< 2 Korintiana 3 >

1 Mamototse maniom-batañe in­draike hao zahay? ke t’ie, manahake o ila’eo, mipay taratas-pañiniañe ho ama’areo, he taratas-pañiniañe boak’ ama’areo?
Ἀρχόμεθα πάλιν ἑαυτοὺς συνιστάνειν; ἢ μὴ χρῄζομεν ὥς τινες συστατικῶν ἐπιστολῶν πρὸς ὑμᾶς ἢ ἐξ ὑμῶν;
2 Inahareo ro taratasi’ay pinatetse añ’ arofo’ay atoañe, fohiñe naho vakie’ ze kila ondaty,
ἡ ἐπιστολὴ ἡμῶν ὑμεῖς ἐστε, ἐνγεγραμμένη ἐν ταῖς καρδίαις ἡμῶν, γινωσκομένη καὶ ἀναγινωσκομένη ὑπὸ πάντων ἀνθρώπων·
3 ie malange te taratasi’ i Norizañe toroñe’aiy, tsy sinokitse an-dranomainte fa amy Arofon’ Añahare veloñey, tsy an-takelam-bato fa an-takelan-tro’ ondaty.
φανερούμενοι ὅτι ἐστὲ ἐπιστολὴ Χριστοῦ διακονηθεῖσα ὑφ’ ἡμῶν, ἐνγεγραμμένη οὐ μέλανι ἀλλὰ πνεύματι θεοῦ ζῶντος, οὐκ ἐν πλαξὶν λιθίναις ἀλλ’ ἐν πλαξὶν καρδίαις σαρκίναις.
4 Izay ty fatokisa’ay aman’ Añahare añamy Norizañey.
πεποίθησιν δὲ τοιαύτην ἔχομεν διὰ τοῦ Χριστοῦ πρὸς τὸν θεόν.
5 Tsy te zahay ro mañeva hivolañe t’ie maha-pi-draha, fa boak’ aman’ Añahare ty faha­lefea’ay,
οὐχ ὅτι ἀφ’ ἑαυτῶν ἱκανοί ἐσμεν λογίσασθαί τι ὡς ἐξ ἑαυτῶν, ἀλλ’ ἡ ἱκανότης ἡμῶν ἐκ τοῦ θεοῦ,
6 Ie ka ty nampahafaritse anay ho mpitoro’ i fañina vaoy; ie tsy an-tsokitse, fa amy Arofoy; mahafate i sokitsey, fe mahaveloñe i Arofoy.
ὃς καὶ ἱκάνωσεν ἡμᾶς διακόνους καινῆς διαθήκης, οὐ γράμματος ἀλλὰ πνεύματος· τὸ γὰρ γράμμα ἀποκτέννει, τὸ δὲ πνεῦμα ζῳοποιεῖ.
7 Aa naho an’ engeñe ty nitotsaha’ i fitoroñam-pihomahañe an-tsokitse pinatetse am-batoy, ie tsy nahafitalatse ty lahara’ i Mosè o ana’ Is­ra­eleo ty amy engen-dahara’ey—ie nipoa-mavo,
εἰ δὲ ἡ διακονία τοῦ θανάτου ἐν γράμμασιν ἐντετυπωμένη λίθοις ἐγενήθη ἐν δόξῃ, ὥστε μὴ δύνασθαι ἀτενίσαι τοὺς υἱοὺς Ἰσραὴλ εἰς τὸ πρόσωπον Μωϋσέως διὰ τὴν δόξαν τοῦ προσώπου αὐτοῦ τὴν καταργουμένην,
8 aa tsy handikoatse izay ty enge’ o fitoroñan’ arofoo?
πῶς οὐχὶ μᾶλλον ἡ διακονία τοῦ πνεύματος ἔσται ἐν δόξῃ;
9 Ie nanañ’ engeñe ty fitoroñam-pañozoñañe, sandrake te itoboaran’ engeñe ty fitoroñan-kavañonañe.
εἰ γὰρ τῇ διακονίᾳ τῆς κατακρίσεως δόξα, πολλῷ μᾶλλον περισσεύει ἡ διακονία τῆς δικαιοσύνης δόξῃ.
10 Aa naho oharañe ami’ty engeñe mitoabotse toy, le tsy aman’ engeñe henaneo i nirengèñe taoloy.
καὶ γὰρ οὐ δεδόξασται τὸ δεδοξασμένον ἐν τούτῳ τῷ μέρει εἵνεκεν τῆς ὑπερβαλλούσης δόξης.
11 Fa naho nanañ’ engeñe i mipoa-mavoy, antsake te hanam-bolonahetse i tsy mete modoy.
εἰ γὰρ τὸ καταργούμενον διὰ δόξης, πολλῷ μᾶλλον τὸ μένον ἐν δόξῃ.
12 Aa kanao izay o fitamà’aio, le ra’e­lahy ty fahavania’ay,
Ἔχοντες οὖν τοιαύτην ἐλπίδα πολλῇ παρρησίᾳ χρώμεθα,
13 f’ie tsy manahake i Mosè nikolopofa’ ty lamba marerarera an-dahara’e tsy mone hitolom-pangareke aze o ana’ Israeleo ampara’ t’ie nimavo,
καὶ οὐ καθάπερ Μωϋσῆς ἐτίθει κάλυμμα ἐπὶ τὸ πρόσωπον ἑαυτοῦ, πρὸς τὸ μὴ ἀτενίσαι τοὺς υἱοὺς Ἰσραὴλ εἰς τὸ τέλος τοῦ καταργουμένου.
14 fe nihagàñe ty fivetsevetse’ iareo, naho mbe tsy miafake henanekeo amy famakiañe i fañina taoloy i marerareray, fa amy Norizañey ty fañahañe aze.
ἀλλὰ ἐπωρώθη τὰ νοήματα αὐτῶν. ἄχρι γὰρ τῆς σήμερον ἡμέρας τὸ αὐτὸ κάλυμμα ἐπὶ τῇ ἀναγνώσει τῆς παλαιᾶς διαθήκης μένει μὴ ἀνακαλυπτόμενον, ὅτι ἐν Χριστῷ καταργεῖται·
15 Aa ndra henaneo, ndra mb’ia mb’ia vakieñe t’i Mosè le kolopofa’ i marerareray ty arofo’ iareo.
ἀλλ’ ἕως σήμερον ἡνίκα ἂν ἀναγινώσκηται Μωϋσῆς κάλυμμα ἐπὶ τὴν καρδίαν αὐτῶν κεῖται·
16 Fe naho mitolike amy Talè t’indaty, le miafake i marerareray.
ἡνίκα δὲ ἐὰν ἐπιστρέψῃ πρὸς κύριον, περιαιρεῖται τὸ κάλυμμα.
17 I Talè ‘nio i Arofoy, le añ’Arofo’ i Talè ao ty fidadàñe.
ὁ δὲ κύριος τὸ πνεῦμά ἐστιν· οὗ δὲ τὸ πνεῦμα κυρίου, ἐλευθερία.
18 Fe itikañe iaby, an-daharañe tsy mikolopoke, mañisake hoe an-ketsoro ty enge’ i Talè, ro hovaeñe ho hambam-bintañe ama’e aman’ engeñe itoaboran’ engeñe añamy Talè, i Arofoy.
ἡμεῖς δὲ πάντες ἀνακεκαλυμμένῳ προσώπῳ τὴν δόξαν κυρίου κατοπτριζόμενοι τὴν αὐτὴν εἰκόνα μεταμορφούμεθα ἀπὸ δόξης εἰς δόξαν, καθάπερ ἀπὸ κυρίου πνεύματος.

< 2 Korintiana 3 >