Joba 31
1 Fa nifañina amo masokoo iraho; akore arè ty hikirofako ty somondrara?
Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
2 Inoñ’amy zao ty anjarako aman’ Añahare ambone ao, naho ty lovako amy El-Sadai andikerañe añe?
És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
3 Tsy feh’ohatse ho a o lo-tserekeo hao, hekoheko ho a o mpitolon-karatiañeo?
Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
4 Tsy vazoho’e hao o lalakoo, naho iahe’e iaby o liakoo?
Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
5 Aa naho nindrezako lia t’i Remborake, ndra nalisa mb’am-pamañahiañe mb’eo o tombokoo—
Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
6 Le ehe t’ie ho lanjaeñe am-pandanjañe to, hahàrofoanan’Añahare ty havantañako!
Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
7 Naho nitsile amy lalañey ty tomboko, naho nañorike o masokoo ty foko, naho nipiteha’ ty pepo o tañakoo;
Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
8 le soa iraho te hitongy hikamà’ ondaty; vaho hombotañe ze mitiry ho ahy.
Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
9 Naho nisigihe’ ty rakemba ty foko, naho nivoñoñe an-dalan-drañeko eo;
Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
10 ee te ho hafa ty handisaña’ i valiko, naho ami’ty ila’e ty hibaboha’e.
Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
11 Ie ho ni-hakeo mena, tahiñe mañeva mpizaka,
Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
12 ho ni-afo namorototo pak’an Tsikeokeok’ ao, ho fonga nombota’e reke-bahatse o nivokarekoo.
Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)
13 Aa naho ninjèko ty zo’ ondevoko lahy ndra ampela, ie naneseke toreo ahy;
Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
14 le ino ty hanoeko naho mitroatse t’i Andrianañahare? ino ty havaleko aze naho ampamolilia’e?
Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
15 Tsy namboatse aze ka hao i nitsene ahy an-koviñey? Tsy Ie avao ty nandranjy anay an-koviñ’ ao?
Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
16 Aa naho nitanako ami’ty poie’e ty nipaia’e, ndra nampaieñe ty fihaino’ i vantotsey,
Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
17 naho niareñaren-draho te nitendre, tsy nanisako ty bode—
És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
18 Toe ni-ajalahy iraho t’ie nibeizeko manahake te ni-rae’e, boak’an-kovin-dreneko ao ty niaoloako i vantotsey—
Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
19 aa naho nitreako ty mpirererere tsy aman-tsikiñe, ndra ty rarake tsy aman-tsaroñe,
Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
20 naho tsy nitahy ahy o toha’eo, vaho tsy nampafana aze ty volon’ añondriko;
Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
21 naho nonjoñeko haoke ty bode, ie nitreako an-dalambey ey hañonjonako ty ahiko;
Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
22 le angao hikalatrake an-tsoroko ao ty fangalin-tsoroko, vaho hapitsok’ am-pikatsoha’e ty sirako.
A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
23 Amy te mampangebahebak’ ahy ty hankàñe boak’aman’ Añahare, vaho tsy ho nanoeko ty amy enge’ey.
Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
24 Naho natokisako ty volamena, ndra nataoko te fiatoako ty volamena ki’e,
Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
25 aa naho nirebehako ty hamaro o varakoo, ty amy habey natonton-tañakoy;
Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
26 naho nijiloveko i àndroy amy fipisaña’ey, ndra i volañey te misitse an’ enge’ey,
Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
27 naho sinigìke añ’etake ty troko vaho nañifik’oroke boak’ am-bavako ty tañako;
És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
28 le ho ni-hakeo fikai-jaka ka! ie ho nivalik’ aman’ Añahare ambone ao.
Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
29 Naho nahafale ahy ty fiantoa’ o malaiñe ahikoo, kera nitrehañe t’ie nivovoan-kankàñe.
Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
30 Tsie, tsy napoko hanan-tahiñe ty vavako hitake ty fiai’e am-pàtse—
(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
31 Tsy nanao ty hoe hao o mpitoron-kivohokoo: Ia ty mahatrea ty tsy nanjañe’ i mahakama’ey!—
Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
32 Tsy nibabòfok’ alafe ao ty ambahiny, fa nisokafeko amo mpañaveloo o lalakoo.
(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
33 Aa naho naetako manahake i Dame ty fiolàko ndra nakafiko añ’arañako ao o hakeokoo,
Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
34 ie nampiholibalà ahy i màroy, nampianifaña’ ty inje’ o mpirofokoo, le nitsiñe avao, tsy niakatse an-dalañe.
Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
35 Ee te eo ty hijanjiñe ahy! Intoy ty soniako! Ho toiñe’ i El-Sadai abey, naho i taratasin-tsisý sinokin-drafelahikoy!
Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
36 Toe ho ni-vavèko an-tsoroko Izay; ho ni-vahoreko amako hoe sabaka;
Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
37 ho volilieko ama’e o liakoo; ho niatrefako hoe roandriañe.
Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
38 Aa naho mitoreo amako ty taneko, naho mitrao-pirovetse o vavahali’eo;
Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
39 naho nihaneko ty voka’e fa tsy nandoa drala vaho nampiselekaiñe ty tompo’e,
Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
40 le ee t’ie hitiriam-patike hasolo ty ampemba, hisatse hasolo ty tsako. Nigadoñe amy zao ty lañona’Iobe.
Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
