Jaona 10
1 Eka! to ty taroñako t’ie tsy mizilik’ amy lalam-bein-jolon’ añondriy, fa manganik’ an-dàlan-kafa ro mpikizo naho mpampikametse.
„Bizony, bizony mondom néktek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, tolvaj az és rabló.
2 I mizilike mb’an-dalam-bei’ i goloboñeiy ty mpiarake o añondrio.
Aki pedig az ajtón megy be, az a juhok pásztora.
3 Ie ty sokafe’ i mpañambeñey, naho mahatsanoñe i fiarañanaña’ey o añondrio, mbore tokave’e ami’ty añara’e o añondri’eo, vaho iaoloa’e boak’ao.
Ennek az őr ajtót nyit, és a juhok hallgatnak szavára, és a maga juhait nevükön szólítja, és kivezeti őket.
4 Ie hene akare’e o azeo le iaoloa’e vaho orihe’ o añondrio amy te mahazatse iareo i fiarañanaña’ey.
És mikor kiereszti a juhait, előttük megy, és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.
5 Toe tsy horihe’ iereo ty ambahiny, fe mandrife, amy te tsy mahazatse iareo ty feo’ o ambahinio.
Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.“
6 Nirazañe’ Iesoà am’iereo izay f’ie tsy naharendrek’ o tsinara’eo.
Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mi az, amit mondott nekik.
7 Le nitovoña’ Iesoà ty hoe: Eka! to t’itaroñako te izaho o lalambein’ añondrio.
Újra mondta azért nekik Jézus: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.
8 Mpampikametse naho mpikizo iaby o taolokoo vaho tsy itsanoña’ o añondrio.
Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájuk a juhok.
9 Izaho i lalam-beiy: ndra iaia mizilik’ añamako ro ho rombaheñe, himoake ao re naho hiakatse vaho hitendreke fiandrazañe.
Én vagyok az ajtó: ha valaki énrajtam megy be, megtartatik, bejár és kijár majd, és legelőt talál.
10 Kanao mikamoak’ ao ty mpikizo le ty hampikametse naho hañè-doza vaho hanjamañe. Avy iraho, hanaña’ iareo haveloñe, vaho hanañe aze am-bokatse.
A tolvaj nem egyébért jön, hanem hogy lopjon, öljön és pusztítson, én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek.
11 Izaho i mpiarake soay, mahafoe ty fiai’e ho a o añondrio i mpiarake soay.
Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.
12 Tsy mpiarake i tsimañajay: tsy aze o añondrio, ie trea’e te mipoteake ty farasy, le apo’e o añondrio naho mibioñe naho itsepaha’ i farasiy vaho ampiparatsiahe’e.
A béres pedig nem igazi pásztor, neki a juhok nem tulajdonai. Amikor látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut: a farkas elragadja azokat, és elszéleszti a juhokat.
13 Mirimatse re fa mpikarama, toe tsy darè’e o añondrio.
A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
14 Izaho ro mpiarake soa, fantako o ahikoo vaho apota’ o ahikoo iraho,
Én vagyok a jó pásztor, ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim.
15 hambañe ami’ty faharofoanan-dRaeko ahy naho ty fahafohinako an-dRae, vaho amoeako aiñe o añondrikoo.
Ahogyan ismer engem az Atya, én is ismerem az Atyát, és életemet adom a juhokért.
16 Mbe aman’ añondry ila’e tsy mpiami’ ty zoloke toy iraho; tsi-mete tsy hendeseko mb’etoa iereo, ie hitsanoñe ty feoko vaho ho lia-raike reketse Mpiarake raike.
Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell vezetnem, hallgatnak majd az én szavamra, és lesz egy akol és egy pásztor.
17 Zao ty ikokoan-dRaeko ahy, te amoeako ty fiaiko handrambesako aze indraike.
Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.
18 Tsy t’ie haloli’ ondaty amako, fa lahako ty hamoe aze. Amako ty lily hamoeako aze, naho amako ty lily handrambesako aze indraike. Rinambeko aman-dRaeko i lily zay.
Senki sem veszi azt el éntőlem, hanem én adom oda azt magamtól. Van hatalmam odaadni, és van hatalmam ismét visszavenni azt. Ezt a parancsolatot kaptam az én Atyámtól.“
19 Aa le nifanìmpa-kevetse indraike o Tehodao ty amy tsara zay.
Újra meghasonlás támadt a zsidók között e beszédek miatt.
20 Maro am’ iereo nanao ty hoe: Aman’ anga-draty re naho minèñe, ino ty ijanjiña’ areo aze?
Sokan mondták közülük: „Ördög van benne, és bolondozik, mit hallgattok reá?“
21 Hoe ka ty ila’e: Tsy fisaontsi’ ty aman-kokolampa i tsara rezay. Mahabarababeake ty goa hao o kokolampao?’
Mások azt mondták: „Ezek nem megszállott ember beszédei. Vajon az ördög megnyithatja-e a vakok szemeit?“
22 Tsatoke asotry e Ierosaleme ao i sabadida-pañorizañey,
Jeruzsálemben pedig a templomszentelés ünnepe és tél volt.
23 le nidraidraitse añ’anjomban’ Añahare an-kiririsa’ i Solomona ao t’Iesoà
Jézus a templomban, Salamon tornácában járt.
24 vaho nihimpok’ ama’e o Tehodao nanao ty hoe: Pak’ ombia irehe te mbe hampitarik’ aiñe anay? Naho ihe i Norizañey, adodeo.
Körülvették azért a zsidók, és mondták neki: „Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyíltan!“
25 Tinoi’ Iesoà ty hoe: Fa nitaroñako, fe tsy iantofa’areo; mitalily ahy o raha tsitantane anoeko amy tahinan-dRaekoio.
Jézus így felelt: „Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, amelyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.
26 Fe tsy iantofa’ areo amy t ‘ie tsy mpiamo añondrikoo.
De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok, amint megmondtam néktek.
27 Mitsanoñe ty feoko o añondrikoo naho fantako iereo naho orihe’ iereo,
Az én juhaim hallják az én szavamat, én ismerem őket, és követnek engem.
29 Toe natolon-dRaeko amako, ie ty bey te amy ze he’e; vaho leo raike tsy hahatavañe iareo am-pitàn-dRae.
Az én Atyám, aki őket adta nekem, nagyobb mindennél, senki sem ragadhatja ki őket az Atyámnak kezéből.
30 Raike iraho naho i Raeko.
Én és az Atya egy vagyunk.“
31 Nandrambe vato indraike o Tehodao, hafetsak’ ama’e.
Ekkor ismét köveket ragadtak a zsidók, hogy megkövezzék őt.
32 Hoe ty natoi’ Iesoà: Maro ty sata-soa nitoroako boak’ aman-dRaeko, aia amy rezay ty handretsaha’ areo vato?
Jézus így felelt nekik: „Sok jó dolgot mutattam nektek az én Atyámtól, azok közül melyikért köveztek meg engem?“
33 Natoi’ o Tehodao ty hoe: Tsy t’ie sata soa ty ametsaha’ay vato, fa i terateray, naho amy te Ihe, ondaty, manao ho Andrianañahare.
A zsidók így feleltek neki: „Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.“
34 Natoi’ Iesoà ty hoe: Tsy pinatetse amy Hà’areoy hao ty hoe: Vinolako te ndrañahare nahareo?
Jézus így felelt nekik: „Nincs-e megírva a ti törvényetekben: »én mondtam: istenek vagytok«?
35 Aa naho natao’e ndrañahare o nivotraha’ i tsaran’ Añahareio—toe tsy mete lilareñe i Sokitse Masiñey—
Ha azokat isteneknek mondta, akikhez az Isten beszéde szólt, márpedig az Írást nem lehet érvénytelenné tenni,
36 le akore te atao’ areo mpiteratera i nimasiñen-dRae naho nañitrike aze mb’ami’ty voatse toiy, amy nataoko te Anan’ Añahare Raho?
akkor arról ti azt mondjátok, akit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz, mivelhogy azt mondtam: az Isten Fia vagyok?!
37 Ko miantok’ ahy naho tsy anoeko o fitoloñan-dRaekoo.
Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higgyetek nekem,
38 F’ie anoeko, ndra te tsy haoñe’ areo, iantofo o tolon-drahao, hahafohiñe naho haharendreke te amako t’i Rae, vaho ama’e iraho.
ha pedig azokat cselekszem, ha nekem nem hisztek is, higgyetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhiggyétek, hogy az Atya énbennem van, és én őbenne vagyok.“
39 Aa le nipay hitsepak’ aze indraike iereo f’ie nibolititse am-pità’ iareo.
Ismét meg akarták azért őt fogni, de kiment a kezük közül.
40 Nibalike mb’ an-dafe’ Iordaney añe re amy nampilipora’ i Jaona valoha’ey vaho nañialo eo.
Jézus újra elment, túl a Jordánon, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt.
41 Maro ty nimb’ ama’e, nanao ty hoe: Tsy nanao raha tsitantane t’i Jaona, fe hene to i nisaontsie’e indaty tìañe.
És sokan mentek oda hozzá, és mondták, hogy János nem tett ugyan semmi csodát, de mindaz, amit János felőle mondott, igaz volt.
42 Maro am’iereo ty niantok’ aze.
És sokan hittek ott ő benne.
