< Joba 36 >

1 Natovo’ i Eliho ty hoe:
És folytatá Elihu, és monda:
2 Iheveo hey iraho le hitoroako te mbe aman-ko volañeñe hañonjonañe an’Andrianañahare.
Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
3 Hitoha hilala tsietoitane añe iraho, tolorako havantañañe i Mpitsene ahiy.
Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
4 Toe aman-kila o entakoo; vaho ama’o i aman-kilala fonitsey.
Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
5 Inao maozatse t’i Andrianañahare, naho tsy mirihy; ie fatratse an-kaozaram-paharofoanañe.
Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
6 Tsy tana’e ho veloñe o tsereheñeo, fe omei’e to ty tso-troke.
Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
7 Tsy asita’e amo vantañeo o fihaino’eo; fa ampiambesare’e ho nainai’e amo mpanjaka am-piambesa’eo, vaho onjone’e.
Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
8 Aa ie mirohy an-tsilisily, naho nivahoran-kasotriañe,
És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
9 le itaroña’e o sata’ iareoo naho o fiolà’ iareoo, te mitakeboke.
Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
10 Sokafe’e hianatse o ravembiao, vaho lilie’e te hiambohoa’ iareo o tsy havokarañeo.
Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
11 Ie mañaoñe naho mitoroñ’aze, le amam-bokatse ty higadoña’ o andro’eo vaho am-pierañerañañe o tao’eo.
Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
12 F’ie tsy mañaoñe, le ho zamanem-pibara, hiantantiritse tsy aman-kilala,
Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
13 ie mañaja si-manty, tsy aman-Kàke an-troke; tsy mikaike olotse te rohiza’e.
De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
14 Robak’ an-katora’e ty sandri’iareo, ty fiai’ iareo an-karapiloan-do.
Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
15 Haha’e am-pisotria’e ty misotry; anokafa’e ravembia i forekekeñey.
A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
16 Eka, tinao’e boak’ an-jitse irehe mb’an-tameañe tsy aman-tindry; naho lifo-tsafo’e ty hazotso am-pandambaña’o eo.
Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
17 F’ie nañeneke ty fizakañe o rati-tserekeo; fiihine’ ty zaka naho ty hatò.
De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
18 Itaò tsy hanigìk’ azo hañivañiva ty habosehañe, vaho apoho tsy hampitsile azo ty habeim-bokàñe.
Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
19 Hahatohañ’azo tsy ho am-poheke hao o vara’oo? ndra ze hene hafatraran-kaozara’o?
Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
20 Ko salalaeñe ty haleñe, ie aitoañe an-toe’e ondatio.
Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
21 Miambena, tsy hitoliha’o ty haratiañe; toe ie ty nijoboñe’o, fa tsy hasotriañe.
Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
22 Inao! onjoñe’ ty haozara’e t’i Andrianañahare Ia ty mpañoke mañirinkiriñe Aze?
Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
23 Ia ty nanendre ty lala homb’e? Ia ty mahafivolañe ty hoe: Tsy soa o nanoe’oo?
Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
24 Tiahio hey ty hañonjonañe o fitoloña’eo, o fisaboa’ ondatio.
Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
25 Hene nahaisake ondatio; talakesa’ ondaty an-tsietoitaneo
Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
26 Inao! jabahinake t’i Andrianañahare, tsy taka’ ty hilalan-tika; tsy hay volilieñe ty ia’ o tao’eo.
Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
27 Aonjo’e o pilipiton-dranoo; ampanjaria’e orañe i evoñey;
Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
28 Le ampikojojoahe’ o rahoñeo, hitsopatsopake, hañerek’ am’ondatio.
A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
29 Hete! Ia ty maharofoanañe ty fiboelea’ o rahoñeo? ty fangotroha’ i sokemitraha’ey?
De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
30 Oniño te ampivarakaihe’e ama’e o fitsipela’eo vaho ampoa’e ty vaha’ i riakey.
Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
31 Ie ro izaka’e ondatio; naho añeneña’e mahakama.
Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
32 Safora’e helatse o fità’eo, naho lilie’e hitomboke.
Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
33 Mitalily aze i ampi’ey, amo añombeo t’ie ho avy.
Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.

< Joba 36 >