2 Mpanjaka 9
1 Tinoka’ i Elisà mpitokiy ty raik’ amo anam-pitokio, le hoe re ama’e: Diaño o toha’oo, le tintino an-taña’o ty paki-menake toy, vaho akia mb’e Ramote-gilade añe.
Elizeus próféta pedig szólíta egyet a próféták fiai közül, és monda néki: Övezd fel derekadat, és vedd kezedbe e korsócska olajat, és menj el Rámóth Gileádba.
2 Ihe mivotrak’ eo, paiao t’Ieho ana’ Iehosafate, ana’ i Nimsý, le mimoaha ao vaho ampiongaho añivo’ o rahalahi’eo, le ampiziliho an-traño, añ’efe’e ao.
És menj be oda, és nézd meg, hol van Jéhu, Josafátnak, a Nimsi fiának fia. Mikor pedig oda érsz, költsd fel őt az ő atyjafiai közül, és vidd be a belső kamarába,
3 Rambeso amy zao i paki-menakey, le adoaño añambone’e eo vaho ano ty hoe: Hoe ty nafè’ Iehovà; fa norizako ho mpanjaka’ Israele irehe. Le sokafo i lalañey naho mivoratsaha vaho ko mihenekeneke.
És vedd elő e korsócska olajat, és töltsd az ő fejére, ezt mondván: Azt mondja az Úr: Téged kentelek királylyá Izráelen! És az ajtót kinyitván, fuss el, és semmit ott ne időzz.
4 Aa le nihitrike mb’e Ramote-Gilade añe i ajalahy anam-pitokiy.
És elment az ifjú, a próféta tanítványa, Rámóth Gileádba.
5 Ie pok’eo, hehe te niambesatse eo o mpifehe’ i valobohòkeio; le hoe re; Nafantok’ ama’o iraho, ry mpifehe. Le hoe t’Ieho. Ama’ ia, amy zahay iaby toa? le hoe re: Ama’o, ry mpifehe.
És mikor bement, ímé a seregek fejedelmei ott ültek együtt, és ő monda: Beszédem volna veled, fejedelem! És monda Jéhu: Kivel volna beszéded ennyiőnk közül? És monda: Te veled, fejedelem!
6 Aa le niongake re nimoak’ añ’ anjomba ao, le nadoa’e amy añ’ambone’ey i menakey, le nanoa’e ty hoe: Hoe ty nafè’ Iehovà, Andrianañahare’ Israele; fa norizako ho mpanjaka’ ondati’ Iehovào irehe, hifeleke Israele.
Felkele azért, és bement a házba, és fejére tölté az olajat, és monda néki: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: Királylyá kentelek téged az Úrnak népén, az Izráelen,
7 Le ho zevoñe’o ty anjomba’ i Akabe talè’o, hañavahako ty lio’ o mpitoroko mpitokio naho ze hene lio’ o mpitoro’ Iehovà am-pità’ Iizebeleo.
Hogy elveszítsed Akhábnak, a te uradnak háznépét; mert bosszút állok az én szolgáimnak, a prófétáknak véréért, és mind az Úr szolgáinak véréért Jézabelen.
8 Fonga havetrake ty anjomba’ i Akabe naho songa haitoako amy Akabe ze mamany an-kijoly ke t’ie mirohy he midada e Israele ao.
És kivész egészen az Akháb háza, és kigyomlálom mind az Akhábhoz tartozókat, még az ebet is, mind a berekesztettet, mind az elhagyottat Izráelben;
9 Le hampanahafeko amy anjomba’ Iarovame ana’ i Nebate naho ty anjomba’ i Baasa ana’ i Akiiày ty anjomba’ i Akabe.
És olyanná teszem az Akháb házát, mint Jeroboámnak, a Nébát fiának házát, és mint Baasának, az Ahija fiának házát.
10 O amboao ty hihinañe Iizebele an-tete’ Iezreele ey le tsy eo ty handeveñe aze. Sinoka’e amy zao i lalañey le nibotatsake mb’eo.
Jézabelt pedig az ebek eszik meg Jezréel mezején, és nem lesz, a ki eltemesse őt. És kinyitván az ajtót, elfutott.
11 Niavotse mb’amo mpitoro’ i talè’eio mb’eo t’Ieho; le hoe ty raik’ ama’e; Hene soa hao? Ino ty nomba’ i seretsey ama’o? le hoe re am’ iereo: Fohi’ areo indatiy naho i enta’ey.
És mikor Jéhu kiment az ő urának szolgáihoz, mondának néki: Békességes-é a dolog? Miért jött e bolond hozzád? És felele nékik: Hiszen ismeritek ez embert és az ő beszédét!
12 Le hoe iereo: Vande izay; ehe atalilio ama’ay. Le hoe re: Hoe zao naho zao ty nisaontsie’e ami’ty hoe; Hoe ty nafè’ Iehovà; fa norizako ho mpanjaka’ Israele irehe.
És mondának: Hazugság! Mondd meg az igazat. És monda: Így s így szóla nékem, mondván: Azt mondja az Úr: Királylyá kentelek téged Izráelen.
13 Nalisa amy zao, songa nangalake i sarimbo’ey, le nalafi’e ambane’e eo amy fanongà amboney, vaho pinopò’ iereo i antsivay le nanao ty hoe; Mpanjaka t’Ieho!
Akkor nagy sietséggel kiki mind vevé az ő ruháját, és alája terítették a grádics felső részére és megfuvaták a harsonákat, és kikiálták: Jéhu uralkodik!
14 Aa le kinilili’ Ieho ana’ Iehosafate, ana’ i Nimsý t’Iorame—ie amy zao fa nañambeñe i Ramote-gilade t’Iorame, naho Israele iaby, ty amy Kazaele mpanjaka’ i Arame
Így ütött pártot Jéhu, Josafátnak, a Nimsi fiának fia, Jórám ellen. Jórám pedig ott táborozott volt Rámóth Gileád alatt az egész Izráellel, Hazáel, Siria királya ellen.
15 fe nimpoly mb’e Iezreele ao t’Iorame hijangaña’e amo fere natolo’ o nte-Arameo aze t’ie nialy amy Kazaele mpanjaka’ i Arameio. —Le hoe t’Ieho, Naho zao ty safiri’ areo, le ko apo’ areo ndra raike tsy hipoliotse boak’ an-drova hañitrike talily e Iezreele añe.
De visszatért volt Jórám király, hogy magát Jezréelben gyógyíttassa a sebekből, a melyeket a Siriabeliek ütöttek rajta, mikor Hazáel, Siria királya ellen harczolt. És monda Jéhu: Ha néktek is úgy tetszik, ne engedjetek senkit kimenni a városból, a ki elmenjen és hírül vigye ezt Jezréelbe.
16 Aa le nijoñ’an-tsarete t’Ieho, nimb’ e Iezreele mb’eo; amy te natindry ao t’Iorame; naho nizotso mb’eo ka t’i Ahkazià mpanjaka’ Iehodà hitilike Iorame.
És befogatott Jéhu, és elment Jezréelbe, a hol Jórám feküdt, és a hova Akházia is, a Júda királya lement volt, hogy meglátogassa Jórámot.
17 Nahatalake i firimboña’ Iehoy ie nigodañe mb’eo ty mpijilo am-pitalakesañ’ abo’ Iezreele ey, le hoe re: Mahatrea mpirai-lia iraho. Le hoe t’Iorame, Angalao mpiningi-tsoavala vaho ampihitrifo hifanalaka am’ iereo, hanao ty hoe: An-kanintsiñe hao?
Mikor pedig az őrálló, a ki Jezréelben a tornyon állott, meglátta Jéhu seregét, hogy jő, monda: Valami sereget látok. Akkor monda Jórám: Válaszsz egy lovast és küldj eléjök, és mondja ezt: Békességes-é a dolog?
18 Aa le ninigitse an-tsoavala ty hifanalaka am’ iereo vaho nanao ty hoe: Hoe i mpanjakay: an-kanintsim-bao? Le hoe t’Ieho: Hanoe’o ino ze o fañanintsiñe zao? Miotaha mb’ ambohoko ao. Le hoe i mpijiloy; Niheo am’ iereo mb’eo i ìrakey fe tsy mimpoly.
És oda lovagolt a lovas eléjük, és monda: Azt kérdi a király: Békességes-é a dolog? Felele Jéhu: Mi gondod van a békességgel? Kerülj a hátam mögé. Megjelenté pedig ezt az őrálló, mondván: Hozzájok ment ugyan a követ; de nem tért vissza.
19 Niraheñe an-tsoavala ka ty faharoe, ie pok’ ama’e eo le nanao ty hoe: Hoe i mpanjakay: Am-pañanintsiñe hao? le hoe ty natoi’ Ieho: Hanoe’o ino ze o fañanintsiñe zao? Miotaha mb’ ambohoko ao.
Akkor elküldött egy másik lovast, a ki hozzájok ment, és monda: Azt kérdi a király: Békességes-é a dolog? Felele Jéhu: Mi gondod van a békességgel? Kerülj a hátam mögé.
20 Le hoe i mpijiloy: Nifanalaka’e, fe tsy mimpoly; toe manahake ty findesa’ Ieho ana’ i Nimsý i findesa’ey; ie mpitrantràñe.
Hírül adá ezt is az őrálló, mondván: Hozzájok ment ugyan; de nem jött vissza. De a hajtás olyan, mint Jéhunak, a Nimsi fiának hajtása; mert mint egy őrült, úgy hajt.
21 Le hoe t’Iorame, Halankaño! Le hinalanka’ iereo ty sarete’e: Aa le niavotse mb’eo t’Iorame mpanjaka’ Israele naho i Ahkazià mpanjaka’ Iehodà, songa an-tsarete’e, nionjomb’eo hifanalaka am’ Ieho, vaho nisalakaeñe an-tete’ i Nabote nte-Iezreele ey.
Akkor monda Jórám: Fogjatok be! És befogván az ő szekerét, kiméne Jórám, az Izráel királya, és Akházia, a Júda királya, mindenik a maga szekerén, Jéhu eleibe, és a Jezréelbeli Nábót mezején találkoztak vele.
22 Ie amy zao, naho niisa’ Iehorame t’Ieho, le nanao ty hoe: an-kanintsiñe hao, ry Ieho? Le hoe ty natoi’e: Fañanintsiñ’ aia? kanao tsifotofoto o hakarapiloa’ Iizebele rene’oo naho o famoreha’eo?
És mikor meglátta Jórám Jéhut, monda: Békességes-é a dolog, Jéhu? Felele ő: Mit békesség?! Mikor Jézabelnek, a te anyádnak paráznasága és varázslása mindig nagyobb lesz!
23 Nabali’ Iorame i sarete’ey le nitriban-day le nanoe’ ty hoe amy Ahkazià, Fitak’ ate ry Ahkazià.
Akkor megfordítá Jórám az ő kezét és futni kezde, és monda Akháziának: Árulás ez, Akházia?
24 Fe nabitso’ Ieho an-kaozara’e iaby i fale’ey, naho trinofa’e an-tsakamamovo’e eo t’Iorame naho nipotitse ami’ty fo’e ao i ana-paley, vaho nitsingoritrìtse an-tsarete’e ao.
Jéhu pedig meghúzván az ívét, Jórámot hátba lövé a lapoczkák között úgy, hogy a szívén ment át a nyíl, és lerogyott a szekérben.
25 Le hoe t’Ieho amy Bidkare, mpifehe’ey. Endeso, naho avokovokò an-tete’ i Nabote nte-Iezreele ao. Tiahio t’ie nihoridañen-tika t’i Akabe rae’e le hoe ty nitsarae’ Iehovà ty ama’e:
És monda Bidkárnak, az ő hadnagyának: Fogd meg és vesd a Jezréelbeli Nábót mezejére; mert emlékezz csak vissza, mikor mi, én és te, ketten az ő atyja, Akháb után lovagoltunk, és az Úr ő felőle ezt a fenyegetést mondotta:
26 Toe nitreako omale ty lio’ i Nabote naho ty lio’ o ana’eo, hoe t’Iehovà, le havahako an-tetek’ atoy irehe, hoe t’Iehovà. Aa le endeso re avokovokò amy tetekey ty amy tsara’ Iehovà zay.
Bizonyára megkeresem a Nábót vérét és az ő fiainak vérét, a melyet tegnap láttam, azt mondja az Úr: Azért megfizetek néked ezen a szántóföldön, azt mondja az Úr: Most azért fogjad őt, és vesd a szántóföldre, az Úr beszéde szerint.
27 Ie niisa’ i Ahkazià mpanjaka’ Iehodà le nitsondemboke ty lay mb’ an-dala’ i trañon-goloboñey mb’eo, le nañorik’ aze t’Ieho, nanao ty hoe: Tomboho an-tsarete’e ao, ie ka, le nivoa amy fionjonam-be Gore mb’eo marine’ Ibleame ey naho niherereake mb’e Megidò mb’eo vaho nihomak’ao.
Akházia pedig, a Júda királya, mikor látta ezt, futni kezde a kert házának útján; de Jéhu utána menvén, monda: Ezt is vágjátok le a szekérben és megsebesíték őt a Gúr hágójánál, a mely Jibleám mellett van; és ő Megiddóba menekülvén, ott meghalt.
28 Nitakone’ o mpitoro’eo mb’e Ierosalaime mb’eo vaho nalenteke an-kiborin-droae’e an-drova’ i Davide ao.
És az ő szolgái elvitték őt szekéren Jeruzsálembe, és eltemették az ő sirboltjába az ő atyáival a Dávid városában.
29 An-taom-paha-folo-raik’ ambi’ Iorame ana’ i Akabe ty niorota’ i Ahkazià nifehe Iehodà.
Akházia pedig uralkodni kezdett Júdában Jórámnak, az Akháb fiának tizenegyedik esztendejében.
30 Ie nivotrake e Iezreele ao t’Ieho, le tsinano’ Iizebele; le binatra’e o maso’eo naho sinatro’e i loha’ey, vaho nitilihitse an-dalan-kede.
És mikor Jéhu Jezréelbe ment és Jézabel ezt meghallotta, arczát megékesíté kenettel, felékesítette fejét, és kitámaszkodott az ablakon.
31 Aa ie nimoak’ an-dalam-bey eo t’Ieho, le hoe i rakembay: Nampanintsiñañe hao t’i Zimrý t’ie namono i talè’ey?
És mikor Jéhu bevonult a kapun, monda: Békesség van-é, óh Zimri! uradnak gyilkosa?
32 Niandra laharañe mb’ amy lalan-kedey re nanao ty hoe: Ia ty mpiamako? Ia? Nitangarike ama’e ty mpiatrake telo ndra roe.
Ő pedig feltekintve az ablakra, monda: Ki van ott velem? Ki? És alátekintett két vagy három főember.
33 Le hoe re: Avokovokò. Aa le nafetsa’ iareo ambane naho nifitse amy rindriñey naho amo soavalao ty lio’e vaho nilialian-tomboke.
És monda azoknak: Vessétek alá őt. És aláveték, és az ő vére szétfrecskendezett a falra és a lovakra, és eltapodtatá őt.
34 Ie nizilik’ ao naho nikama naho ninoñe; le hoe re, Ehe henteo i rakembam-pàtsey, le aleveño; amy t’ie anam-panjaka.
Bemenvén pedig oda, evett és ivott, és monda: Nézzetek utána annak az átkozottnak és temessétek el; hiszen mégis csak király leánya.
35 Aa ie nimb’ eo handeveñe aze, tsy nanjo naho tsy i haran-doha’ey naho o tombo’eo naho o lela-pità’eo,
De mikor kimentek, hogy eltemetnék őt, már semmit sem találtak belőle, csak a koponyáját, a lábait és a keze fejeit.
36 le nimpoly iereo nitalily ama’e; le hoe re: Izay ty nitsara’ Iehovà nampisaontsie’e i mpitoro’e Elià nte-Tisbý, ty hoe: An-toe’ Iezreele eo ty hihinana’ o amboao ty nofo’ Iizebele;
És visszamenvén, megmondák néki, és ő monda: Ez az Úr beszéde, a melyet szólott az ő szolgája, Thesbites Illés által, mondván: Az ebek eszik meg Jézabel testét a Jezréel földén,
37 vaho ho tay ambone’ ty toe’ Iezreeele eo ty lolo’e; tsy mone hatao’ ty hoe: Etoa t’Iizebele.
És olyan lesz Jezréel földjén a Jézabel teste, mint a mezőn a ganéj, úgy, hogy senki meg nem mondhatja: Ez Jézabel!
