< Asan'ny Apostoly 10 >

1 Te Kaisaria añe t’indaty atao Kornelio, mpifehe zato amy firimboñañe atao nte-Italiy.
Volt pedig Cézáreában egy Kornéliusz nevű férfi, százados, az úgynevezett itáliai seregből.
2 Ie ondaty vañoñe naho mpañeveñe aman’ Añahare rekets’ o añ’anjomba’e iabio, naho mpanolotse falalàñe am-patarihañe amo rarakeo vaho mpitalaho aman’ Añahare.
Jámbor és istenfélő volt egész házanépével együtt, sok alamizsnát osztogatott a népnek, és szüntelen könyörgött Istenhez.
3 Aa ie va’e amy ora faha-sive’ i àndroiy te nioni’e malange añ’ aroñaroñe ty anjelin’ Añahare nisodehañe ama’e nanao ty hoe: O Kornelio!
Látomásban világosan látta, a napnak kilencedik órája körül, hogy az Istennek angyala bement hozzá, és ezt mondta néki: „Kornéliusz!“
4 Ie niisa’ i Kornelio le nianifañe vaho hoe ty natoi’e: Akore Roandriañeo? Le hoe re tama’e: Fa nionjoñe hoe banabana faniahiañe aman’ Añahare o fitalahoa’oo naho o falalà’oo.
Ő pedig szemeit reá függesztette, és megrémülve mondta: „Mi az, Uram?“Ő pedig ezt mondta neki: „Könyörgéseid és alamizsnáid felmentek Isten elé, és ő emlékszik rájuk.
5 Aa le mañitrifa ondaty mb’e Jopa añe vaho kanjio ty atao Si­mona, i Petera ka ty añara’e.
Most azért küldj Joppéba embereket, és hivasd magadhoz Simont, akit Péternek neveznek.
6 Ie mañialo amy Simona mpandon-kolitse ao; añ’olo-driake ey ty anjomba’e.
Ő egy Simon nevű tímárnál van megszállva, akinek háza a tenger mellett van. Ő megmondja neked, mit kell cselekedned.“
7 Ie nienga i Kornelio i anjely nisaontsy ama’ey, le kinanji’e ty roe amo mpitoro’eo naho ty lahin-defo’e mpañorike Hake amo mpiatrak’ azeo,
Amint pedig elment az angyal, aki Kornéliusszal beszélt, szólított a szolgái közül kettőt, és egy kegyes vitézt azok közül, akik rendelkezésére álltak.
8 le hene natalili’e vaho nampihitrife’e mb’e Jopa añe.
Elmondott nekik mindent, és elküldte őket Joppéba.
9 Amy loak-androy, ie mbe an-dalañe nañarivo i rovay, le niañambone mb’an-tafo mb’eo t’i Petera hitalaho ami’ty ora fah’ eneñe.
Másnap pedig, miközben ők az úton mentek, és a városhoz közeledtek, felment Péter a háznak felső részére imádkozni hat óra tájban.
10 Ndra nisaliko re te hikama, fe mbe nihalankañeñe, vaho niaroñaroñe.
Azonban megéhezett, és enni akart. Amíg pedig azok ételt készítettek, elragadtatás szállt reá,
11 Zoe’e te nisokafeñe i likerañey naho nizotso ty raha jabajaba hoe lamba, nazetse mb’ an-tane atoy an-ko­tso’e efatse.
és látta, hogy az ég megnyílt, és leszállt hozzá valami edény, mint egy nagy lepedő, négy sarkánál fogva felkötve és leeresztve a földre.
12 Ama’e ao ze fonga bibi’ ty tane toy aman-tomboke efatse naho ze raha milaly, vaho voron-dikerañe.
Mindenféle földi négylábú állat volt benne, vadak, csúszómászó állatok és égi madarak.
13 Le niheo ama’e ty fiarañanañañe nanao ty hoe: Miongaha Petera; lentao vaho mikamà.
És szózat szólt hozzá: „Kelj fel Péter, öld és egyél!“
14 Fa hoe t’i Petera, Sondo’e amako Rañandria! Mbe liako tsy nitsopeke raha faly ndra maloto.
Péter pedig ezt mondta: „Semmiképpen sem, Uram, mert sohasem ettem semmi közönségest, vagy tisztátalant.“
15 Inao i fiarañanañañey fañindroe’e: Ko atao faly ze fa nilioven’ Añahare.
Ismét szózat szólt hozzá, másodszor is: „Amiket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak.“
16 Nanoeñe in-telo izay vaho rinambe andindìñe ao i rahay.
Ez pedig három ízben történt, és ismét felvitetett az edény az égbe.
17 Ie naereñere’ i Petera ty foto’ i aroñaroñe nioni’ey, inay indaty nirahe’ i Kornelio rey, nañontane i anjomba’ i Simonay ie fa nijohañe an-dalam-bey eo
Amint pedig Péter magában tűnődött, hogy mi lehet az a látomás, amelyet látott, íme, azok a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, kérdezősködtek Simon háza után, odaérkeztek a kapuhoz,
18 nikanjy, nañontane he imoneña’ i Simona atao Petera.
bekiáltottak, és megkérdezték, vajon Simon, akit Péternek neveznek, ott van-e szálláson?
19 Ie mbe nitsakore i aroñaroñey t’i Petera, le hoe i Arofoy ama’e: Inay, ipaia’ t’indaty telo;
És amíg Péter a látomás felől gondolkodott, ezt mondta neki a Lélek: „Íme három férfiú keres téged:
20 miongaha, mizo­tsoa mb’ ambane ao, le ko mihakahaka fa indrezo; izaho ty nañitrike iareo.
nosza kelj fel, eredj le, és minden kételkedés nélkül menj el velük, mert én küldtem őket.“
21 Ni­zotso mb’am’ indaty rey t’i Petera, le nanao ty hoe, Izaho ty paia’ areo, ino ty talin-dia’ areo mb’etoa?
Lement tehát Péter a férfiakhoz, akiket Kornéliusz küldött hozzá, és ezt mondta: „Íme, én vagyok, akit kerestek. Mi az, amiért jöttetek?“
22 Hoe iareo: i Kornelio, mpifehe zato, ondaty vañoñe naho mpañeveñe aman’ Añahare, soa talily amy ze hene Jiosy, nitoroa’ ty anjely masiñe ty hañitrik’ azo homb’ añ’ anjomba’e añe hijanjiña’e tsara.
Ők pedig ezt mondták: „Kornéliusz századost, aki igaz és istenfélő férfiú, aki mellett a zsidók egész népe jó bizonyságot tesz, szent angyal megintette, hogy hívasson téged házához, és halljon tőled bizonyos dolgokról.“
23 Aa le nampihovae’ i Petera vaho nanoe’e añ’anjomba. Ie amy loak’ àndroy, niavotse le nindre fañavelo am’iereo t’i Petera, naho nitrao-lia ama’e ty ila’ o roahalahy nte Jopao,
Erre behívta őket, és szállására fogadta. Másnap pedig elment Péter velük, és a joppébeli testvérek közül is néhányan elmentek vele együtt.
24 vaho nandoake e Kaisaria ao ami’ty loak’ andro. Nitamà iareo t’i Korne­lio le fa natonto’e o longo’eo naho o rañe’eo.
Másnap eljutottak Cézáreába. Kornéliusz pedig várta őket, összegyűjtötte rokonait és jó barátait.
25 Nizilike t’i Petera le nanalaka aze t’i Kornelio naho nitongalek’ am-pandia’e eo niambane ama’e.
Amint Péter bement, Kornéliusz elébe ment, lábaihoz borult, és imádni akarta.
26 F’ie nampiongahe’ i Petera ami’ty hoe: Miongaha, ondaty ka iraho.
Péter azonban felemelte, s ezt mondta: „Kelj fel, én magam is ember vagyok!“
27 Ie nifanaontsy, le nizilik’ ao nitendreke ondaty maro tafavory.
És beszélgetve, bement vele, és sokakat talált ott összegyűlve.
28 Hoe re tama’e: Fohi’ areo te talia faly amy t’indaty Jiosy ty hitraoke ndra hitilike ondaty hafa razañe. Fe natoron’ Añahare ahy te tsy hataoko tsotra ndra maloto ze ondaty.
És ezt mondta nekik: „Ti tudjátok, hogy tilos zsidó embernek más nemzetbelivel barátkozni, vagy hozzámenni. De nékem az Isten megmutatta, hogy senkit se mondjak közönséges, vagy tisztátalan embernek.
29 Aa le tsy niliereko ty homb’ eto te nikanjieñe, ie amy zao añontaneako anahareo ty talim-pañitrifañ’ ahiko?
Ezért ellenkezés nélkül el is jöttem, miután meghívtak. Azt kérdezem tehát, mi okból hivattatok engem?“
30 Le hoe t’i Kornelio: Ie efats’ andro izay ami’ty ora zao, izaho nilolok’ an-trañoko ao ami’ty ora faha-sive, le naheoko nijohañe añatrefako eo t’indaty an-tsaroñe mireandreañe,
Kornéliusz ekkor ezt mondta: „Négy napja ebben az órában, kilenc órakor böjtöltem, és imádkoztam a házamban, és íme, egy férfiú állt meg előttem fényes ruhában,
31 le hoe re: O Kornelio, jinanjiñe i filolofa’oy, vaho tiahy añatrefan’ Añahare o fatariha’oo.
és ezt mondta: Kornéliusz, a te imádságod meghallgatásra talált, és a te alamizsnáidra emlékezett az Isten.
32 Aa le ampañitrifo e Jopa añe t’i Simona atao Petera, mitobok’ añ’ anjomba’ i Simona mpandòñ’ angozy, añ’ olo-driak’ ao.
Küldj el azért Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, akit Péternek neveznek. Ő Simon tímár házában van szálláson a tenger mellett, s miután eljön, szólni fog neked.
33 Le nampihitrifeko amy zao, vaho nahasoa anay ty fitotsaha’o atoy. Intoañe iaby zahay añatrefan’ Añahare hitsendreñe ze hene saontsy nandilia’ i Talè azo.
Ezért azonnal elküldtem hozzád, és te jól tetted, hogy eljöttél. Most azért mi mindnyájan az Isten előtt állunk, hogy meghallgassuk mindazokat, amiket Isten neked parancsolt.“
34 Aa le nanoka-palie t’i Petera, nanao ty hoe: Toe oniñe henaneo te tsy mirihy ondaty t’i Andrianañahare,
Péter pedig megnyitotta száját, és ezt mondta: „Bizony látom, hogy nem személyválogató az Isten,
35 te mone no’e ze ondaty mañeveñe ama’e naho mitoloñe an-kavantañañe, ndra fifeheañ’ aia aia ty imoneña’e.
hanem minden nemzetben kedves előtte, aki őt féli, és igazságot cselekszik.
36 I tsara niraheñe amo ana’ Israeleoy mitaroñe fifampilon­goañe añam’ Iesoà Norizañey (Ie ro Talè ze he’e):
Ezt az igét, küldte Izrael fiainak, békességet hirdetve a Jézus Krisztus által. Ő a mindenség Ura!
37 Fohi’areo ze raha nañatseke Iehodà, nifototse e Galilia, ie fa añe ty fandiporañe nitaroñe’ i Jaonay—
Ti ismeritek azt a dolgot, mely az egész Júdeában történt, Galileától kezdve, azután a keresztség után, melyet János prédikált,
38 ty nañorizan’ Añahare Iesoà nte Nazareta amy Arofo Masiñey naho an-kaozarañe, ie nimbeo mbeo nanao soa naho nampijangañe ze fonga niforekekè’ i Ratiy, amy te nañimba aze t’i Andrianañahare.
a Názáreti Jézust, hogyan kente fel őt az Isten Szentlélekkel és hatalommal, aki szertejárt jót téve, és meggyógyítva mindenkit, akik az ördög hatalma alatt voltak, mert az Isten volt ő vele.
39 Valolombeloñe amy ze hene nanoe’e an-tanen-Jiosy naho e Ierosaleme ao zahay, ie vinono’ iareo ami’ty nampiradoradoañ’ aze an-katae,
És mi vagyunk bizonyságai mindazoknak, amiket mind a zsidók tartományában, mind Jeruzsálemben cselekedett. Őt azonban megölték, keresztfára feszítve,
40 f’ie natroan’ Añahare amy havilasiy ami’ty andro fahatelo le naboa’e ho vazoho,
de az Isten feltámasztotta harmadnapon, és megadta neki, hogy nyilvánosan megjelenjen;
41 tsy ze fonga ondaty, fa o valolombeloñe jinobon’ Añahare aoloo, zahay nitrao-pikama naho finoñe ama’e ie fa nitroatse amy havilasiy.
de nem az egész népnek, hanem az Istentől eleve választott tanúknak: nekünk, akik együtt ettünk, és együtt ittunk vele, miután feltámadott halottaiból.
42 Le linili’e hitaroñe am’ondatio zahay, hitalily an-katò t’ie i norizan’ Añahare ho mpizaka o veloñeo naho o vilasioy.
És megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot, hogy ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak.
43 Ie ty taroñe’ ze mpitoky iaby, te i tahina’e ty handrambesa’ ze hene miato ama’e fañahan-kakeo.
Róla tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy az ő neve által bűneinek bocsánatát veszi mindenki, aki hisz ő benne.“
44 Ie mbe nisaontsy izay t’i Petera, le nivotrak’ amo nahajanjiñe i tsaraio i Arofo Masiñey.
Mikor még ezeket az igéket mondta Péter, leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták e beszédet.
45 Fonga nilatsa o mpiato sinavatse nindre amy Peterao, amy te nadoañe amo kilakila ondatio ka ty falalà’ i Arofo Masiñey,
Elálmélkodtak a zsidóságból való hívek, mindazok, akik Péterrel együtt mentek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka.
46 ie jinanji’ iareo te nilikoliko naho nandrenge an’ Andrianañahare, le hoe t’i Petera:
Mert hallották, hogy ők nyelveken szólnak, és magasztalják az Istent. Akkor ezt mondta Péter:
47 Ia ty handrara rano am’ iretoañe tsy hilipotse? ie rinambe’ iereo manahak’ antika i Arofo Masiñey!
„Vajon megtagadhatja-e valaki a vizet ezektől, hogy megkeresztelkedjenek, akik ugyanúgy vették a Szentlelket, mint mi is?“
48 Aa le linili’e t’ie ho liporeñe amy tahina’ i Talè Iesoày; le nihalalie’ iereo t’ie hañialo ao andro tsy ampeampe.
És megparancsolta, hogy keresztelkedjenek meg az Úrnak nevében. Akkor kérték őt, hogy maradjon náluk néhány napig.

< Asan'ny Apostoly 10 >