Jaona 12
1 Ie eneñ’ andro taolo’ i Fihelañey, le nomb’e Betania mb’eo t’Iesoà, amy nampivañoneñe i Lazarosy amy havilasiy.
Jézus azért hat nappal a husvét előtt méne Bethániába, a hol a megholt Lázár vala, a kit feltámasztott a halálból.
2 Le nañalankaña’ iereo ty mahakama hariva, i Marta ty nitoroñe, le mpiamo nidegañe am-pandambañañe mindre ama’eo t’i Lazarosy.
Vacsorát készítének azért ott néki, és Mártha szolgál vala fel; Lázár pedig egy vala azok közül, a kik együtt ülnek vala ő vele.
3 Rinambe’ i Marie ty soli-drame rai-litatse saro-bily naho nahoso’e ty fandia’ Iesoà vaho nifaohe’e ami’ty maroi’e o fandia’eo, le nañatseke i anjombay ty harifondrifo’ i solikey.
Mária azért elővévén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával; a ház pedig megtelék a kenet illatával.
4 Le hoe t’i Jodasy nte-K’riote, raik’ amo mpiama’eo, i nikilily hifotetse azey:
Monda azért egy az ő tanítványai közül, Iskáriótes Júdás, Simonnak fia, a ki őt elárulandó vala:
5 Akore te tsy naletake bogady telon-jato i solikey hatolotse amo rarakeo?
Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és miért nem adták a szegényeknek?
6 Tsy t’ie ni-mpitretrè rarake te nanao izay, fa toe ni-mpikizo. Ie nimpitàn-koroñe vaho nampikamets’ ama’e.
Ezt pedig nem azért mondá, mintha néki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala az erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené.
7 Le hoe t’Iesoà: Adono, fa nahaja’e ho ami’ty andro andeveñañe ahy o raha zao.
Monda azért Jézus: Hagyj békét néki; az én temetésem idejére tartogatta ő ezt.
8 Mbe ama’ areo lomoñandro o rarakeo; fe izaho tsy ho ama’ areo nainai’e.
Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok.
9 Aa le maro amo Tehodao ro nahafohiñe t’ie tao vaho nimb’eo, tsy ty amy Iesoà avao, fa t’ie hahaisake i Lazarosy natroa’e amy havilasiy.
A zsidók közül azért nagy sokaság értesült vala arról, hogy ő ott van: és oda menének nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, a kit feltámasztott a halálból.
10 Aa le nikinia hañè-doza amy Lazarosy ka o mpisorom-beio.
A papifejedelmek pedig tanácskozának, hogy Lázárt is megöljék;
11 amy t’ie ty nivevea’ ty Jiosy maro, vaho niato am’ Iesoà.
Mivelhogy a zsidók közül sokan ő miatta menének oda és hivének a Jézusban.
12 Amy loak’androy, ty valobohoke bey niavy hamonjy i sabadidakey, ie nahajanjiñe te fa hizilike am’Ierosalaime t’Iesoà,
Másnap a nagy sokaság, a mely az ünnepre jött vala, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jő,
13 ro nandrambe ràn-tsatrañe naho niavotse hifanalaka ama’e vaho nisalale ty hoe: Ehe rombaho! Andriañeñe t’i Mpanjaka’ Israele! I mitotsak’ ami’ty tahina’ Iehovày
Pálmaágakat vőn, és kiméne elébe, és kiált vala: Hozsánna: Áldott, a ki jő az Úrnak nevében, az Izráelnek ama királya!
14 Ie nahatendrek’ ana-borìke t’Iesoà le niningitse, ty amy pinatetse, ty hoe:
Találván pedig Jézus egy szamarat, felüle arra, a mint meg van írva:
15 Ko hembañe, ry anak-ampela’ i Ziona; Heheke! totsake i Mpanjaka’oy, miningitse ana-borìke.
Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te királyod jő, szamárnak vemhén ülve.
16 Tsy nirendre’ o mpiama’eo hey izay; ie nirèngeñe t’Iesoà vaho nitiahi’ iereo te pinatetse ty ama’e izay naho t’ie nanoeñe.
Ezeket pedig nem értették eleinte az ő tanítványai: hanem mikor megdicsőítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek ő felőle vannak megírva, és hogy ezeket mívelték ő vele.
17 Aa le nivave talily, ondaty nindre ama’e t’ie nikanjy i Lazarosy hiakatse i lonakey vaho nampitroare’e an-kavilasy.
A sokaság azért, a mely ő vele vala, mikor kihívta Lázárt a koporsóból és feltámasztotta őt a halálból, bizonyságot tőn.
18 Izay ka ty talim-panalakà’ i màroy aze, ie nahajanjiñe te nanoe’e i viloñe zay.
Azért is méne ő elébe a sokaság, mivel hallá, hogy ezt a csodát mívelte vala.
19 Aa le nifanao ty hoe o Fariseoo: Hehe te milesa nahareo, inao, mañorik’ aze iaby ty voatse toy.
Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, mind e világ ő utána megy.
20 Tamo nionjomb’eo hitalaho amy sabadidakeio ty nte-Grika
Néhány görög is vala azok között, a kik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen:
21 niheo mb’amy Filipo nte Betsaida’ i Galilia mb’eo nipay aze ami’ty hoe: O aba, te hahatrea Iesoà zahay.
Ezek azért a galileai Bethsaidából való Filephez menének, és kérék őt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust.
22 Nimb’amy Andrea mb’eo t’i Filipo amy entañe zay, le sinaontsi’ i Filipo naho i Andrea am’ Iesoà.
Megy vala Filep és szóla Andrásnak, és viszont András és Filep szóla Jézusnak.
23 Hoe ty natoi’ Iesoà: Fa tondroke ty ora te ho rengèñe i Ana’ ondatiy.
Jézus pedig felele nékik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az embernek Fia.
24 Eka! to t’itaroñako, naho tsy mipok’ an-tane eo ty tabirin’ ampemba vaho mate, le midoñe ho tokañe ao avao; fa ie mate ro hamokatse bey.
Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.
25 Ze mikoko ty fiai’e ro mampianto aze; f’ie malain-ty fiai’e ami’ty voatse toy ro mañaja aze ho amy haveloñe nainai’ey. (aiōnios g166)
A ki szereti a maga életét, elveszti azt; és a ki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt. (aiōnios g166)
26 Naho eo ty hitoroñ’ ahy, soa re te hañorik’ ahy; fa amy itoerako ty hitoera’ i mpitorokoy; iasian-dRae ze mitoroñe ahy.
A ki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya.
27 Embetse ty troko henaneo, inoñe ty ho volañeko? O Aba rombaho ami’ty ora toy iraho? fe toe talin-diako ty ora toy.
Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára.
28 O Aba, rengeo ty tahina’o. Le niboak’ andindìñe ao ty fiarañanañañe nanao ty hoe: Fa nirengèko mbore ho rengèko.
Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem.
29 Nahajanjiñe izay i màro nizorazoray, le hoe iereo: Nangotroke! hoe ka ty ila’e: Nisaontsia’ ty Anjely.
A sokaság azért, a mely ott állt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt néki.
30 Hoe ty natoi’ Iesoà: Tsy izaho ty niboaha’ i fiarañanañañey, fa inahareo.
Felele Jézus és monda: Nem én érettem lőn e szó, hanem ti érettetek.
31 Henane zao o fizakañe ty voatse toio; henaneo ty hañitoañe ty mpifehe’ ty voatse toy.
Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme:
32 Aa ie ongaheñe ami’ty tane toy iraho le ho taoneko amako ze kila ondaty.
És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok.
33 Ty hampahafohinañe i havilasy ho lià’ey i nisaontsie’ey.
Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia.
34 Natoi’ i màroy ty hoe: Jinanji’ay amy Hake ao te ho veloñe nainai’e i Norizañey, aa vaho akore ty anoa’o ty hoe: Tsy mahay tsy hengaeñe i Ana’ ondatiy? Ia ze o Ana’ ondaty zao? (aiōn g165)
Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia? (aiōn g165)
35 Le hoe t’Iesoà am’iereo: Mbe tsitrà-pie ty hindrezan-kazavàñe ama’ areo. Mañaveloa t’ie an-kazavàñe, ke hivotrahañ’ ieñe; amy te tsy apota’ ty mpañavelo añ’ieñe ao ty homba’e.
Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, a míg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.
36 Ie mbe ama’ areo i hazavàñey, le iantofo i hazavañey, soa t’ie ho anan-kazavàñe. Ie tsinara’ Iesoà le nienga vaho nietake.
Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.
37 Ndra te maro ty viloñe nanoe’ Iesoà añatrefa’ iereo, tsy niantoke iereo,
És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne:
38 hampahaheneke i enta’ Isaia mpitoky nitsarae’ey, ty hoe: Ry Iehovà, ia ty niantoke ty talili’ay? Vaho nampalangeseñe ama’ia ty fità’ Iehovà?
Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, a melyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg?
39 Aa le tsy mete nañaoñe iereo, amy tinovo’ Isaiay ty hoe:
Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás:
40 Nigoae’e ty fihaino’ iareo, naho nampigañe’e ty arofo’ iareo, soa tsy hahaisake ty fihaino’ iareo ndra hahaoniñe ty arofo’ iareo, himpolia’ iereo ho jangañeko.
Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívöket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívökkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
41 Nitaroñe’ Isaia izay, ie nahaoniñe ty enge’e vaho nitalily aze.
Ezeket mondá Ésaiás, a mikor látá az ő dicsőségét; és beszéle ő felőle.
42 Toe maro amo roandriam-beio ty niantok’ aze; f’ie tsy nitalily aze ty amo Fariseoo, hera haitoañe amo fitontonañeo,
Mindazáltal a főemberek közül is sokan hivének ő benne: de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből:
43 amy te ninò’ iareo ty fandrengea’ ondatio ambone’ ty fandrengean’ Añahare.
Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét.
44 Nikoike ty hoe t’Iesoà: Ze miato amako, tsy izaho ty atokisa’e, fa i Nañitrik’ Ahiy.
Jézus pedig kiálta és monda: A ki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, a ki elküldött engem.
45 Mahaoniñe i nañirak’ Ahiy ty mahaisak’ ahy.
És a ki engem lát, azt látja, a ki küldött engem.
46 Pok’ etoa ho failo ami’ty voatse toy iraho, soa tsy hidoñe am-pimoromoroñañe ao o miato amakoo.
Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz.
47 Naho eo ty mijanjiñe o volakoo fe tsy mañambeñe, tsy izaho ty hizak’ aze, amy te tsy t’ie hizaka ty voatse toy ty nombako mb’etoañe, fa ty handrombake ty voatse toy.
És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot.
48 Ty mifary ahy naho tsy mandrambe o volakoo, ao ty hizaka aze; toe hizaka aze amy andro honka’ey o entañe vinolakoo.
A ki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, a ki őt kárhoztassa: a beszéd, a melyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.
49 Izaho tsy nivolañe an-joton-troke; fa i Raeko nañitrik’ Ahy, Ie ty nanolotse lily ahiko: ze ho volañeko naho ze ho taroñeko.
Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, a ki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.
