< 2 Samoela 24 >
1 Nisolebotse am’ Israele indraike ty haviñera’ Iehovà, le nampitroboe’e amy nampanoeñe i Davide ty hoe: Akia, volilio ondaty e Israele naho e Iehodào.
Ismét felgerjede az Úrnak haragja Izráel ellen, és felingerlé Dávidot ő ellenek, ezt mondván: Eredj el, számláld meg Izráelt és Júdát.
2 Aa le hoe i mpanjakay am’ Ioabe mpifehe’ i valobohòkey, ie mpiama’ey: Akia henaneo, tsitsiho ze hene fifokoa’ Israele boake Dane pake Beere-sevà hamolily ondatio, hahafantarako ty ia’ ondatio.
Monda azért Dávid Joábnak, az ő serege fővezérének: Menj el, járd be Izráelnek minden nemzetségeit, Dántól fogva Beersebáig, és számláljátok meg a népet, hogy tudjam a népnek számát.
3 Le hoe t’Ioabe amy mpanjakay, Ehe ho tovoña’ Iehovà Andrianañahare’o in-jato ondatio, ndra t’ie fire-fire; vaho ho oni-pihainon-talèko mpanjaka; fa ino ty ifalean-talèko mpanjaka o raha zao?
És monda Joáb a királynak: Sokasítsa meg az Úr, a te Istened a népet, s adjon még százannyit, mint a mennyi most van, és lássák azt az én uramnak, a királynak szemei: de miért akarja ezt az én uram, a király?
4 Fe nandrekets’ Ioabe naho o mpiaolo’ i valobohòkeio ty saontsi’ i mpanjakay. Aa le niavotse añatrefa’ i mpanjakay t’Ioabe naho o mpiaolo’ i valobohòkeio, hamolily ondati’ Israeleo.
Azonban hatalmasabb volt a királynak szava a Joábénál és a többi főemberekénél. Kiméne azért Joáb és a többi vezérek a király elől, hogy megszámlálják a népet, az Izráelt.
5 Nitsake Iordaney iereo vaho nitobe e Aroere ao, ankavana’ i rova añivo’ i vavatane’ i Gade tandrife Iazerey;
És általkelének a Jordánon és tábort járának Aroer város mellett jobbkéz felől, Gád völgyében, és Jáser mellett.
6 le niheo mb’e Gilade, naho mb’ an-tanen-Takime-kodsý, naho nivotrake e Dane-jaane, naho niary mb’e Tsidone mb’eo,
Azután menének Gileádba, és a Hodsi alföldére. Innét menének a Dán Jáán mellé, és Sídon környékére.
7 naho niheo mb’amy rova aman-kijoli’ i Tsorey, naho mb’amo hene rova’ o nte-Kivìo naho o nte-Khanàneo naho nimb’ atimo’ Iehoda mb’e Beere-sevà mb’eo.
Ezután menének a Tírus erős városához, és a Hivveusoknak és Kananeusoknak minden városaiba. Innét menének a Júdának dél felől való részére, Beersebába.
8 Aa le nimb’eo mb’eo amy tane iabiy iereo vaho nivotrake e Ierosalaime ao, ie nahamodo sive volañe mitovoñ’ andro roa-polo.
És mikor bejárták az egész országot, hazamenének Jeruzsálembe, kilencz hónap és húsz nap mulva.
9 Natolo’ Ioabe amy mpanjakay i iake namoliliañe do’ey, le valo hetse t’indaty manjofake, mpitàm-pibara e Israele ao, le lime-hetse ty lahilahi’ Iehoda.
És beadá Joáb a megszámlált népnek számát a királynak; és Izráelben nyolczszázezer erős fegyverfogható férfi, és Júda nemzetségében ötszázezer férfiú vala.
10 Aa ie fa nañiake ondatio t’i Davide le namofok’ aze ty arofo’e. Le hoe t’i Davide amy Iehovà; ra’elahy ty hakeoko amy nanoekoy; fe amy zao ry Iehovà, miambane ama’o, apoho ty tahi’ o mpitoro’oo amy hagegeañe nanoekoy.
Minekutána pedig Dávid a népet megszámlálta, megsebhedék az ő szíve, és monda Dávid az Úrnak: Igen vétkeztem abban, a mit cselekedtem. Azért most, óh Uram, vedd el, kérlek, a te szolgádnak álnokságát; mert felette esztelenül cselekedtem!
11 Ie nitroatse maraindray t’i Davide le niheo amy Gade mpitoky, i mpitoki’ i Davidey, ty tsara’ Iehovà nanao ty hoe:
És mikor felkelt reggel Dávid, szóla az Úr Gád prófétának, a ki Dávidnak látnoka vala, ezt mondván:
12 Akia saontsio Amy Davide: Inao ty tsara’ Iehovà: Hitolorako telo; joboño ty hanoako.
Menj el, és szólj Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Három dolgot adok elődbe, válaszd egyiket magadnak ezek közül, hogy a szerint cselekedjem veled.
13 Aa le nimb’ amy Davide mb’eo t’i Gade le nanoa’e ty hoe: Hivotraha’ ty san-kerè fito taoñe an-tane’o ao? hera hitriban-day telo volan-drehe añatrefan-drafelahi’o mañoridañe azo? ke ho telo andro an-tane’o ao ty angorosy? Mivetsevetsea, vaho itsakoreo ty vale’e habaliko amy nañirak’ ahiy.
Elméne azért Gád Dávidhoz, és tudtára adá néki, és monda néki: Akarod-é, hogy hét esztendeig való éhség szálljon földedre? Vagy hogy három hónapig ellenségeid előtt bujdossál és ellenséged kergessen téged? Vagy hogy három napig döghalál legyen országodban? Most gondold meg és lásd meg, micsoda választ vigyek annak, a ki engem elküldött.
14 Aa le hoe t’i Davide amy Gade, vata’e ampoheke iraho; hamake hihotrak’ am-pità’ Iehovà tika henaneo; fa ra’elahy ty fiferenaiña’e; le ko anga’o hikorovok’ am-pitá’ ondaty.
És monda Dávid Gádnak: Felette igen szorongattatom; de mégis, hadd essünk inkább az Úr kezébe, mert nagy az ő irgalmassága, és ne essem ember kezébe.
15 Aa le nirahe’ Iehovà am’ Israele mifototse amy maraiñey am-para’ i namantañañey ty angorosy; le fito-ale t’indaty nihomake boake Dane pake Beere-sevà añe.
Bocsáta annakokáért az Úr döghalált Izráelre, reggeltől fogva az elrendelt ideig, és meghalának a nép közül Dántól fogva Beersebáig, hetvenezer férfiak.
16 Aa ie nañity fitañe mb’e Ierosalaime mb’eo hamongora’e aze, i anjeliy, le najihe’ Iehovà i hankàñey, vaho nanoe’e ty hoe amy anjely nanjamañe ondatioy, Soa izay, ajihero ty fità’o. Ie amy izay tan-toem-pifofoha’ i Araonà nte-Iebose i anjeli’ Iehovày.
És mikor felemelte kezét az angyal Jeruzsálem ellen is, hogy azt is elpusztítsa, megelégelé az Úr a veszedelmet, és monda az angyalnak, a ki a népet öli vala: Elég immár, hagyd el. Az Úrnak angyala pedig vala a Jebuzeus Arauna szérűje mellett.
17 Le hoe t’i Davide am’ Iehovà, ie nahaoniñe i anjely nampibaibay ondatioy: Toe nanao hakeo iraho, izaho ty nanao i hamengohañey; fa o añondry retoañe, ino ty nanoe’ iereo? Mihalaly ama’o, lonik’ abey te ho amako naho añ’ anjomban-draeko ty fità’o.
És szóla Dávid az Úrnak, mikor látta az angyalt, a ki a népet vágja vala, és monda: Ímé én vétkeztem és én cselekedtem hamisságot, de ezek a juhok ugyan mit cselekedtek? Kérlek, inkább forduljon a te kezed ellenem és az én atyámnak háznépe ellen.
18 Aa le niheo mb’amy Davide mb’eo amy àndroy t’i Gade, nanao ty hoe ama’e, ampitroaro kitrely an-toem-pifofoha’ i Araonà nte-Iebose eo t’Iehovà.
Méne azért Gád Dávidhoz azon a napon, és monda néki: Eredj, menj el, és rakass oltárt az Úrnak a Jebuzeus Araunának szérűjén.
19 Aa le nionjoñe mb’eo t’i Davide amy tsara’ Iehovà tinaro’ i Gadey.
És elméne Dávid Gádnak beszéde szerint, a mint az Úr megparancsolta vala.
20 Ie niandra t’i Araonà le nahaisake i mpanjakay naho o mpitoro’eo nimb’ama’e mb’eo, naho niavotse mb’eo t’i Araonà nibokobokok’ amy mpanjakay, niatre-tane ty lahara’e,
És feltekintvén Arauna, látá, hogy a király az ő szolgáival ő hozzá megy; és Arauna kimenvén, meghajtá magát a király előtt, arczczal a föld felé.
21 vaho hoe t’i Araona, Akore te nivotrak’ amy mpitoro’ey ty talèko mpanjaka? Le hoe t’i Davide: Ty hikalo ama’o ty toem-pifofoha’o, handranjia’ay kitrely amy Iehovà, hampijihetse i angorosiy am’ondatio.
És monda Arauna: Mi az oka, hogy az én uram, a király az ő szolgájához jő? Felele Dávid: Azért, hogy megvegyem tőled e szérűt, és oltárt építsek ezen az Úrnak, hogy megszünjék a csapás a nép között.
22 Le hoe t’i Araona amy Davide, Ee te ho rambese’ i talèko mpanjakay ze atao’e mahasoa ho enga’e; ingo o añombe hisoroñañeo naho o haraom-pamofohañeo vaho o jokan’ añombeo ho hatae’e.
Monda Arauna Dávidnak: Vegye el hát az én uram, a király, és áldozza fel, a mi néki tetszik. Ímhol vannak az ökrök az áldozathoz; a boronák és az ökrök szerszámai pedig fa helyett;
23 Ie iaby zao ty atolo’ i Araona amy mpanjakay. Natovo’ i Araona amy mpanjakay ty hoe, Ee t’ie ho no’ Iehovà Andrianañahare’o.
Arauna mindezt, óh király, a királynak adja. És monda Arauna a királynak: A te Urad Istened engeszteltessék meg általad.
24 Fe hoe i mpanjakay amy Araona, Aiy; tsy mete tsy hikaloako ami’ ty vili’e. Mbore tsy ho soroñeko am’ Iehovà Andrianañahareko ty tsy amam-bily. Aa le kinalo’ i Davide ami’ty sekele limam-polo i toem-pifofohañey naho o añombeo;
Monda pedig a király Araunának: Nem, hanem pénzen veszem meg tőled, mert nem akarok az Úrnak, az én Istenemnek ingyen való áldozatot áldozni. Megvevé azért Dávid azt a szérűt és az ökröket ötven ezüst sikluson.
25 teo ty nandranjia’ i Davide kitrely am’ Iehovà, le nisoroñe engan-koroañe naho engam-panintsiñañe. Izay ty nisolohoañe amy Iehovà i taney, nampijihetse i angorosiy am’Israele.
És oltárt építe ott Dávid az Úrnak, és áldozék egészen égő és hálaáldozattal; és megkegyelmeze az Úr a földnek, és megszünék a csapás Izráelben.