Joba 16

1 Le hoe ty natoi’ Iobe:

Felelt Jób és mondta:

2 Fa maro ty entañe tsinanoko hoe Izay, songa mpañohò mahamonjetse.

Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!

3 Tsy higadom-bao o reha-kafoakeo? ke inoñe ty manigik’azo hanoiñe?

Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?

4 Mete ho nivolambolañe manahake anahareo iraho, naho nifandimbe toetse o tron-tikañeo, mete ho nanoitoim-bolañe ama’ areo, vaho nikofikofihako loha.

Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!

5 Ho nampahaozare’ ty vavako nahareo, vaho nampanintsiña’ ty fihetsen-tsoñiko.

Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.

6 Fe ndra te mivolan-draho, tsy mikepake ty hasotriako, hahamaivañ’ ahy hao te mifoneñe.

Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?

7 Fe nimokore’e iraho henaneo, fa nahabangý o mpiamako iabio irehe,

Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.

8 Nampiforejeje ahiko irehe, valolombelo amako izay; Mionjoñe amako ato ty faifoifoko, ie oniñe an-tareheko.

Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.

9 Nirimita’ ty haviñera’e, mitan-kabò amako, nialia’e vazañe; nabohiri’ i Rafelahikoy amako o fihaino’eo.

Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.

10 Nampibolobea-palie amako, tinakapi’ iareo amañ’inje ty fifiko, le nihimpok’ amako.

Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.

11 Toe nasesen’Añahare amo raty tserekeo iraho, mbore navokovoko’e am-pità’ o tsy vokatseo.

Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.

12 Nierañeran-draho, fe nampivaletrahe’e. Ginore’e am-bozoko vaho hinotohoto’e, mbore najado’e ho fanolarañe.

Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.

13 Miarikoboñe ahy o mpitàm-pale’eo, tseratserahe’e, abenta’e tsy aman-tretre o tsapa-voakoo, vaho adoandoa’e an-tane eo o aferokoo.

Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.

14 Boroboñake atovom-boroboñake ty niboroboñaha’e ahy; hoe fanalohaly t’ie mañoridañe.

Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.

15 Nitrebehako gony ty holiko, vaho napoko an-deboke ao ty tsifako.

Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.

16 Nampandofiry ty tareheko o tañikoo, an-koli-masoko eo ty talinjon-kavilasy;

Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:

17 ndra te tsy aman-tsenge hery o tañakoo, mbore malio o halalikoo.

bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.

18 O ry tane; ko lembefa’o ty lioko, le ko mea’o fitofàñe o toreokoo.

Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!

19 Ie amy zao hehe te an-dikerañe ao i valolombelokoy, ambone ao i Mpañalañalakoy.

Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.

20 Mikizak’ahy o rañekoo, i Andrianañahare ty fitsopaha’ o masokoo.

Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;

21 Ehe t’ie nimpañalañalañe añivo’ ondatio naho i Andrianañahare, manahake ty ana’ondaty aman-drañe’e.

hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.

22 Aa ie añe ty taoñe tsy ampeampe, le hionjomb’an-dalañe tsy impolian-draho.

Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.