2 Samoela 6

1 Natonto’ i Davide indraike ze hene jinoboñe amy Israele ao, telo ale.

Összegyűjté ezek után Dávid az egész Izráelnek színét, harmincezer embert.

2 Niavotse amy zao t’i Davide rekets’ i maro ama’e boake Baale-Iehoday hañakatse i vatam-pañinan’ Añaharey boak’ ao, i fikanjiañe ty tahina’ Iehovà i Màroy, ie mimoneñe añatrefa’ o kero­beo.

És felkelvén, elméne Dávid az egész néppel együtt, mely vele vala, Júdának városába, Bahalába, hogy elhozza onnét az Isten ládáját, mely Névről, a Seregek Urának nevéről neveztetik, ki ül a Kérubok között.

3 Aa le najoñe an-tsarete vao i vatan’ Añaharey naho nakare’ iereo añ’anjomba’ i Abinadabe e Gibà ao vaho nendese’ i Ozà naho i Akiò ana’ i Abinadabe i sarete vaoy.

És tevék az Isten ládáját új szekérre, és elhozák azt Abinádábnak házától, mely vala a dombon, és Uzza és Ahió, Abinádáb fiai vezetik az új szekeret.

4 Toe na­kare’ iereo añ’ anjomba’ i Abinadabe e Gibà ao i vatam-pañinan’ Añaharey vaho niaolo i vatam-pañinay t’i Akiò.

Elvivék azért azt az Abinádáb házából, mely a dombon vala, az Isten ládájával, és Ahió a láda előtt megyen.

5 Nitsinjake añatrefa’ Iehovà t’i Davide naho i anjomba’ Israele iabiy, am-pañarahañe ze karazan-draha titiheñe nanoeñe an-kazom­batango, naho an-jejobory naho marovany naho fikorin­tsañe naho kantsàñe vaho fikoriñañe.

Dávid pedig és az egész Izráel népe örvendeznek vala az Úr előtt, jegenyefából való minden szerszámokkal, hegedűkkel, lantokkal, dobokkal, sípokkal és czimbalmokkal.

6 Ie nivotrak’ an-toem-pifofoha’ i Nakone eo, le nitakare’ i Ozà i vatam-pañinan’ Añaharey amy t’ie hinetseketse’ o katrakao.

És mikor Nákonnak szérűjére jutának, kinyújtá Uzza az ő kezét az Isten ládájára, és megtartá azt; mert az ökrök félremozdították vala.

7 Aa le nisolebotse amy Ozà ty haviñera’ Iehovà, naho zinevon’ Añahare ty amy fandilara’ey, vaho nihomak’ añ’ ila’ i vatam-pañinan’ Añaharey eo.

Ennekokáért felgerjede az Úr haragja Uzza ellen, és megölé ott őt az Isten vakmerőségéért: és meghala ott az Isten ládája mellett.

8 Nanahelo t’i Davide te finanto’ Iehovà t’i Ozà, aa le natao’e ty hoe Pere­tsozà ty añara’ i toetsey pake henaneo.

És bosszankodék Dávid, hogy az Úr ilyen romlással rontotta meg Uzzát, és nevezé azt a helyet Péres Uzzának, mind e mai napig.

9 Nirevendreveñe amy Iehovà t’i Davide henane zay le nanao ty hoe, Ami’ty akore ty hampombañe i vatam-pañina’ Iehovày mb’ amako mb’etoa?

Megfélemlék azért Dávid azon a napon az Úrtól, és monda: Hogyan jőjjön az Úr ládája én hozzám?

10 le tsy nendese’ i Davide mb’an-drova’ i Davide mb’eo ty vatam-pañina’ Iehovà fe navi’ i Davide mb’añ’anjomba’ i Ovededome, nte-Gate ao.

És nem akará Dávid magához vinni az Úrnak ládáját Dávidnak városába, hanem letéteté azt Dávid a Gitteus Obed Edom házánál.

11 Nitolom-pitobok’ añ’anjomba’ i Ovededome nte-Gate ao telo volañe i vatam-pañina’ Iehovày; le nitahie’ Iehovà t’i Ovede­dome naho o añ’anjomba’e iabio.

És lőn az Úrnak ládája a Gitteus Obed Edom házánál három hónapig, és megáldá az Úr Obed Edomot és egész háznépét.

12 Natalily amy Davide mpanjaka ty hoe, Toe nitahie’ Iehovà ty anjomba’ i Ovededome naho ze ama’e ty amy vatam-pañinan’ Añaharey. Aa le nimb’eo t’i Davide vaho nendese’e boak’ añ’an­jomba’ i Ovededome ao pak’ an-drova’ i Davide an-kafaleañe i vatan’ Añaharey.

És megmondák Dávid királynak ilyen szóval: Megáldotta az Úr az Obed Edom házát és mindenét, a mije van, az Isten ládájáért. És elmenvén Dávid, elvivé az Isten ládáját az Obed Edom házától Dávid városába vígassággal.

13 Ie amy zao, naho fa nandeha enen-dika o ninday i vatam-pañina’ Iehovàio, le nisoroñe ty añombelahy naho ty bania vinondrake.

Mikor pedig azok, a kik az Úr ládáját vitték, hat lépést mentek, áldozék ott egy ökröt és hízott borjút.

14 Nitsinjak’ añatrefa’ Iehovà an-kaozara’e iaby t’i Davide, ie nisikiñe kitambe leny t’i Davide.

Dávid pedig teljes erejéből tánczol vala az Úr előtt, és gyolcs efódot övedzett magára Dávid.

15 Aa le nendese’ i Davide naho ty anjomba’ Israele iaby am-pipazapazahañe naho fipopohañe o tsifan’ añondrio ty vatam-pañina’ Iehovà.

Dávid azért és Izráelnek egész háza felvivék az Úr ládáját énekléssel és trombitaszóval.

16 Ie nimoak’ an-drova’ i Davide ao ty vatam-pañina’ Iehovà, le nitilihitse an-dalan-kede ty Mikale ana’ i Saole naho niisa’e t’i Davide mpanjaka nitribatri­bake naho nitsinjak’ añatrefa’ Iehovà le nitorifihe’e an-tro’e.

Lőn pedig, hogy mikor az Úr ládája Dávid városába ért, Mikál, Saulnak leánya kinéz vala az ablakon, és látván, hogy Dávid király ugrál és tánczol az Úr előtt, megútálá őt szívében.

17 Aa le nazili’ iereo i vatam-pañina’ Iehovày vaho napo’e an-toe’e añivo’ i kivoho naore’ i Davide ho azey le nisoroña’ i Davide engan-koroañe naho engam-panintsiñañe añatrefa’ Iehovà.

Mikor pedig bevitték az Úr ládáját, és elhelyezék azt az ő helyére a sátornak közepére, melyet számára Dávid felállíttatott: akkor áldozott Dávid egészen égőáldozatokat és hálaadó áldozatokat, az Úr előtt.

18 Ie nihenefe’ i Davide ty fisoroñañe o enga oroañeo naho o engam-panintsiñañeo le nitatae’e ondatio ami’ty tahina’ Iehovà’ i Màroy.

Mikor pedig elvégezte Dávid az egészen égőáldozatot, és a hálaadó áldozatot, megáldá a népet a Seregek Urának nevében.

19 Le hene nanjotsoa’e boko-mofo naho fatets-ena naho garatom-balòboke ondatio, i valobohò’ Israeley, lahilahy naho rakemba; vaho nimpoly iaby ondatio, songa mb’añ’ anjomba’e añe.

És osztogattata Dávid mind az egész népnek, Izráel egész seregének, férfiaknak és asszonyoknak, mindenkinek egy-egy lepényt, egy-egy darab húst, és egy-egy kalácsot; és elméne mind az egész nép, kiki az ő házához.

20 Nimpoly ka t’i Davide hitata o añ’ anjomba’eo. Le niakatse nifanalaka amy Davide t’i Mikale anak’ ampela’ i Saole, nanao ty hoe: Akore ty enge’ i mpanjaka’ Israeley anindroany, ie nañafa-tsaroñe aolo’ maso’ o anak’ ampatam-pitoro’eo manahake ty fibongia’ o tsivokatse tsy aman-keña­tseo!

Mikor pedig Dávid hazament, hogy megáldja az ő háznépét is: kijöve Mikál, a Saul leánya Dávid eleibe, és monda: Mily dicsőséges vala ma Izráel királya, ki az ő szolgáinak szolgálói előtt felfosztózott vala ma, mint a hogy egy esztelen szokott felfosztózni!

21 Le hoe t’i Davide amy Mikale, Toe tañatrefa’ Iehovà, ie nijoboñe ahy ambonen-drae’o naho ambone’ i an­jom­ba’e iabiy vaho noriza’e ho mpifelek’ ondati’ Iehovào, hifehe Israele; Aa le hitsinjak’ añatrefa’ Iehovà iraho.

És monda Dávid Mikálnak: Az Úr előtt, ki inkább engem választott, mint atyádat és az ő egész házanépét, hogy az Úr népének, Izráelnek fejedelme legyek, igen, az Úr előtt örvendezém.

22 Toe mbe ho losorako i hatsivokarakoy naho hireke ampahaisahako, fe o mpitoroñ’ ampela nivolañe’oo, ie ro hiasy ahy.

Sőt minél inkább megalázom magamat és minél alábbvaló leszek a magam szemei előtt: annál dicséretreméltóbb leszek a szolgálók előtt, a kikről te szólasz.

23 Toly ndra tsy nanañ’ anake ampara’ ty androm-pivetraha’e t’i Mikale anak’ ampela’ i Saole.

Ennekokáért Mikálnak, Saul leányának nem lőn soha gyermeke az ő halálának napjáig.