2 Samoela 6
1 Natonto’ i Davide indraike ze hene jinoboñe amy Israele ao, telo ale.
Összegyűjtött Dávid újból minden ifjat Izraelben: harmincezret.
2 Niavotse amy zao t’i Davide rekets’ i maro ama’e boake Baale-Iehoday hañakatse i vatam-pañinan’ Añaharey boak’ ao, i fikanjiañe ty tahina’ Iehovà i Màroy, ie mimoneñe añatrefa’ o kerobeo.
Fölkelt és elment Dávid meg az egész nép, mely vele volt, Báalé-Jehúdából, hogy onnan fölvigyék az Isten ládáját, amely neveztetett a Névről, az Örökkévalónak, a seregek Urának nevéről, aki a kerubokon székel.
3 Aa le najoñe an-tsarete vao i vatan’ Añaharey naho nakare’ iereo añ’anjomba’ i Abinadabe e Gibà ao vaho nendese’ i Ozà naho i Akiò ana’ i Abinadabe i sarete vaoy.
Rátették az Isten ládáját új szekérre és elvitték Abínádáb házából, mely a dombon volt; Uzza és Achjó pedig, Abínádáb fiai, vezették az új szekeret.
4 Toe nakare’ iereo añ’ anjomba’ i Abinadabe e Gibà ao i vatam-pañinan’ Añaharey vaho niaolo i vatam-pañinay t’i Akiò.
Elvitték Abínádáb házából, mely a dombon volt, Isten ládájával menve; Achjó pedig ment a láda előtt.
5 Nitsinjake añatrefa’ Iehovà t’i Davide naho i anjomba’ Israele iabiy, am-pañarahañe ze karazan-draha titiheñe nanoeñe an-kazombatango, naho an-jejobory naho marovany naho fikorintsañe naho kantsàñe vaho fikoriñañe.
Dávid pedig és Izrael egész háza játszadoztak az Örökkévaló színe előtt mindenféle ciprusfa hangszereken: hárfákon, lantokon, dobokon, csörgőkön és cimbalmokon.
6 Ie nivotrak’ an-toem-pifofoha’ i Nakone eo, le nitakare’ i Ozà i vatam-pañinan’ Añaharey amy t’ie hinetseketse’ o katrakao.
Midőn a Nákhón szérűhöz értek, Uzza odanyúlt Isten ládájához és megfogta, mert megcsúszott a marha.
7 Aa le nisolebotse amy Ozà ty haviñera’ Iehovà, naho zinevon’ Añahare ty amy fandilara’ey, vaho nihomak’ añ’ ila’ i vatam-pañinan’ Añaharey eo.
Erre föllobbant az Örökkévaló haragja Uzza ellen, és megverte őt ott Isten a vétség miatt; és meghalt ott az Isten ládája mellett.
8 Nanahelo t’i Davide te finanto’ Iehovà t’i Ozà, aa le natao’e ty hoe Peretsozà ty añara’ i toetsey pake henaneo.
És haragjára volt Dávidnak, hogy rést tört az Örökkévaló Uzzán; és elnevezték ama helyet Uzza résének mind e mai napig.
9 Nirevendreveñe amy Iehovà t’i Davide henane zay le nanao ty hoe, Ami’ty akore ty hampombañe i vatam-pañina’ Iehovày mb’ amako mb’etoa?
És megfélemlett Dávid ama napon az Örökkévalótól és mondta: Miképpen jöjjön hozzám az Örökkévaló ládája?
10 le tsy nendese’ i Davide mb’an-drova’ i Davide mb’eo ty vatam-pañina’ Iehovà fe navi’ i Davide mb’añ’anjomba’ i Ovededome, nte-Gate ao.
Nem akarta tehát Dávid magához vitetni az Örökkévaló ládáját Dávid városába; hanem félre vitette Dávid a Gátbeli Óbéd-Edóm házába.
11 Nitolom-pitobok’ añ’anjomba’ i Ovededome nte-Gate ao telo volañe i vatam-pañina’ Iehovày; le nitahie’ Iehovà t’i Ovededome naho o añ’anjomba’e iabio.
És maradt az Örökkévaló ládája a Gátbeli Óbéd-Edóm házában három hónapig; s megáldotta az Örökkévaló Óbéd-Edómot és egész házát.
12 Natalily amy Davide mpanjaka ty hoe, Toe nitahie’ Iehovà ty anjomba’ i Ovededome naho ze ama’e ty amy vatam-pañinan’ Añaharey. Aa le nimb’eo t’i Davide vaho nendese’e boak’ añ’anjomba’ i Ovededome ao pak’ an-drova’ i Davide an-kafaleañe i vatan’ Añaharey.
Tudtára adták Dávid királynak, mondván: Megáldotta az Örökkévaló Óbéd-Edóm házát és mindent ami az övé, Isten ládája kedvéért. Erre elment Dávid és fölvitte az Isten ládáját Óbéd-Edóm házából Dávid városába örvendezés közt.
13 Ie amy zao, naho fa nandeha enen-dika o ninday i vatam-pañina’ Iehovàio, le nisoroñe ty añombelahy naho ty bania vinondrake.
És volt, amint hat lépést léptek az Örökkévaló ládájának vivői, áldozott egy ökröt és hízlalt barmot.
14 Nitsinjak’ añatrefa’ Iehovà an-kaozara’e iaby t’i Davide, ie nisikiñe kitambe leny t’i Davide.
Dávid pedig táncolt egész erővel az Örökkévaló színe előtt; Dávid fel volt övezve len-éfóddal.
15 Aa le nendese’ i Davide naho ty anjomba’ Israele iaby am-pipazapazahañe naho fipopohañe o tsifan’ añondrio ty vatam-pañina’ Iehovà.
Így vitték föl Dávid és Izrael egész háza az Örökkévaló ládáját riadás és harsonaszó mellett.
16 Ie nimoak’ an-drova’ i Davide ao ty vatam-pañina’ Iehovà, le nitilihitse an-dalan-kede ty Mikale ana’ i Saole naho niisa’e t’i Davide mpanjaka nitribatribake naho nitsinjak’ añatrefa’ Iehovà le nitorifihe’e an-tro’e.
Mialatt beért az Örökkévaló ládája Dávid városába, Míkhál, Sául leánya letekintett az ablakon és látta Dávid királyt, amint ugrándozik és táncol az Örökkévaló színe előtt; ekkor lenézte őt szívében.
17 Aa le nazili’ iereo i vatam-pañina’ Iehovày vaho napo’e an-toe’e añivo’ i kivoho naore’ i Davide ho azey le nisoroña’ i Davide engan-koroañe naho engam-panintsiñañe añatrefa’ Iehovà.
Bevitték az Örökkévaló ládáját és fölállították a helyére a sátorban, melyet fölvont számára Dávid, és bemutatott Dávid égőáldozatokat az Örökkévaló színe előtt, meg békeáldozatokat.
18 Ie nihenefe’ i Davide ty fisoroñañe o enga oroañeo naho o engam-panintsiñañeo le nitatae’e ondatio ami’ty tahina’ Iehovà’ i Màroy.
Midőn végzett Dávid azzal, hogy bemutassa az égőáldozatot és békeáldozatokat, megáldotta a népet az Örökkévalónak, a seregek Urának nevében.
19 Le hene nanjotsoa’e boko-mofo naho fatets-ena naho garatom-balòboke ondatio, i valobohò’ Israeley, lahilahy naho rakemba; vaho nimpoly iaby ondatio, songa mb’añ’ anjomba’e añe.
És kiosztott az egész népnek, Izrael egész sokaságának, mind férfinak, mind asszonynak, kinek-kinek egy kerek kenyeret, egy darab húst és egy aszú szőlőlepényt; erre elment a nép, ki-ki a házába.
20 Nimpoly ka t’i Davide hitata o añ’ anjomba’eo. Le niakatse nifanalaka amy Davide t’i Mikale anak’ ampela’ i Saole, nanao ty hoe: Akore ty enge’ i mpanjaka’ Israeley anindroany, ie nañafa-tsaroñe aolo’ maso’ o anak’ ampatam-pitoro’eo manahake ty fibongia’ o tsivokatse tsy aman-keñatseo!
És visszatért Dávid, hogy megáldja a házát, ekkor kijött Míkhál, Sául leánya Dávid elejébe és mondta: Mi dicső volt ma Izrael királya, aki mutatkozott ma szolgáinak szolgálóleányai előtt, amint mutatkozni szokott egyike a léháknak.
21 Le hoe t’i Davide amy Mikale, Toe tañatrefa’ Iehovà, ie nijoboñe ahy ambonen-drae’o naho ambone’ i anjomba’e iabiy vaho noriza’e ho mpifelek’ ondati’ Iehovào, hifehe Israele; Aa le hitsinjak’ añatrefa’ Iehovà iraho.
Erre szólt Dávid Míkhálhoz: Az Örökkévaló színe előtt, aki kiválasztott engem inkább, mint atyádat és egész házát, engem rendelvén fejedelmül az Örökkévaló népe fölé, Izrael fölé – ha játszadozom az Örökkévaló színe előtt,
22 Toe mbe ho losorako i hatsivokarakoy naho hireke ampahaisahako, fe o mpitoroñ’ ampela nivolañe’oo, ie ro hiasy ahy.
úgy hogy még ennél is alázottabbnak látszanám és alacsony volnék szemeimben: a szolgálók előtt, kikről szóltál, mégis dicsőnek látszanám.
23 Toly ndra tsy nanañ’ anake ampara’ ty androm-pivetraha’e t’i Mikale anak’ ampela’ i Saole.
Míkhálnak, Sául leányának pedig nem volt gyermeke halála napjáig.
