Joba 29

1 Tinoi’Iobe i lañona’ey, ami’ty hoe:

Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:

2 Ee t’ie nanahake o volañeo, naho o andro narovan’ Añahare ahikoo;

Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!

3 ie niiloilo ambone’ lohako eo ty failo’e, naho i hazavà’ey ty nirangako añ’ieñe ao;

Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;

4 ie tañ’andro naha añoñ’ay ahy, vaho tambone’ kibohoko eo ty firañetan’ Añahare;

A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!

5 ie mbe tamako t’i El-Sadai, naho niarikoboñ’ ahy o keleiakoo;

Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;

6 ie nisasan-kendron-dronono o liakoo, vaho nadoandoa’ o vatoo amako ty menake!

Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;

7 Ie niakatse mb’an-dalambein-drova mb’eo iraho, ie rinambeko antameañe eo i fitobohakoy.

Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:

8 Nisitak’ ahiko o ajalahio te zoeñe, songa niongake ty bey vaho nijohañe;

Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.

9 Nitroatse ami’ty fivesoveso’e o roandriañeo vaho nitàm-palie.

A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.

10 Nianjiñe ty fiarañanaña’ o roandriañeo, le nipitek’ an-dañilañy o famele’eo.

A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.

11 Ie jinanjin-dravembia, le natao’e haha iraho, ie niisam-pihaino, le nitalily ahy;

Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.

12 amy te rinombako ty rarake nikai-drombake, i bode-rae tsy amam-pañimbay.

Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.

13 Nivotrak’ amako ty tata’ i nipetrokey, vaho nampisaboeko an-kaehake ty arofo’ o vantotseo.

A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.

14 Niombeako ty havantañañe, le nisalora’e; nanahake ty sabaka reke-tsarimbo ty havañonako.

Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.

15 Ni-fihaino ami’ty fey iraho, naho fandia amo kepekeo.

A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.

16 Ni-rae’ o poie’eo, vaho nitsikaraheko ty nipaia’ i alik’amakoy.

A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.

17 Pinekako ty famotsi’ o tsereheñeo naho tinavako amo nife’eo i nitsindrohe’ey.

Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.

18 Le hoe ty fitsakoreako, t’ie hikenkañe añ’akibako ao, naho hampimiràko amo faseñeo ty androko;

Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.

19 mitsiriaria mb’an-drano o vahakoo vaho mialeñe amo tsampakoo ty zono.

Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.

20 Vao amako nainai’e ty engeko, vaoeñe an-tañako ao ty faleko.

Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.

21 Nijanjiñe naho nandiñe ahy ondatio, nianjiñe t’ie namereako.

Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.

22 Ie nilañon-draho, tsy nisaontsy iereo, nitsopatsopak’ am’iereo o entakoo.

Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.

23 Hoe orañe ty nandiñisa’ iareo ahiko; ie nipaña-palie hoe aman’ oram-panjaka.

Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.

24 Nisomilahako t’ie tsy niantoke; le tsy nazè’ iereo ty filoeloean-tareheko.

Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.

25 Jinoboko ty lala hombà’ iareo vaho nitoboke hoe talè, nimoneñe hoe mpanjaka ami’ty borizà’e, manahake ty mpañohòm-pandala.

Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.