2 Korintiana 6
1 Aa kanao mifanehake, risihe’ay anahareo ty tsy handrambe ty hasoan’ Añahare vaho hilesa.
Mint Istennel együtt munkálkodók, intünk is titeket, hogy ne vegyétek hiába az Isten kegyelmét.
2 Fa hoe re: Nitsanoñ’ azo iraho ami’ty andro mete vaho nañolotse azo ami’ty androm-pandrombahañe. Inao, henaneo ty sa mete; Henanekeo i androm-pandrombahañey.
Mert ő mondja: „A kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, itt van a kegyelem ideje, íme itt van az üdvösség napja!“
3 Tsy anoe’ay ty hampitsikapy iaia ama-ndra inoñ’ inoñe, kera ho tiñeañe i fitoroñañey.
Senkinek sem adunk alkalmat a megütközésre, hogy szolgálatunkat ne szidalmazzák,
4 Fe, ventè’ay amy ze he’e t’ie mpitoron’ Añahare: am-pifeahañe mañore, an-kaloviloviañe, an-koheke, am-pamorekekeañe,
hanem úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái, sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban,
5 am-pofoheñe, am-porozò ao, am-pandragaragàñe, an-kamokorañe, ie azo ty tsareke, le an-kasalikoañe,
vereségben, tömlöcben, háborúságban, küszködésben, virrasztásban, böjtölésben,
6 an-kalio-tahiñe, am-paharendrehañe, am-pahaliñisañe, an-tretre amy Arofo Masiñey vaho an-koko tsy voroteñe,
tisztaságban, ismeretben, hosszútűrésben, szívességben, Szentlélekben, képmutatás nélküli szeretetben,
7 an-tsara vantañe, an-kaozaran’ Añahare, am-pialian-kavañonañe am-pitàn-kavana naho havia,
igazmondásban, Isten erejében, az igazságnak támadó és védő fegyverzetében,
8 he asiñeñe ke mavoeñe, he fosaeñe ke rengèñe; atao mpamañahy f’ie mahity;
dicsőségben és gyalázatban, rágalmazásban és dicséretben, mint ámítók, és mégis igazak,
9 hoe tsy fohiñe fe arofoanañe; hoe mikenkañe fe hehe t’ie veloñe; nililoveñe fe tsy vinono;
mint ismeretlenek, és mégis jól ismertek, mint megholtak és mégis élők, mint ostorozottak, de meg nem öltek,
10 hoe mandala f’ie nainai’e mandia taroba; hoe rarake fe mampañaleale ty maro; hoe poi’e te mone kila anay.
mint bánkódók, noha mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint szűkölködők, de mindennel bírók.
11 O ry nte-Korinto! manoka-palie ama’ areo zahay, mivañavaña o tro’aio.
Szánk megnyílt, szívünk kitárult előttetek, korinthusiak.
12 Tsy t’ie manebañe anahareo, fe azi’ ty añova’ areo ao.
Nem mi vagyunk szűkkeblűek irántatok, hanem ti irántunk!
13 Antao hifampira—hoe mirehake aman’ ajaja raho—midañadañà troke ka.
Viszonzásul – mint gyermekeimhez szólok – tárjátok ki ti is szíveteket!
14 Ko miharo joka amo tsy miatoo. Fa ino ty itraofa’ ty havantañañe ami’ty tsi-fañorihan-Kake? ke ino ty iharoa’ ty zava ami’ty ieñe?
Ne húzzatok közös igát a hitetlenekkel, mert mi köze van az igazságnak a gonoszsághoz, vagy mi köze van a sötétségnek a világossághoz?
15 He akore ty hitraofa’ i Norizañey saontsy amy Beliale? ke ino ty iharoa’ ty mpiato ami’ty tsy miato?
Hogyan egyezhetne meg Krisztus a Béliállal? Vagy mi köze van a hívőnek a hitetlenhez?
16 Aia ty hitraofa’ i anjomban’ Añaharey amo sampon-drahao? toe Anjomban’ Añahare veloñe tika. Fa hoe t’i Andrianañahare: Himoneñe am’ iareo ao iraho, naho ho mbeo’mbeo am’ iereo, le ho Andrianañahare’ iareo iraho, vaho h’ondatiko iereo.
Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert ti az élő Isten temploma vagytok, amint Isten mondta: „Bennük lakom és közöttük járok, és Istenük leszek, és ők népem lesznek!“
17 Aa le miakara am’iereo, vaho miavaha, hoe t’i Talè. Ko mitsapa raha faly, le hampihovaeko nahareo.
Ezért tehát menjetek ki közülük és szakadjatok el tőlük, ezt mondja az Úr, és tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket.
18 Ho Rae’ areo iraho, vaho ho ana-dahiko naho anak-ampelako nahareo, hoe t’i Talè Tsitongerèñe.
És én Atyátok leszek, ti pedig fiaim és leányaim, – ezt mondja a mindenható Úr.
