa’ey ze hene pato-razañe.
Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.
4 Niavotse ka t’Iosefe boake Galilia añe hirik’ an-drova Nazareta, le nimoake e Iehodà, an-drova’ i Davide atao Betleheme ao, amy t’ie tarira naho hasavereña’ i Davide,
Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába, a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;
5 hisokitse; mindre ama’e t’i Marie valy fofo’e, ie fa bey troke.
Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala.
6 Ie añe le tendreke ty andro hitolia’e,
És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai.
7 le nahatoly ty lahilahy tañoloñoloña’e naho nifoloñose’e bandy vaho nampandre’e an-tsokemitrahañ’ ao, amy te tsy nahaeneñe i traño fanjoàn’ambahiniy.
És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.
8 Teo amy tane zay ty mpiarake nañialo am-piandrazañ’añe, niarake o lia-rai’eo haleñe.
Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett.
9 Tojo te nijohañe añatrefa’ iereo eo ty anjeli’ Iehovà, naho niarisehoa’e ami’ ty fireandream-bolonahe’ Iehovà, le hene nirevendreveñe.
És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének.
10 Aa le hoe i Anjeliy tam’iereo: Ko hembañe, Inao ty talili-soan-kafaleam-bey endeseko ama’areo, ho amy ze kila ondaty,
És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:
11 t’ie nisamake ho anahareo anindroany androva’ i Davide ao ty Mpandrombake, i Talè Norizañey.
Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
12 Le zao ty viloñe ho anahareo: ho zoe’ areo nifoloñoseñe bandi-leny ty ajajamena mandre an-tsokemitrahañ’ao.
Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
13 Tsipaepae’ izay nisodehañe mindre amy anjeliy i lahialen-dikerañey, nandrenge an’Andrianañahare, nanao rodo-bey ty hoe:
És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:
14 Rengèñe t’i Andrianañahare andindimoneñe añe, naho fañanintsiñe am’ ondaty soa-satry an-tane atoio.
Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!
15 Ie nienga mb’andindìñe mb’eo o anjelio le hoe ty nilahara’ o mpiarakeo: Antao ry kiahe mb’e Betleheme mb’eo hiisake i nitendrekey, i nampahafohine’ Iehovà an-tikañey.
És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.
16 Nirapirapy mb’eo iereo, le nahaoniñe i Marie naho Iosefe vaho i ajajamena mandre an-tsokemitrahañey.
Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.
17 Ie nahaoniñe aze, le nampaharendrehe’ iereo sikal’aia sikal’aia i natalily am’iereo ty amy ajajamenaiy.
És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felől mondatott vala.
18 Le nilatsa iaby ze ondaty nahajanjiñe o nitalilia’ i mpiarake rey.
És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.
19 F’ie hene nahaja’ i Marie, ie ninekonekoa’e añ’arofo’e ao.
Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.
20 Nibalike o mpiarakeo, nañonjoñe naho nandrenge an’ Andrianañahare, ty amo hene jinanji’ iereo naho nioni’iereoo, amy nitaliliañey.
A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dícsérvén az Istent mind azok felől, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott.
21 Ie nilomoñe ty valo andro le nisavàreñe i Ajajay, vaho nitoñoneñe ty hoe Iesoà ty añara’e, i tahinañe natolo’ i anjeliy taolo ty nampiareñañ’ aze an-koviñe aoy.
És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az ő nevét Jézusnak, a mint őt az angyal nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja méhében.
22 Ie heneke o androm-pieferañe aze ty amy Ha’ i Mosèio, le nindese’ iareo mb’e Ierosaleme mb’eo, hatolotse amy Iehovà,
Mikor pedig betöltek Mária tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.
23 amy te pinatetse amy Ha’ Iehovày ao ty hoe, Ze hene lahy tañoloñoloñan’ anake ro avaheñe ho amy Iehovà
(A mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék),
24 vaho t’ie hañenga soroñe ty amy pinatetse amy Ha’ Iehovàiy ty hoe: Deho roe ndra ana-boromahilala roe.
És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.
25 Le teo ty androanavy nte Ierosaleme atao Simeona; vantañe naho mpitalaho. Nitamà ty fañohòañe Israele naho tama’e i Arofo Masiñey.
És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala ő rajta.
26 Nentoe’ i Arofo Masiñey t’ie tsy ho liàn-kavilasy ampara’ te isa’e i Noriza’ i Talèy.
És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
27 Nimoak’ añ’ Anjomban’ Añahare ao re añamy Arofoy. Aa ie nindesen-droae’e t’Iesoà anak’ ajaja, hanoeñe ama’e ty nafè’ i Hake,
És ő a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,
28 le notrotroe’e am-pità’e naho nisalale aman’ Añahare nanao ty ti-hoe:
Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda:
29 Ry Iehovà, avotsoro hiavotse an-kazavàn’ arofo henaneo o mpitoro’oo ty amy saontsi’oy;
Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:
30 fa nahatrea ty fandrombaha’o o masokoo,
Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
31 i nihajarie’o añatrefa’ ze kila ondatiy,
A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;
32 Failo fañazavàñe amo fifeheañeo, naho ty enge’ Israele, ondati’oo.
Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére.
33 Latsa amy zao ty rae’ i ajajay naho i rene’e amy nisaontsieñey;
József pedig és az ő anyja csodálkozának azokon, a miket ő felőle mondottak.
34 le nitata iareo t’i Simeona, vaho hoe re amy Marie rene’ i ajajay: Ingo, fa norizañe ho fihotrahañe naho fionjonañe ty maro e Israele ao ty ana’o toy, vaho ho viloñe liereñe;
És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek sokan ellene mondanak;
35 (eka ho trofahem-pibara ka ty tro’o), hampibentatse ty vetsevetsen’ arofo’ ty maro.
Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
36 Teo ka ty atao Ana mpitoky, anak-ampela’ i Fanoela, fifokoa’ i Asera; ie antetse, fito taoñe avao te nanambaly ami’ty naha somondrara aze;
És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő szűzességétől fogva hét esztendeig élt férjével,
37 fa vantotse valompolo taoñe efats’ amby i rakembay le lia’e tsy nisitak’ amy anjomban’ Añaharey, fa nitoroñ’aze an-dilitse, nitalaho handro an-kaleñe.
És ez mintegy nyolczvannégy esztendős özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.
38 Ie nizilik’ ao amy oray le nandrenge Iehovà, vaho nitalily aze amy ze hene nitamà ty fijebañañe Ierosaleme.
Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták.
39 Ie nihenefe’iereo ze nafè’ ty Ha’ Iehovà, le nimpoly mb’e Galilia mb’e Nazareta tanà’ iareo añe.
És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe.
40 Nitombo i Ajajay, nihaozatse naho niliforen-kihitse vaho ama’e ty falalàn’ Añahare.
A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta.
41 Nomb’e Ierosaleme boa-taoñe o roae’eo amy sabadidam-Pihelañey.
Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
42 Aa ie ni-folo taoñe ro’ amby t’Iesoà le nionjomb’e Ierosaleme mb’eo iereo ami’ty lili’ i sandalam-beiy.
És mikor tizenkét esztendős lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;
43 Naho niheneke i andro rezay le nimpoly iereo; fe mbe nitambatse e Ierosaleme ao t’Iesoà anak’ajalahy, le tsy nifohi’ Iosefe naho i rene’e;
És mikor eltelének a napok, mikor ők visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az ő anyja;
44 natao’ iereo t’ie nindre lia amo mpitrao-liao le nañavelo andro raike hey vaho nipay aze amo longo’eo naho am’ondaty fohiñeo.
Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék őt a rokonok és az ismerősök között;
45 Ie tsy nioni’ iereo le nibalike mb’e Ierosaleme mb’eo nipay aze.
És mikor nem találák őt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
46 Aa toe nitongoa’ ty herone t’ie tendrek’ añ’ Anjomban’Añahare ao nitoboke añivo’ o mpañokeo, nijanjiñe naho nañontane iareo.
És lőn, hogy harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között ülve, a mint őket hallgatta, és kérdezgette őket.
47 Daban-draha iaby ze nahajanjiñe aze ami’ty hilala’e naho amo fanoiña’eo.
És mindnyájan, a kik őt hallgatták, elálmélkodának az ő értelmén és az ő feleletein.
48 Ie nioni’ iereo le nivaranehake, fe hoe ty nanoan-drene’e: O Anake, akore ty nanoa’o zao? Hehe te nioremèn-jahay naho i rae’o nipay Azo!
És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.
49 Tinoi’e ty hoe, Akore t’ie nitsoek’ ahy? Tsy fohi’ areo hao t’ie tsi-mahay tsy hitoloñe an-dRaeko?
Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai?
50 Fe nañalike iereo i entañe tinaro’ey.
De ők nem érték e beszédet, a mit ő nékik szóla.
51 F’ie nindreza’e fimpoly mb’e Nazareta mb’eo vaho niasia’e. Fonga nifaharan-drene’e añ’ arofo’e ao i saontsy zay.
És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az ő anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.
52 Nitombo an-tsandriñe naho hilala t’Iesoà vaho nisohen’ Añahare naho ondatio.
Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.
