Joba 3

1 Modo Izay le nanoka-palie t’Iobe namatse i andro’ey,

Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.

2 hoe ty nilañone’ Iobe:

És szóla Jób, és monda:

3 Ehe te ho mongoreñe ty andro nahatoly ahiko, naho ty haleñe nanoeñe ty hoe: Inao, niareñe lahilahy.

Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.

4 Ehe te ho ieñe i andro zay; lonike te tsy ho vazohon’ Añahare boak’ ambone ao, vaho tsy hipisaña’ ty hazavàñe.

Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.

5 Ehe t’ie ho tsepahe’ ty hamoromoroñañe naho ty talinjon-kavilasy; lonike te hitozòhan-drahoñe; ee te hampirevendreveñe aze ze fonga mahamainten-gero’ i àndroy

Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.

6 Le i haleñe zay: hiambotrahan-kamoromoroñañe, tsy hitrao-pirebeke amo andro’ i taoñeio; tsy hizilik’ ami’ty ia’ o volañeo.

Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.

7 Hete! ehe ho beitsiterake i haleñe zay, tsy himoaham-peon-kafaleañe.

Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.

8 Ee te hamatse aze o mpamoiñ’ androo, o veka’e hampibarakaoke i fañaneñeio,

Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.

9 Ho maieñe abey o vasiañe am-palipalitsieñeo: angao re hipay hazavàñe fa tsy hahatrea; ee t’ie tsy ho sambae’ ty holimaso’ i maraiñey;

Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!

10 amy te tsy narindri’e i lalan-koviñey, naho tsy nakafi’e amo masokoo ty hasotriañe.

Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.

11 Ino ty tsy nahasimb’ ahy an-koviñe ao? Akore te tsy namoeako fiay te niboloañe?

Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?

12 Ino ty nandrambesa’ o ongotseo ahiko? naho o fatroa ninonoakoo?

Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!

13 Ie ho nihity ampitsiñañe ao; ho niroro naho nitofa avao,

Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –

14 mindre amo mpanjakao naho o mpisafiri’ ty tane toio, o mamboatse hakoahañe ho am-bata’eo;

Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.

15 naho o ana-donak’ amam-bolamenao, o mameno akiba am-bolafotio:

Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.

16 hera ho nanahake ty tsi-ambolañe naetake, anak’ ajaja niboloañe mboe lia’e tsy nahatrea hazavàñe.

Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?

17 Ao ty fitroara’ o lo-tserekeo amo firohandroha’eo; ao ka ty fitofà’ o màmakeo.

Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.

18 Mitraok’ am-pierañerañañe o mpirohio, tsy mahajanjiñe ty fiarañanaña’ i mpamorekekey.

A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.

19 Ao ty bey naho ty kede: vaho votsotse amy talè’ey ty ondevo.

Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.

20 Ino ty añomezan-kazavàñe ty misotry, naho ty haveloñe amo mafaitse añ’ova’eo?

Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?

21 ze mitama hihomake, fe tsy avy, ie tsikaraheñe mandikoatse o vara mietakeo;

A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.

22 o mandia taroba naho mirebeke t’ie nahatendreke kiborio?

A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.

23 [Ino ty anoloran-kazavàñe] amy t’indaty nietahan-dalañe, ie nigoloboñen’Añahare?

A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.

24 Misolo ty fihinanako ty fiselekaiñako, vaho midoañe hoe rano ty fitoreoko.

Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.

25 Amy te mifetsak’ amako o mampangebahebak’ ahikoo, naho mivovo amako i ihembañakoy,

Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.

26 tsy mierañeran-draho, tsy mipendreñe, tsy mitsiñe fa pok’eo ty hekoheko.

Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.